Kőszeg Ferenc jegyzete * Kormányunk 9000 forintos rezsitámogatással ajándékozta meg a magyar társadalom legnépesebb csoportját, a nyugdíjasokat. A váratlan csúszópénz a nyugdíjasokhoz csapott egyéb járadékos csoportokkal együtt a kormány számítása szerint 2,6 millió embert érint.
Egy hónappal az önkormányzati választások előtt az intézkedés nyilvánvaló célja, hogy a megajándékozott választópolgárokat a Fidesz jelöltjeinek megválasztására ösztökélje, annak ellenére, hogy a forint folyamatos értékvesztése és az abból következő áremelkedés éppen a nyugdíjasokat érinti a legérzékenyebben.
A beígért nyugdíj-kiegészítés csak a magas nyugdíjak esetében egyenlíti ki az áremelkedés hatását.
A villany- és a gázszámlát a postán rezsiutalvánnyal is be lehet fizetni – már ha a fogyasztónak van papíralapú számlája. Csakhogy ma a fogyasztók jelentős része a számítógépére kapja a számlát. Persze a számítógépre érkezett számlát is ki lehet nyomtatni, de azt a postán nem fogadják el. A nyugdíjas, aki évek óta hozzászokott, hogy a számláit bankátutalással fizeti be, hiszen a nyugdíját is a bankszámlájára kapja, kénytelen bevánszorogni a nemzeti közművek ügyfélszolgálatára. Ott megkérdezik tőle, van-e foglalt időpontja. Ha nincs, vicces kérdés következik: hozott-e háromnapi hideg élelmet? Mert foglalt időpont híján addig is eltarthat, amíg sorra kerül.
Mindez azonban csak azoknak a gondja, akik egyáltalán fel tudják használni a rezsiutalványt. Mert aki olajjal, fával, rőzsével fűt, és kevés áramot fogyaszt, illetve aki központi vagy távfűtéses lakásban lakik, az a legsúlyosabb téli számlái kifizetésére nem tudja felhasználni a rezsiutalványt. Akik ezt a nemzeti ajándékot kitalálták, aligha gondoltak bele, hogy is fizetik a zemberek a számláikat. Gyerekkoromban a felnőttek jiddis szóval untám-nak nevezték az effajta idétlen eljárást.
De hát a hatalomban terpeszkedőket a hatalom nélküliek hatalma ma éppen úgy nem érdekli, ahogy nem érdekelte a mintaképeiket sem 1951-ben. Még akkor sem, amikor éppen egy kis mézet próbálnak kenni a madzagra.
Nekem más a bajom a rezsiutalvánnyal. Én biztosan nem fogok a Fidesz jelöltjeire szavazni, és úgy vélem, a Facebook-barátaim közül sokan vannak így. Csúszópénzt elfogadni, mindenképpen viszolyogtató, de elfogadni, és aztán nem teljesíteni azt, amiért adták, az végképp ellentétes a kanti erkölcsi törvénnyel. Megtehettem volna, hogy visszaküldöm az utalványt az államkincstárnak, vagy egyszerűen nem használom fel. De erre szokták azt mondani – és ha belegondolok, honnan is jött a pénz, a mondás ezúttal tökéletesen találó – adtál a szarnak egy pofont. De azért nem volt olyan ördöngös megtalálni a jó megoldást.
A rezsiutalvánnyal befizettem a számláimat, az így megtakarított 9000 forintot pedig átutaltam annak az internetes portálnak, amelyik a legtöbbet teszi uraink piszkos üzletei feltárása és nyilvánosságra hozatala ügyében. Gondolom, a kedves olvasó már kitalálta: a pénzt az Átlátszónak utaltam át. De aki a Mércét, a hvg-t vagy a 444-et részesíti előnyben, az is helyesen cselekszik.
Így kényszerítjük rá Orbán Viktort, hogy ő is támogassa a szabad sajtót.
(Az írás elsőként itt jelent meg.)