‘Gusztus 20.: mit takar a tűzijáték füstje?

(szabadeuropa.hu/Kerényi György) Szétesett egészségügy, gyerekfelügyeletté váló oktatás, kiszáradt földek és kiapadó benzinkutak – mégis Európa legnagyobb tűzijátékának megrendezésére készül a kormány. Az évtizedes gazdaság- és szakpolitikai rövidlátás okozta válságot a putyini energiafegyver és a háború tette súlyossá. Cikkünk a nemzeti érdek és a nemzeti összefogás kormányzati felfogásáról egy ünnep kapcsán.

Mivel a választás előtt a Fidesz hárommillió emberrel hitette el, hogy a magyarok számára van ingyenebéd, a már akkor jelentkező megélhetési és gazdasági válság helyett/mellett most a hitelességi válságot is kezeli. Például azzal, hogy a kormány a tiltakozások dacára Európa legnagyobb tűzijátékára készül augusztus 20-án, és az általa a nemzeti nagyság és összetartozás kifejezésének nevezett szórakoztatás egyéb formáinak finanszírozását, például a sportét is zavartalanul folytatja.

Európában nálunk fordítja az állam GDP-arányosan a legtöbb forrást sportra; stadionépítési bumm, reprezentatív középületek és negyedek (Vár) építésének finanszírozása, Vadászati Világkiállítás és a vizes vb megrendezése az egyik oldalon, a másikon pedig

  • az üzemanyagok hatósági árrendszerének folyamatos barkácsolása (spórolásra való serkentés helyett elérte, hogy a magyarok idén eddig 23 százalékkal több üzemanyagot fogyasszanak a tavalyinál);
  • jelentős gáz- és áramáremelés;
  • adóemelés év közben;
  • az elmaradt klíma- és vízvédelmi beruházások helyett aszálykárra osztogatott segély egy fontos választói csoportnak, a gazdálkodóknak.

De központi tűzijáték lesz, mert „a nemzeti összetartozás tudata, az egymásra való figyelés és a gondoskodás is tükröződni fog a programokban” – mondta a kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára, akit megkérdeztünk arról, hogy mi alapján állította azt, hogy már drágább lenne nem megtartani, mint megrendezni az augusztus 20-i show-t. Nem kaptunk választ. Közben sok önkormányzat, köztük fideszes vezetésűek is nem rendez településén tűzijátékot augusztus 20-án.

Tavaly az augusztus 20-i központi ünnepségek majdnem tizenkétmilliárd forintba kerültek. Az idei sem lesz drágább, mondták korábban az illetékesek.

Mi a nemzeti érdek?

Egy erős nemzeti retorikát használó, folyamatosan a nemzeti érdekről beszélő kormány miért ragaszkodik gazdasági válság idején is az ilyen szórakoztatóipari beruházásokhoz, amikor racionálisan nem ilyenekre kellene költeni megszorítások idején? Milyen politikai hasznot vár tőlük?

„Ez elsősorban politikai kommunikáció. Döntően ideológiahasználó és nem ideológiavezérelt gyakorlatokról van szó. Nem vagyok karmelitológus sem, de, gondolom, ezzel is fent lehet tartani az ország és az állam sikerességének illúzióját. Ennek épp ezen ünnep kapcsán komoly hagyományai vannak – mondja Bárdi Nándor történész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa. – Augusztus 20-án folyamatosan a magyar államiság ünnepsége volt a középpontban, és ezt a reformkortól tűzijáték kísérte. Lehet, hogy a mostani is a kontinuitásrekonstrukció része?”

Ünneptörténelem

Bárdi Nándor összefoglalója szerint ez az ünnep 1083-tól évszázadokon át a Szent István-kultusz, az erős királyság legitimációja volt. 1686-ban a pápa augusztus 16-ra, Buda töröktől való visszafoglalásának napjára helyezte át, egyházi ünneppé minősítve a napot. Néhány évtized múlva, 1771-ben egy másik pápa törölte az egyházi ünnepek közül. Azonban ugyanazon évben került Raguzából (Dubrovnik) Budára a Szent Jobb, és Mária Terézia elrendelte, hogy ezen a napon nyilvánosan be kell mutatni az ereklyét. Sőt később a katolikusok számára munkaszünetet rendelt el.

1818-tól számít polgári ünnepnek, és valószínűleg 1829-től van ezen a napon tűzijáték. A szabadságharc után 1860-ig nem engedélyezték az ünneplést, majd akkor is volt tűzijáték. 1867-től folyamatos volt a vita arról, hogy mi legyen a nemzeti ünnep. Augusztus 20. megosztotta a társadalmat, hiszen katolikus ünnepnek számított, és egyébként is március 15-höz állt közelebb a közérzület. Azonban 1891-től mégis ez lett a nemzeti ünnep.

1901-től egy miniszteri felhívás nyomán terjedtek el vidéken az aratóünnepek. Az első világháború után anyagi okokból csak 1926-tól indultak újra az ünnepségek tűzijátékkal, majd 1931-től ezen a napon léptek fel a fővárosban a Gyöngyösbokréta mozgalom néptáncosai, dalosai, a néphagyomány korabeli reprezentálói egész napos programmal. 1938-ban a legnagyobb szenzációnak a kis- és nagy-Magyarország villanykörtés kivilágítása számított a Gellért-hegy oldalán.

1945-ben megmaradt az ünnep, de az államformaváltással az aratóbálok napjává, az új kenyér ünnepévé vált. 1949-től ehhez jött az új alkotmány ünneplése is, és az évtized legnagyobb tűzijátékára 1954-ben került sor. 1956 után azonban betiltották a durrogtatást, és csak 1966-tól, légi és vízi parádéval együtt kerülhetett sor az ünnepségekre. Újra állami ünnepé 1991-ben lett a nap. Ekkor már a nemzeti egység, az ezeréves államiság lett a meghatározó tartalom – idézi föl a történész.


A vizes vb beugróként elvállalt megrendezése 31 milliárd forintba került az adófizetőknek, a tavalyi Dubaji Világkiállításon való magyar részvétel legalább 11 milliárdba.

Augusztus 20-i vízi parádé 1981-ben
Augusztus 20-i vízi parádé 1981-ben

A tavaly év végén megrendezett Vadászati Világkiállítás hetvenmilliárd forintnál többe került (igaz, ebből 55 milliárd volt a Hungexpo felújítása). A Greenpeace szerint az állam több mint huszonötszörösét költötte rá annak, mint amit tíz nemzeti parkunkra költ összesen, amelyek a nemzeti természeti örökség legfontosabb részei.

Több száz milliárdos aszálykár érte az országot, Magyarország Európa legszárazabb talajú országai közé került. A klímatudatos vízgazdálkodás beruházásai kimaradtak az előző uniós ciklus pénzesőjéből, hasonlóan egyébként a lakossági épületszigetelési programokhoz.

„A kormány most segélyekről beszél, de arról nem, hogy falvanként kéne megoldani, hogy a vizet ott tartsuk – mondja Bárdi Nándor. – De az decentralizált feladat lenne, ők pedig a centralizációban hisznek. Erre példa az, hogy Magyarországon most körülbelül 46 ezer kilométer árok és csatorna működik, és durván százezer kilométerre lenne szükség. Ez 350–600 milliárd forint közti összegbe kerülne. Összehasonlítva: az uniótól várt több ezer milliárddal megoldható lenne. Ez biztos, hogy hosszú távú nemzeti érdek, mégsem beszélnek róla.”

Az egyébként már július közepi benyújtásakor is elavult 2023-as költségvetés szerint jövőre 26 milliárd forinttal többet költene a kormány a saját kommunikációjára és 37 milliárddal többet sportra. Idén eddig 22 milliárd kutatási forrást zárolt a kormány, elsősorban az alapkutatásokból.

„Csak demokratikus keretek között lehet a nemzeti közösség építését folytatni”

Bárdi Nándor: Orbán Viktor tusnádi beszédében a magyar fejlődés sajátosságának tíz pontját adta meg. De ha tényleg meg akarná valósítani, mindegyikhez humán erőforrás kellene. Paradox módon épp a mai politikai környezetben nincs kilátás ennek fejlesztésére. Még a haderőfejlesztésnél sem tudják a kereteket feltölteni, mert nincs elég jelentkező, másrészt ma már magas szinten kiképzett katonák kellenek.

Bárdi Nándor történész
Bárdi Nándor történész

De az Orbán által említett ambíció, kreativitás nemcsak az elhanyagolt humán erőforrás kérdése, hanem összefügg a közösségépítéssel is. Azzal, hogy hol és hogyan szocializálódik az új nemzedékek elitje – és itt megint visszajutunk az oktatáshoz.

A Fidesz magát nemzetépítőnek foghatja föl. A nemzetépítés valójában közösségépítés, amit nem lehet pusztán politikai kommunikációval és a karizmatikus vezető megnyilatkozásaival létrehozni.

A közösségépítés kulcsa az, hogy a közjó demokratikus intézményekben való keresése, egyeztetése, a közös plurális jövőkép és ne csak egy ellenségkép hozza össze az embereket. A politikai közösségeknek legyen valós víziójuk, amellyel tudnak azonosulni. Ellenségkép mentén azonosulni egy bal- vagy jobboldali vízióval nem ugyanaz, mintha a magaménak érzem a helyi közösséget, intézményeit, azokat a normákat, amelyek az intenzív közösségi élettel integritást, biztos kötődést adhatnak. A fejlődési idealizmus sem kiút, az, hogy úgy akarok élni, mint Nyugaton, hisz ezt ma több mint félmillió magyar a külföldi munkavállalással valósította meg.

A Fidesz köztudomásúan mindennek csak a politikai hasznát mérlegeli. Hatvanezer kilométer csatornától ezt nem várja, de megkaphatja-e Európa legnagyobb tűzijátékától?

Miközben állandóan távlatokról, évtizedekről beszélnek, és tagadhatatlan, hogy van egy kormányzati geopolitikai keretezés, létezik egy vízió a társadalom, a közgondolkodás konzervatív átrétegzéséről, ugyanakkor Orbán Viktor többször elmondta, hogy a csatákat nap mint nap meg kell nyerni. A tűzijáték lemondása után még a mostaninál is nehezebb volna fenntartani azt, hogy a kormány ura a helyzetnek, rendben mennek a dolgok.

De kénytelen vagyok visszakérdezni: ebben a helyzetben miként oldották volna meg a rezsicsökkentés kivezetését a szövetkezett ellenzéki pártok? Nem sok jóval biztat, ahogy az előválasztásokból kizárták a helyi civileket, majd a választások után elengedték a helyi civil támogatóikat, aktivistáikat, hogy ők sem rendelkeznek középszintű szakmai programokkal, szakpolitikai nyitottsággal. Itt nem a tűzijáték a tét, hanem a magyar politikai elit közösségképeinek, önképének összetorlódott zavarodottsága.

A sport, a reprezentatív épületek nem alkalmasak a nemzeti közösség építésére? Az ember úgy érezheti, hogy egy erős nemzet tagja, ami ilyen épületeket épít, és legyőzi az olimpiai pontversenyben Romániát.

Egyrészt ezek csak bizonyos rétegeket célozhatnak, másrészt csak járulékos dolgok. A közösséghez való viszonyt, a nemzeti büszkeséget lehet projektekkel formálni, de ez lehet belső norma, tudatosság is. Épülhet a keresztény értékekre, az emberi jogokra vagy A szabadságszerető ember politikai tízparancsolatára, amelyet minden volt Bibó szakkollégista ismerhet. De vajon a mai Mathias Corvinus Collegiumban is így van ez? Van-e önkritika, mélázó beszélgetés ellentétes vélemények megfontolásáról? Ez hiányzik az Orbánék kínálta szocializációs útból. Egy makroközösséggel való azonosulást talán el lehet érni úgy is, hogy pusztán a nemzeti büszkeséget fejlesztem másokkal szemben, de az féloldalas, ha nincs mögötte teljesítmény, amögött pedig a szakmai logikák elsődlegessége, a dolgok önmaguk felől való vizsgálata.

A 2015-ös német menekültválság idején nemcsak Angela Merkel, hanem sok német is azt mondta, hogy igen, meg tudjuk csinálni, elég erősek vagyunk, az alkotmány is erre kötelez. Elég sok mindent meg is tudtak csinálni, nagy eredményeket értek el az integrációban. Az orosz–ukrán háború szintén a közösségi értékek melletti kiállásról is szól, miközben világos, hogy a kárpátaljai magyarság az új ukrán nemzetépítés kárvallottja. Bár ha ötven kilométerrel keletebbre születek, valószínűleg exodusról beszélnék.

Visszatérve az árkokhoz: közösségi érzést nem tudnának megteremteni hatvanezer kilométer kiásásával.

De ha azok az alföldi gazdák, akik a YouTube-ra rakják fel a kétségbeesett videójukat segítségért, cselekvésért kiáltva, meg lennének szólítva; ha azok a kezdő pedagógusok, akik iskolájuk kerületében önkormányzati lakáshoz jutnának pályakezdőként, átérezhetnék, hogy fontosak egy nagyobb közösségnek stb., akkor igen. Lehetne barkácsolni a jó gyakorlatokból, és lehetne ezeket helyzetbe hozni, de távol vagyunk ettől. Annyira, hogy a tudatlanság bátorságával vízügyekkel példálózom különösebb kompetencia nélkül; ez is a magyar értelmiség hamis szerepekbe szorulásának példája.

Itt eljutunk a fő kérdéshez, hogy mi a politizálásom célja. A Fidesz és azt hiszem, a generációm java azon az úton indult el, hogy a politika a hatalom megszerzése és megtartása. De nagyon leegyszerűsítve a napnyugati történelmi tapasztalatok szerint az a hosszabb, de rövidebb út, ha a politikus a közjó demokratikus intézményrendszeren keresztüli keresését helyezi a középpontba.

A nemzetépítés kapcsán ritkán használnak egy szót, pedig Bibó is beszélt róla: ez a nacionalizmus, a nemzeti érzés demokratizálása. Vagyis ebbe be kell vonni a helyi társadalmakat, a civil világokat, a szakpolitikát, mert nem lehet a társadalom feje fölött jól dönteni. A polgári értékekre alapozott nemzeti közösség építését csak demokratikus keretek között lehet folytatni.

A nemzeti szimbólumok, ünnepek felerősítése hogyan lehet a nemzetépítés része?

A tűzijáték eltakarása a valóságnak és a válságnak. Hamis kép mutatása az embereknek, hamis realizmus kialakítása.

A nemzeti szimbólumok politikai eszközként való használata legitimációs gyakorlat, csak látszólag nemzetépítés, mert hiányzik belőle a közösségi bizalom. A nemzetépítés része például a magyar tanodák sorsa és az ott diákként vagy önkéntesként megfordulók szocializációja; a nemzeti közintézmények (OSZK, MNL, Nemzeti-, Természettudományi, Közlekedési, Iparművészeti, Néprajzi Múzeum, akadémiai világ) hatékony és magas színvonalú szolgáltatása. Mindez nem olyan látványos közösségi politika, mint a tusnádi nemzetpolitikai reprezentáció, de vajon húsz év múlva mit mondunk az unokáinknak: hol voltunk és mit tettünk, amikor kultúránk látszólag összeomlóban volt?


A felsőoktatás privatizálva, a közoktatást intézze az EU

2021–26 között 22 ezerrel több pedagógus megy nyugdíjba, mint ahányan várhatóan a pályára állnak. A jelenleg 146 ezer főállású pedagógusból (ebben a pedagógiai szakszolgálatoknál és a művészeti iskolákban dolgozók nincsenek benne, csak az óvodai, az általános és középiskolai pedagógusok) 2026-ig 35-40 ezren fognak nyugdíjba menni.

Augusztus 20-i vízi parádé a Dunán, a Batthyány térnél 1973-ban
Augusztus 20-i vízi parádé a Dunán, a Batthyány térnél 1973-ban

A felsőoktatásba idén 6500 fiatalt vettek föl pedagógus szakokra. Ebből várhatóan – az utolsó tíz év számai alapján – 1200-an lesznek pedagógusok. Viszont 2027-ben, tanulmányaik végén majdnem nyolcezren töltik be a 65 évet a pályán lévő tanárok és óvónők közül. Vagyis ha az összes fiatal pályára állna, az sem fedné le a kiszállókat.

Az adatokat Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke sorolja, hozzátéve, hogy már most van olyan iskola, ahol 15 százalék a betöltetlen állások száma.

Hasonló egyébként a helyzet az egészségügyben: a 444.hu friss számítása 43 olyan egészségügyi intézményt (kórházat és szakrendelőt) talált az országban, ahol idén azért kellett szüneteltetni valamilyen ellátást, mert nincs elég orvos vagy ápoló. Ezeken kívül sokszor karbantartásra, felújításra, átszervezésre, költözésre hivatkozva szüneteltetik az ellátást.

Eközben a pedagógusbér a diplomás-minimálbér 56-60 százalékára küzdötte le magát a 2013-as béremelés óta. A parlament ugyanis a bérek indexálását (inflációkövetését) elválasztotta a mindenkori minimálbértől, és a 2014-es minimálbérhez kötötte. Így, ahogy a Medgyessy Péter-féle, 2003-as, ötvenszázalékos közalkalmazotti béremeléssel is történt, a Fidesz által megszavazott is elinflálódott.

Tribün a Parlament előtt az augusztus 20-i vízi és légi parádén 1970-ben
Tribün a Parlament előtt az augusztus 20-i vízi és légi parádén 1970-ben

A PSZ 45 százalékos azonnali béremelést követel. Az elnyúló tárgyalásokon a kormány utolsó ajánlata három év alatt tíz-tíz-tíz százalékos emelés volt – de ezt is uniós támogatásból fizetnék. A béremelés sorsa így attól függ, hogy a kormány meg tudja-e győzni az uniós intézményeket korrupcióellenes és jogállami elkötelezettségéről. (Erről lásd keretes írásunkat.)

A rendőrök és a katonák választás utáni, 20–45 százalékos béremelését költségvetési forrásból fedezte a kormány, a pedagógusbér-emelésnél az unióra mutogat.

A pedagógus-átlagkereset a diplomás átlagkeresetek 58 százaléka körül van. „A diplomás-átlagkereset nagyjából bruttó nyolcszázezer forint, a pedagógusoké 420 ezer – mondja Totyik Tamás, a PSZ alelnöke. – Ezért nagy a versenyszféra elszívó hatása, így hamarosan működésképtelen lesz az oktatás, az alapfeladata a gyerekmegőrzésre korlátozódik.

Az alelnök szerint az Európai Bizottság ajánlotta föl a bértámogatást (nem a kormány kérte), ezt akarja most a kormány kihasználni. Az eredeti javaslat harmincszázalékos béremelésre adna fedezetet, azzal a feltétellel, hogy a kormány indexálja a bért, hogy ne veszítse el az értékét.

Ezt a lehetőséget március elején jelentette be a kormány. Azóta egy újabb konstrukció is fölmerült – állítja Totyik Tamás –, ez pedig a diplomásátlagbér nyolcvan százalékára emelné a fizetéseket az uniós költségvetési ciklus végéig, 2027-ig.

A PSZ alelnöke szerint ez a kormányzati bérígéret inflációkövetően a szakszervezetek számára megfelelő tárgyalási alap lehet.

E cikk írásakor derült ki, hogy a kormány által a napokban beadott új uniós operatív program vállalásai között már szerepel a pedagógusbérek jelentős emelése. Egymilliárd eurót, nagyjából négyszázmilliárd forintot költene a kormány a tanárok életpályamodelljének finanszírozására, legalább a diplomásátlagbér nyolcvan százalékáig felhúzva a pedagógusok átlagfizetését. Vagyis, úgy tűnik, a második uniós opcióval élne a kormány.

Bár alapjáraton uniós fejlesztési pénzek nem érkezhetnek egy államba az alapműködés fedezetére (és a pedagógusbér ilyen), ezért valamilyen címkével lehetne legitimálni. „Az orvosok is uniós pénzből kapták meg a béremelést januárban” – mondja Totyik Tamás. Az életpályamodell finanszírozása lenne tehát a fedősztori.

Megkérdeztük, hogy miután bíróság mondta ki, hogy a kormány állításával ellentétben nem volt törvénytelen a tanárok január 31-i figyelmeztető sztrájkja, miért nem folytatják. A PSZ alelnöke egyrészt kivárná, hogy mire jut a kormány az EB-vel. „Másrészt a kormány ügyesen kifárasztotta a szakszervezeteket. Ráadásul a pandémia idejére hoztak egy sztrájkjogot korlátozó jogszabályt is, amelyet napjainkra törvényi szinten legitimáltak, így nagyon nehéz a sztrájkszervezés. Keressük a kiskaput, hogy a törvényességet betartva léphessünk.”


Tízszázalékos pedagógusbér-emelés 65 milliárdos költségvetési kiadást jelent évente, mondja Totyik Tamás. De mivel a szám bruttó, ezért a járulékok ebből még visszakerülnek az állami büdzsébe. A 45 százalék körülbelül háromszázmilliárd forintba kerülne évente.

Eközben július elején jelentette be a külügyminiszter, hogy a törékeny boszniai államiságot kiszakadással fenyegető boszniai Szerb Köztársaságban működő kis- és középvállalkozások támogatására hirdetett százmillió eurós magyar program első ütemeként 35 millió eurónyi (körülbelül 14 milliárd forintnyi) fejlesztési támogatás érkezik a balkáni országba/tartományba.

Százmillió euró a tízszázalékos pedagógusbér-emelés éves költsége.

A magyar állam tíz év alatt 16 százalékkal csökkentette a közoktatásra fordított GDP-arányos kiadásait.

A sör viszont csak 350 Ft lesz Szent István ünnepén.

(Akik nem látták: a címben szereplő ’Gusztus 20. Tímár Péter Egészséges erotika című filmjének egyik szállóigévé vált kifejezése.)