Orbán Viktor választási győzelme után, tekintettel a tudományos és a médiaintézmények csaknem teljes állami ellenőrzésére, a szellemtudományok és a politikai kommentárok független, liberális művelői számára nem maradt más hátra, mint hogy belső emigrációba vonuljanak – írja Lendvai Pál az osztrák Der Standard által közölt, Gyászmunka Magyarországon című cikkében.
Az elmúlt ötven évben tett magyarországi látogatásai során a szerző egyszer sem érzékelte még olyan komornak a hangulatot, mint legutóbb, a múlt héten, a Fideszt harminc esztendeje vezető Orbán Viktor negyedik választási győzelme után. A hat pártból álló – és a párt nélküli Márki-Zay Péter által vezetett – ellenzéki szövetség váratlanul egyértelmű vereségét követően Lendvai összes beszélgetőpartnere azt jelezte, hogy a családi, illetve baráti körben felerősödött a kivándorlási hajlandóság.
Annak, hogy 2018-cal összevetve 753 ezer ellenzéki szavazat veszett el, a kommentátor szerint nem csupán az az oka, hogy Orbán mesterien és hazug módon korbácsolta fel a félelmet az ukrajnai háború esetleges következményeitől – pontosan úgy, mint annak idején a 2015-i menekülthullámtól –, illetve hogy a miniszterelnök 4500 millió euró értékben osztott ki választási ajándékot. Az eltérő politikai irányzatú csoportosulások célirányos szövetsége, aminek nem volt meggyőző kormányzati programja és mély benyomást keltő közös kormánylistája, nem tudta megnyerni magának a korrupt Orbán-csapatban csalódott választókat, és még Budapesten, valamint más urbánus központokban is kénytelen volt veszteségeket elkönyvelni.
Lendvai hivatkozik Lengyel Lászlóra, aki elsősorban német, de egyúttal más unióbeli, illetve amerikai befektetőket is azzal a szemrehányással illet, hogy az autoriter rezsim 12 éven át tartó előretörése során gyávaságból, illetve közönyösségből egyáltalán nem helyeztek el hirdetéseket a kevés független médiaintézménynél, így a Klubrádiónál, illetve más weboldalakon. Azért, hogy az EU – leszámítva hatástalan határozatokat – 2010 óta nem lépett fel a jogállam lebontása ellen, elsősorban Angela Merkel volt német kancellár, de rajta kívül a szociáldemokrata volt koalíciós partner is felelős – ismerteti Lendvai Pál Lengyel László véleményét.
Most – folytatja a Der Standard szerzője – olyan, teljességgel hatástalan szimbolikus magatartásról vitáznak, hogy egyáltalán részt vegyenek-e az ellenzéki képviselők a parlament ünnepélyes megnyitásán és az eskütételen. Ungváry Krisztián történész egyenesen a parlament bojkottálását javasolta az egyébként udvari bolonddá leminősített ellenzéki politikusoknak.
Lendvai Pál elképzelhetőnek tartja, hogy az Orbán által kitalált „nemzeti együttműködés rendszere” hosszú távon olyan konzervatív, autoriter, személyhez kötött rendszerré fejlődhet, ami a Portugáliában 1932 és 1974 között, Antonio de Oliveira Salazar alatt fennállt állami berendezkedéshez hasonlatos. A Salazar-rezsimmel ellentétben azonban Orbán nem zárja be a bírálókat, és a határok is nyitva maradnak.
Inotai András közgazdász viszont hamarosan nagy gazdasági válságra számít, aminek a számláját nem a korrupt Fidesz-közeli elit, és nem is Orbán Viktor miniszterelnök újgazdag családja, hanem a lakosság fogja kifizetni. A keserű ébredés következményei ellenben beláthatatlanok lesznek, még az önhittségtől elvakult és mindeddig sérthetetlen Orbán Viktor számára is – zárul Lendvai Pál cikke a Der Standardban.
A francia elnökválasztás vasárnap esedékes második fordulója előtt a Les Echos című párizsi lap internetes oldalán tegnap közölt legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint Emmanuel Macron hivatalban levő államfő valamelyest tovább növelte előnyét szélsőjobboldali kihívójával, Marine le Pennel szemben. Eszerint az elnök a voksok 56 százalékára, a Nemzeti Tömörülés vezetője pedig csak 44 százalékára számíthat.
A múlt pénteken Macronnak ennél még két százalékponttal alacsonyabb volt a várható eredménye – igaz, hogy a mostani 56 százalék is alaposan, három százalékponttal elmarad attól az 59 százaléktól, amit március elején mértek Macronnál.
Az, hogy az Élysée-palota mostani lakója alapos okkal reménykedhet az újbóli győzelemben, a számsorok szerint nagyrészt arra vezethető vissza, hogy az első forduló harmadik helyezettjének, a radikálisan baloldali Jean-Luc Mélenchonnak a hívei közül 40 százalék hajlik arra, hogy Macronra voksoljon a második fordulóban, miközben Le Penre csak 26 százalék tervezi leadni a szavazatát.
Megoszlanak a szakértői vélemények arról, hogy az EU mennyire akarja sarokba szorítani Orbán Viktort. Paul Lendvai szerint megmondhatatlan, hogy mi történik akkor, ha a magyarok rájönnek, hogy Orbán becsapta őket
The Globe and Mail Vegyes nézetekkel találkozott a kanadai lap munkatársa Magyarország kapcsán, mármint hogy az unió mennyire hajlandó kenyértörésig vinni a vitát az Orbán-kormánnyal. R. Daniel Kelemen a tengerentúli Rutgers Egyetemről azt mondja, hogy a magyar vezetés trójai falóként szolgál Putyin számára Európában, ám az EU most el van szánva, hogy véget vessen ennek a vircsaftnak. Annál is inkább, mert ha bejön a miniszterelnök számítása és Le Pen nyer vasárnap, az kivételezett helyzetbe juttatná Brüsszellel szemben.
Laurent Pech, a Middlesex University London európai ügyekkel foglalkozó tanára ugyanakkor azt sajnálja erősen, hogy az ellenzék elszalasztotta a lehetőséget, és Orbánt már nem lehet kipaterolni a hatalomból választások útján. Günter Verheugen, aki annak idején német bővítési biztosként nagy szerepet játszott Magyarország felvételében is, óv attól, hogy az EU bekeményítsen a magyar vezetéssel szemben, mert ha a földrész keleti felén szétzuhan az unió, akkor Ukrajna csupán előjáték lesz egy igen rettenetes történethez.
Der Standard Paul Lendvai fél évszázada nem tapasztalt olyan világvége hangulatot Magyarországon, mint most a választás után. De hát elfogadja, hogy akik nem értenek egyet a rendszerrel, azok nyugodtan választhatják a kivándorlást, hiszen nagyon úgy látszik, hogy a rendszer hosszú távra rendezkedik be, ahogyan azt a portugál diktátor, Salazar csinálta jó 40 éven át.
A független elemzők pedig, ha nem akarnak elmenni, választhatják a belső emigrációt. Abban, hogy ilyen tragikus a helyzet, csak részben volt szerepe a Fidesz hatalmas erőfölényének. Ludas benne az ellenzék színtelensége és ötlettelensége is. Emellett a kommentár idézi Lengyel Lászlót, aki szerint a nagy külföldi cégek paríroztak a hatalomnak, és az EU is tétlenül figyelte, amint a kormánypárt módszeresen felszámolta a demokráciát.
Ám Orbán uralmának nagy lesz az ára, amit persze a tömegek és korántsem a politikai elit tagjai, a miniszterelnök barátai, illetve újgazdag családtagjai fizetnek meg. De nem lehet megmondani, mivel jár majd az eszmélés, a rendszer feje mindenesetre jelenleg kellőképpen nagyképű és elvakult, mert elkényeztették a sikerek.
Euractiv A Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány egyik munkatársa óv attól, hogy bárki azt higgye: meg lehet buktatni Orbán Viktort a szavazóurnáknál. Klopstein-László Kornél kizártnak tartja ezt a lehetőséget, akkora hatalma van a Fidesznek. Így a magyar demokrácia a legjobb úton van afelé, hogy múlt időbe emlegessék. Nem kell hozzá rendőrállam, még választásokat is nyugodtan lehet tartani.
A lényeg, hogy sarokba szorítják a jogállami intézményeket. Ám van kiút, aminek része, hogy az ellenzék ne vegyen részt a törvényhozás munkájában. Továbbá vissza kell hozni vidéken a kiegyensúlyozott tájékozódás lehetőségét. A civil szervezeteknek és a szakmai érdekképviseleteknek ki kell állniuk az alapjogok megtartatásáért. A világ pedig fejtsen ki nyomást Orbánra, amihez kedvező fejlemény az Európai Bizottság által bejelentett jogállami eljárás.
Süddeutsche Zeitung A Bertelsmann Alapítvány igazgatója nem kétli, hogy a demokrácia hosszú távon mindig maga alá gyűri az olyan diktatúrákat, illetve autokráciákat, mint amilyen Oroszországon, Kínában vagy Magyarországon van, egyszerűen mert különb azoknál. Ralph Habeck azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a sikerért tennie is kell Európának, mivel pontosan az ellenkező irányba mutató folyamatok zajlanak le az oroszoknál, a törököknél és a magyaroknál.
Így el kell mélyíteni az együttműködést, meg kell teremteni az európai identitást, amihez jól jön, hogy a közvélemény egyre jobb véleménnyel van az EU-ról. Emellett az is a demokrácia mellett szól, hogy az ilyen rendszerek sokkal jobban kezelték a járványt, mint a tekintélyuralmak.
Project Syndicate Az Európai Bizottság elnökének volt gazdasági tanácsadója úgy látja, hogy a háború betett Putyin európai híveinek és szövetségeseinek, egységbe tömörítette a földrész országait, úgy, ahogy az a hidegháború idején történt. Persze az olyanok, mint Le Pen rájátszanak a válsággal együtt járó gazdasági nehézségekre. De ugyanezt csinálja Orbán Viktor is, már abban az értelemben, hogy úgy állítja be, mintha országát meg tudná kímélni a megpróbáltatásoktól, az inflációtól.
De hogy az ő választási sikere ne egy egész irányzatot harangozzon be, az európai kormányoknak nagyon oda kell figyelniük a bajokra. Mellesleg a maga módján még Orbán is elhatárolódott az orosz elnöktől. A populisták ellen szól, hogy ezúttal nem mutogathatnak ujjal a menekültekre, mert igen nagymértékű a szolidaritás az elüldözött ukránok iránt. Azon felül pl. a lengyelek rájöttek, milyen fontos biztonsági tényező az EU, és erre a jelek szerint rámegy a szövetségük Orbánnal.
The Wall Street Journal Odalehet a sok évszázados orosz álom, a birodalom eszménye, vagyis messze nem csupán Putyin túlélése forog kockán az ukrán háborúban. Így látja a Hudson Intézet egyik vezető elemzője, aki rendszeresen publikál a konzervatív lapban. Walter Russell Mead Moszkva szemszögéből azt tartja a legtragikusabbnak, ha a teljes vereség lesz a kalandor katonai vállalkozás vége, megbukik a két szakadár köztársaság a Donyecki-medencében, ugyanakkor Ukrajna és Moldova is belép az EU-ba, illetve a NATO-ba.
Putyin ugyanis azt állítja, hogy a hanyatló Nyugattól igyekszik megvédeni az országot, de Ukrajna nélkül ez reménytelen vállalkozás. Onnantól kezdve az oroszok kénytelenek lennének feladni azt a meggyőződésüket, hogy ők különleges nemzetet alkotnak. Azaz válságba kerülne az orosz identitás. És kútba esnék az az állítás is, hogy az orosz lélek igényli az önkényuralmat.
Die Presse Ulickaja kortárs orosz írónő úgy nyilatkozott, hogy ő még egyetlen olyan orosszal sem találkozott, aki beállt volna a háború mögé. Szerinte: ha vannak is ilyenek, akkor is csak kisebbséget alkotnak. A többség azért támogatja szavakban az inváziót, mert ahhoz szokott hozzá, hogy ha megkérdezik, akkor igennel vagy nemmel válaszol. Az írónő egyébként pár hete elköltözött Berlinbe, mert nem szeretné, ha az új törvény alapján büntetőjogi úton felelősségre vonnák háborúellenessége miatt.
Azt ugyanakkor nem képes felfogni, hogy miként követhették el a bucsai mészárlást olyan fiatalemberek, akik nemrégiben még az orosz irodalom klasszikusait tanulták az iskolában. Szerinte gyorsan jön az ébredés, amint a hadsereg újabb és újabb áldozatokat veszít. Ám az agresszió miatt évtizedekre megromlott a viszony az ukránok és az oroszok között.