Szijjártó Péter máig nem vált meg a Vlagyimir Putyintól kapott Barátságért érdemrendtől. Legalábbis, nem tudunk róla, hogy sor került volna erre az aktusra. A magyar külügyminiszter még a múlt év végén részesült a külföldieknek járó legmagasabb elismerésben, Putyin elnök más bokros teendői miatt – lehet, már az Ukrajna elleni háború előkészületein munkálkodott – Szergej Lavrov külügyminiszter adta át magyar kollégájának az érdemrendet.
Mindennek most azért van még a korábbinál is nagyobb jelentősége, mert a hírek szerint Putyin kitüntette a 64. Különleges Motoros Lövészdandárt. Ez az az alakulat, amelyik a világszerte nagy felháborodást keltett bucsai népirtást elkövette.
Az MTI nem adott hírt a bucsai mészárosok kitüntetéséről, nyilván nem kívánta megzavarni a köznyugalmat és ilyen jelentéktelenségekkel sokkolni az olvasók idegeit. Mi azonban megtudtuk, mert Andrew Roth, a Guardian moszkvai tudósítója Twitter-oldalán közzétett bejegyzése nyomán a még meglévő független magyar hírportálok – így a Hírklikk is – beszámoltak a kitüntetésről. Az említett katonai egység szörnyű gaztetteket követett el Bucsában, civilek százait, köztük nőket és gyerekeket gyilkolt meg. Sokakat közülük haláluk előtt megkínoztak az oroszok, a nőket pedig megerőszakolták.
Putyin nácitlanításnak nevezi az Ukrajna ellen indított háborút, a lövészdandár kitüntetését pedig azzal indokolta, hogy „ügyes és határozott fellépése a katonai kötelességteljesítés, a bátorság, az önzetlenség és a magas szakmai színvonal példája”. Az önzetlen és magas szakmai színvonalú tevékenység nyomán halott emberek százait találták meg az oroszok kivonulása után, sokakat közülük az utcákon heverve, hátra kötözött kézzel, másokat az otthonukban gyilkoltak meg magas szakmai színvonalon az ügyes és határozott fellépésű oroszok.
A győri (római katolikus!) Bencés Gimnáziumban érettségizett Szijjártónak pedig még mindig megvan a Putyintól kapott kitüntetése. A Barátságért érdemérem a legmagasabb kitüntetés, ami külföldi állampolgárnak adható, a baloldalon, tehát a szív fölött kell viselni. Nem tudunk arról, hogy Szijjártó, ha már elfogadta, legalább a háború kitörésekor lemondott volna az eredetileg is kínos, ám mostanra vállalhatatlan elismerésről. Pedig, lett volna rá igény.
Gesztusértéke volna ugyanis, ha a sokat utazó és sokoldalú miniszter kiáll a nyilvánosság elé, és a sajtó jelenlétében adja vissza a Putyintól kapott, Lavrov által a mellére tűzött jelvényt. Elmondhatta volna, hogy megbánta, amiért elfogadta, hibázott, és ma már nem tenne ilyet, mert tudja, hogy akik adták, rossz ügyet szolgálnak. Hozzátehette volna, hogy nemcsak a háborút ítéli el, mint ahogyan a magyar kormány az első időkben a lényeget elkenve fogalmazott, de konkrétan azt az embert, aki ezt a háborút egy független ország lakossága ellen elindította. Elmondhatta volna, hogy számára vállalhatatlan Ukrajna megtámadása, Putyint pedig, aki kórházak, lakóházak és iskolák bombázására, civilek ezreinek a legyilkolására adott parancsot, háborús bűnösnek tartja, akinek előbb, vagy utóbb nemzetközi bíróság előtt kell felelnie.
Szijjártó mindezt elmulasztotta megtenni, és még ma is a Barátságért érdemrend birtokosa. Ameddig nem adja vissza – nem sunyin, alattomosan, hogy senki se vegye észre, hanem a nyilvánosság előtt! –, addig azt kell gondolnunk, hogy ő és kormánya egyetért azokkal a gaztettekkel, amelyeket Orbán Viktor Putyin nevű barátja, és az orosz hadsereg katonái Ukrajnában elkövetnek.
Szijjártó Péter, én szégyellem magam helyetted. (a szerk. megj.)