Nem először teszem föl a szónoki kérdést Kövér Lászlónak, hogy miért tetszik folyton hülyeségeket beszélni, összehordani mindenféle szirt-szart, aminek semmi értelme sincs, s aminek a jelentésével nem is tetszik tisztában lenni. (A nyitó kép forrása: magazin.spiegel.de)

Persze, megértem a társaságot, minthogy Orbán kínos helyzetbe került, s most ezerrel kell mindenféle marhának mindenféle eszement hülyeséget összehordania, hogy tereljék a figyelmet. Manapság nagy buzgalommal történelem tankönyvekbe veti bele magát a teljes Orbán-cselédség, csak az a baj, hogy olyanokba, amelyeket Takaró Mihály, Kásler Miklós és Szakács Árpád boszorkánykonyháján álmodtak meg a múlt kézből etetett diplomás kozmetikusai.

Kövér most azt mondta, hogy az EU helyreállítási csomagja a Negyedik Német-Római Szent Birodalom létrehozásának előmozdítását szolgálja.
Én most nem mennék bele ennek az éktelen baromságnak a jelentésnélküliségébe, mindössze egy dologra hívnám fel a figyelmet: Kövér a Negyedik Német-Római Szent (!!!) Birodalomról beszélt. Szóval a negyedik szentről.

Hogy mi van?

Az kétségtelen, hogy az első Német–római Birodalom elnevezés a szent (sacrum) jelzőt I. Frigyesnek köszönhetően 1157-től viselte, s 1254 után Szent Római Birodalomként emlegették (latinul Sacrum Imperium Romanum Nationis Germanicae, németül Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation). Ennek az elnevezésnek megvolt a maga jelentése, ami részben Szent Ágoston De civitate Dei című munkájára vezethető vissza, részben a Héber Biblia Dániel könyvének második fejezetéből levezetett „translatio imperii” elméletre, s kifejezi a Jézus Krisztus szolgálatában álló keresztény birodalom igényét.

Más kérdés, hogy Voltaire az Essai sur les moeurs et l’esprit des nations című munkájának LXX. fejezetében azt írta, hogy „Ce corps qui s’appelait et qui s’appelle encore le saint empire romain n’était en aucune manière ni saint, ni romain, ni empire”, vagyis hogy „Ez a képződmény, amelyet szent római birodalomnak hívtak és hívnak még ma is, nem volt sem szent, sem római, sem birodalom.”

Viszont – Kövér tanár úr történelmi víziójával ellentétben – sem a Második Birodalom (vagyis a vilmosi birodalom, Zweites Reich) nem volt szent (minthogy szekuláris jellege volt), továbbá nem volt szent – Kövér tanár úr vélekedésével ellentétben – a Harmadik Birodalom (Drittes Reich) sem, amely szép elnevezést Arthur Moellernek egy 1923-ban megjelent munkájából kölcsönöztek, hogy ezen a roppant elegánsan csengő néven nevezhessék az 1933–45 közötti, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezette nemzetiszocialista Németországot.

A fentiekből úgy tűnik föl, hogy Kövér Lászlónak tehát vagy halvány segedelme sincs a történelemről, vagy magával a szent jelzővel gyűlt meg a baja, ez ellen tiltakozik, s ezt – lássuk be – helyesen teszi is, minthogy az EU nem kimondottan szakrális küldetésű theokráciák gyűjtőneveként szolgál (leszámítva Magyarországot és Lengyelországot). Ezt a problémát viszont javaslom, hogy a házelnök úr vitassa meg a nagyszerű Semjén Zsolttal, avagy

az ország sámánjává, táltosává és megváltójává metamorfizálódott, isteni küldetést hordozó, a Fidesz egyházát megalapító, s annak engedelmes nyáját vasmarokkal összetartó Nagy Inkvizítorral (lásd Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek), vagyis Orbán Viktorral.