Tucatnál biztosan sokkal több cikk jelent meg az Infovilágban a győri Újváros áldatlan állapotairól. Gondoltuk: a legcélszerűbb lenne, ha a város főépítészével beszélnénk a mostaninál sokkal jobb sorsra érdemes győri II. kerület alsó-balkánival „vetélkedő” épületállománya sorsáról, a lehetséges és mindenképpen szükségszerű fölújítások terveiről, megkezdéséről, mert ma és holnap még sok lakóház megmenthető lenne, de holnapután… (A nyitó képen: Győr-Újváros, Kossuth Lajos utca 40.;a Wikipedia szerint: egyemeletes eklektikus épület boltíves kapualjjal, udvarán magtár található a XVIII. század végéből.)
A lényeg: tavaly ősszel közzé is tettük a levelezésünket a város évekig volt főépítészének, Révi Zsoltnak (mostanság divatos szóval) az elzavarása után a tisztséget frissen elfoglalt utódával, Gyimóthy Ákossal. Azért választottuk a „kapcsolattartás” bemutatásának ezt a módját, mert bíztunk/bízunk a nyilvánosság, a közösség erejében, az érintettek egyértelmű és hiteles tájékoztatásában.
Csakhogy: ami évtizedeken át érvényes és hatásos volt a magyar sajtóban, ma már nem az a győri enklávéban. Ott, a négy folyó városában másként ketyeg az óra, és semmi egyéb nem számít, mint az egypártrendszer akarata. Pusztán ízelítő a Gyimóthy főépítésszel folytatott levelezésből:
„…Percekkel ezelőtti telefonbeszélgetésünkre hivatkozással megismétlem javaslatomat: folytassunk szigorúan szakmai beszélgetést mindenekelőtt Győr városképéről, a teendőkről és a tervekről…tekintettel a városháza előző vezetésének mélységesen mély hallgatására, bár minden alkalommal fölajánlottuk a párbeszédet az általunk ismeretlen illetékessel. Sajnálatos módon azonban a három év alatt két leváltott/elküldött/távozott önkormányzati sajtófőnök sem bizonyult partnernek, holott munkaköri kötelezettsége lett volna a hiteles tájékoztatás, amire sokszor kértük.” Éppen ezért „abban a reményben, hogy új korszak kezdődik a győri városházán, kérem, szakítson időt a kölcsönösen előnyösnek tekinthető beszélgetésre.”
Miután jó ideig nem érkezett válasz, szerkesztőségünk egy újabb, érdeklődő levelére ezt válaszolta Gyimóthy Ákos: „… előzetesen egyeztetni szeretnék a polgármesteri kabinettel, ami remélhetőleg jövő kedden meg is történik. Kérem szíves türelmét.”
Sok évtizede megoldásra váró problémákról lett volna szó a reménybeli beszélgetésen. Természetesen türelemmel vártuk a hivatali egyeztetés végét. Tavaly július 3-án ezt a levelet küldte lapunknak az újdonsült főépítész:
„…Tudja még csak két hónapja vagyok hivatalban és a folyamatos munkavégzés közben még a munkákról való egyeztetés sem egyszerű feladat, nemhogy a feladatkörömhöz egyáltalán nem tartozó sajtótevekenységről való egyeztetés. Még egyszer kérem szíves türelmét, és remélem, hogy a következő Győrről szóló cikküknek nem ez a kis késedelem lesz a témája. Tisztelettel, Gyimóthy Ákos”.
(Udvariasan és tisztelettel várt tehát munkatársunk, bár máig nem tudta megfejteni a levélben említett „sajtótevékenységről való egyeztetés” kitételt, miután sajtótevékenységet a sajtó munkatársai szoktak folytatni, nem pedig egy magyar nagyváros főépítésze…
Néhány nappal később aztán Gyimóthy Ákos kurta-furcsa levelet küldött a szerkesztőségünknek: „…Az előzményeket mérlegelve, nem kívánok imterjút (sic!) adni az Infovilág hírportalnak. Tisztelettel, Gyimóthy Ákos.”
Természetesen szerfölött meglepődtünk, miután egyszer-kétszer a Borkai-féle adminisztráció „lepte meg” az Infovilágot hasonló tartalmú, mindennemű konkrétumot mellőző irománnyal. Akkoriban – ahogy mondani szokás – az úri társaság eszéhez értettük, gondolván: egy újabb „adriázás” szervezésével van elfoglalva a városházán az, akinek egyébként dolga lenne a sajtón keresztül azoknak a tájékoztatása, akik (ezek után csak ez írható: feltehetően tévedésből) beválasztották őket a tisztségükbe.
Mindezek után csak ismételni tudjuk önmagunkat:
Jóval később jöttünk rá, hogy azon a tájon – tehát az ország egyik legszebb barokk városában, az iskola- és Audi-város Győrben ez a szokás: aki nem írja a többi között a homlokára, hogy elkötelezett párttárs/Fidesz-elvtárs, az ne számítson információra. Az átlagpolgár, a választópolgár pedig le van sajnálva, ne érdeklődjék, majd közöljük vele azt, amit „mi” akarunk, és különben is: köszönje meg szépen, ha majd a voksoláskor kap egy zsák krumplit.
Az ám, az „előzményes” főépítészi lemondó levélre – illendőségből – július 8-án ezt írtuk: „Tisztelt Gyimóthy Úr! Köszönöm a válaszát, egyúttal kérem, tájékoztasson, milyen «előzményekről» van szó, mert konkrétum nélkül – bármennyire szeretném is – nem értem a válaszát. Kiváló tisztelettel: K…”
Joggal kérdezheti a tisztelt olvasó, miért várt az Infovilág e dicstelen levélváltás közzé tételével? A válasz egyszerű: szerkesztőségünk bízott a józan észben, meg abban, hogy a polgármester talán kiéli szereplési vágyát, gyermekes és együgyű megnyilvánulásait, és a csatornatisztítás, a légóépítmény tetején pózolás, a lenines utcanévtáblák népes nézőközönség előtti eltávolítása, a „terepjárások” (mert a reá bízott város az ő számára bizony csak terep!) után mégis úgy dönt, hogy valami érdemit is tesz a városért. És ezen érdemi döntések közé sorolja nyilatkozási engedély megadását is a főépítésznek.
Tévedtünk, súlyosan és végzetesen tévedtünk. Kénytelenek voltunk megállapítani, hogy Győrött semmi egyéb nem számít, csak a politika, ami abból áll, hogy nincs két Fidesz, és ennek az egyetlennek egyfajta, egyszínű sajtója van: a sajátja, amelyet ő irányít, diktál és ír. (Jó példa rá a megyei napilapok elképesztő azonossága…)
Így aztán most ismételten előállunk azzal, hogy sürgős gyógyításra szorulnak az ország egyik legszebb városa súlyos, fekélyesedő sebei (nehogy azzal vágjon vissza a városháza, hogy magántulajdonú épületekről van szó, ezért tehetetlen!), ám egyelőre nem találjuk rájuk az orvost és gyógyírt…