Kedves Nyilvánosság, szeretném, ha megtudnád: példa nélküli, elképesztő gyorsasággal, 24 órán belül válaszolt (miután évekig nem volt erre hajlandó – netán elevenére tapintott az Infovilág?) Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala kulturális, sport- és városmarketing-főosztályának vezetője, Sándorfi Róbert, aki egy személyben és rögvest eldöntötte, hogy a városi önkormányzatot érintő, az Infovilágon megjelent írások és a hozzájuk kapcsolódó kérdések nem minősülnek közérdekű adatigénylésnek. Íme a válaszlevél:
Tisztelt Főosztályvezető Úr! Levelét köszönettel vettem/vettük. Nem tudjuk titkolni: szerkesztőségünk munkatársainak többsége abban bízott, hogy a győri városháza legalább tudomásul veszi/megköszöni az észrevételeket, és türelmet/időt kérvén (nyervén), tanulmányozza a cikkekben fölvetett témákat, megoldandó legalább néhányat a helybéli olvasók által is tapasztalt problémák közül.
Kénytelen tehát a krónikás megállapítani, hogy a győri városháza beosztottja következetesen tartotta magát az utóbbi néhány év (és számunkra néma elődje) gyakorlatához, és nem hajlandó az újságírói kérdésekre válaszolni, mert szerinte nem számít közérdekűnek a többi között, hogy
- műemléki környezetben – sajátos módon – vállmagasságból omló vakolatú épületek sokasága csúfítja a városképet; van, amelyik emelet magasan penészes.
- Európa talán legszebb terének, a Bécsi-kapu térnek a sarkán évtizedek óta omladozik egy (hír szerint többször gazdát cserélt) lakóingatlan-páros (Schäffer-ház), vele szemben jól láthatóan méltatlanul rendetlen lakás díszeleg az Amade László családja által lakott házban.
- Leomlott a város (láthatóan évek óta üresen tátongó, igényesen renovált) legszebb lakóházának (Fejérváry-ház) lábazata.
- Konyhaszagot árasztó gazdasági udvar éktelenkedik klasszicista műemlék lakóházban, kettővel odébb, a gyönyörű sarokerkélyes épület sokkalta jobb sorsra érdemes kapualjában és udvarában hasonló a helyzet.
- Pusztul a mostaninál ezerszer többet érdemlő egykori pénzgy(őr)i palota, ami a 115 esztendős történelme alatt sok hányattatást megért, ideje lenne – mondjuk – szállodává átépíteni.
- Ha már egyszer megbocsáthatatlanul visszatemették Európa egyik legremekebb erődítményének, a Duna-kapu tér alatt kiváló állapotban fennmaradt reneszánsz kori győri várnak a bástya- és kazamatarészleteit, majd föld alatti garázst építettek a régészeti emlékek mellett, legalább annyit megtehetett volna Győr, hogy a már említett Bécsi-kapu téren (nemzetközi példák alapján) újra fölépítik az eleink által másfél száz esztendővel ezelőtt bűnös módon elbontott reneszánsz várkaput…
Igen, tisztelt Sándorfi főosztályvezető úr, lenne megbeszélni való még nagyon sok. Például válaszolni a kérdésre: Van-e a győrinél elhanyagoltabb vasútállomás? A MÁV ugyanis válaszolt, de nem valamennyi kérdésünkre. Volt, amelyiket tovább passzolta a győri városházának.
Nem közérdekű?! A győri városháza egyik főhivatalnokával – az íróasztal használójának minősíthetetlen magatartása miatt – meghiúsult az éppen csak megkezdett beszélgetésünk. Az újságíró ugyanis (kímélendő a hivatalnok idejét) hagyományos módon hangfelvételt kívánt készíteni a beszélgetésről, ám a hivatalnok – hangját fölemelve – követelte a még be sem kapcsolt magnó elzárását, továbbá: a munkáját végző újságíró adja át neki, hogy meggyőződhessen a készülék kikapcsolt állapotáról. (A krónikásnak egyébként semmi kifogása sem lett volna az ellen, ha a hivatalnok párhuzamosan, egyidejűleg hangfelvételt készít; legalább lett volna muníciója egy esetleges vitában. Bár – ha kérte volna – az elkészült interjút, cikket készséggel a nyilatkozó rendelkezésére bocsátotta volna, hogy korrigálhassa a szerző esetleges tévedéseit.) Ebben a pillanatban fogyott el az évtizedek óta a köz hiteles tájékoztatását szolgáló kollégánk türelme, és elköszönt az íróasztal lovagjától. Köszönését csak a főosztályvezető előszobájában ülő két hölgy viszonozta.
Ceterum censeo: jó két tucat – „Győr többet érdemel(ne)” összefoglaló címmel megjelent írásunk – az ország (talán) harmadik leggazdagabb településének történelmi belvárosa valójában (és mindenekelőtt) madártávlatból szép és elragadó. Az Infovilág munkatársai és meggyőződésünk, hogy a szülővárosukért, lakóhelyükért felelősséget érző győriek egyaránt testközelből is kifogástalanul szépnek, kellemesnek, élhetőnek szeretnék látni Győrt.
Semmi egyébért, mint hogy a győriek – nagyon sok tekintetben – többet érdemel(né)nek.
Nyitó képeinken a kétarcú valóság; a felvételek Győr-Újvárosban készültek.
Utóirat: Arra viszont büszke az Infovilág szerkesztősége, hogy immár sokszorosan bebizonyosott (elvégre hallgatásával a magasságos hivatal ezt nem egyszer megerősítette): mindaz igaz, amit a „Győr többet érdemel(ne)” összefoglaló címen megjelent írásainkban állítottunk, jeleztünk, elvégre ősi igazság, hogy a hallgatás beleegyezés. Elcsépelt módszer: a hivatal és általában a magát hatalmasságnak, az állampolgárokon fölülinek, vezérnek képzelők a hallgatással igyekeznek kikerülni a számukra kényes ügyeket. Abban bíznak, hogy a sajtó úgyis elfelejti, jönnek újabb botrányos esetek, és majd azokat kell címlapon tartani. Ne tessék ebben reménykedni, eljön az idő, amikor minden kérdésre válaszolni kell, azokra is, amelyeket a hivatal azzal igyekszik félre söpörni, hogy nem közérdekűek.