Először röviden egy egyháztörténeti érdekességről, Orbán Viktor tegnapi vatikáni látogatása kapcsán. Mint a Reuters írja, Ferenc pápa, annak elismeréseként, hogy a magyarok ukrajnai menekülteket fogadnak be, Tours-i Szent Mártont ábrázoló medált ajándékozott a miniszterelnöknek.
A francia hívők körében nagy tisztelettel övezett szent a negyedik században élt, a mai Magyarország területén született, és Tours francia város harmadik püspöke volt. A legenda szerint Márton püspök félbe vágta köpenyét, hogy megossza azt egy koldussal. A Reuters megjegyzi: Orbán és a pápa között korábban nézeteltérés volt az európai bevándorlási politikát illetően.
A párizsi Le Figaro című konzervatív lap vatikáni tudósítása ennél valamivel tovább megy, és kitér arra, hogy Ferenc pápának és Orbán Viktornak ellentétes a vallásfelfogása: a kálvinista hátterű Orbán a keresztény Európához való kötődésének hangsúlyozásával saját migránsellenes politikáját igyekszik igazolni, míg a katolikus egyházfő hitbéli kötelességnek tartja a befogadást. Ferenc pápa a menekültek melletti elkötelezettsége miatt a „hülye” és az „inbecil” minősítést is megkapta a magyar kormányhoz közeli médiától – emlékeztet a Le Figaro.
A Politico című amerikai lap európai kiadása portáljának a szerzőgárdája eljátszik a perverz gondolattal: mi lenne, ha a szélsőjobboldali Marine Le Pen megnyerné a vasárnapi francia elnökválasztást, és így jogot szerezne elképzeléseinek a megvalósítására. Maga a Politico jegyzi meg, hogy ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége most nem túl nagy, a közvélemény-kutatásokban Emmanuel Marcon elnök mintegy tíz százalékponttal vezet. Az más kérdés, hogy mi, magyarok éppen a minap láttunk karón varjút. A Politico a végítéletnapi szcenárió esetére azzal a jóslattal él, hogy az az általunk ismert Európai Unió végét jelentené.
Az amerikai portál fiktív beszámolója szerint május 25-én, egy hónappal elnökké választása után, Marine Le Pen bevonul Brüsszelbe az EU-csúcsra, és a választási sokkból még fel sem ocsúdott uniós vezetők, európai diplomaták megrökönyödéssel hallgatják beszédét, amelyben bejelenti, hogy gyakorlatilag felszámolja az Európai Bizottságot, az EU végrehajtó intézményét. Pontosabban: olyan titkársággá fokozza le, amelynek nincs több feladata, mint hogy rányomja a pecsétet a tagországi csúcsvezetők testületében, az Európai Tanácsban hozott döntésekre. Le Pen egyúttal megnyesi Franciaországnak az EU költségvetéséhez történő, jelenleg évi 5000 millió eurós hozzájárulását. Beleírja a francia alkotmányba a nemzeti elsőbbség elvét, ami a franciákat előre sorolja a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzájutást illetően. Újra elrendeli a határellenőrzést, figyelmen kívül hagyva a schengeni szerződés előírásait, amik biztosítják az árucikkek és az emberek szabad áramlását. Felszólítja a franciákat, hogy népszavazáson döntsék el, azt akarják-e, hogy továbbra is az EU jogának legyen elsőbbsége a francia joggal szemben, vagy pedig visszaigénylik jogi szuverenitásukat.
Marine Le Pen legélesebb szavai az Európai Bíróság testületének bíráit szólítják meg: „És önöknek, akik Luxembourgban ülnek, és azt képzelik magukról, hogy Európa urai, azt mondom: nem fog tetszeni önöknek Le Pen elnök programja, de a végén kénytelenek lesznek meghajolni a nép akarata előtt.”
A Politico ezzel a saját maga által felvázolt vízióval kapcsolatban megjegyzi: hiába mondják most jogászok, hogy ezt úgysem lehet megvalósítani, ez most nagyrészt mellékes. A cikk érvelése szerint az EU életképesnek bizonyult ugyan az eddig feltűnt euroszkeptikus kormányokkal szemben – gondoljunk csak Orbán Viktor Magyarországára, az olasz 5 Csillag Mozgalomra, a Jog és Igazságosság elnevezésű lengyel kormányzó pártra, nem is beszélve a brexit előtti Nagy-Britanniáról –, de még sosem kellett megküzdenie egy Franciaország méretű és súlyú tagország frontális rohamával.
Ugorjunk egy nagyot, megkímélem az olvasót annak részletezésétől, mekkora fejetlenséget kelt a Politico hipotézise szerint a világban – a pénzügyi körökben, a Putyin ukrajnai háborújának ellenszerét kereső NATO-ban, illetve magában Franciaországban – mindaz, amit Le Pen elnöksége jelenthet. Inkább lelövöm a poént:
Le Pen már több mint fél éve hatalmon van, amikor egy esős októberi vasárnapon megtartják Franciaországban a népszavazást. Az elnök az Élysée-palotában ül a nagy aranyozott asztalnál, és figyeli a tévében az eredményhirdetést. A franciák nemet mondtak javaslataira. Ez a vég kezdete Marine Le Pen számára – de az Európai Unió sem lesz már soha többé a régi.
Mondhatnám: hollywoodi happy-end a Politico tolmácsolásában.
(Szerző: helyben.hu) Európa fejre állhat a vasárnapi francia választás eredményeként, nagy jelentősége van annak is, hogy a szlovénoknál az Orbán-szövetséges Jansa meg tudja-e őrizni tisztségét. Orbán Viktor megdöbbenést keltett azzal, hogy nem hajlandó segíteni Ukrajnának, neki kizárólag a nemzeti érdek a fontos.
Financial Times Végigsöpör az infláció Kelet-közép-Európán, ám ellene nem elég, ha a jegybankok megteszik a magukét, a kormányokra is feladat hárul az állami pénzügyek rendbetételével. A térség mára három kemény feladattal szembesül, mert előbb a rendszerváltás után meg kellett honosítania a piacgazdaságot, majd jött 14 éve a hitelválság. Most meg a háború, a politikai feszültség és a rossz világgazdasági helyzet állítja ismét próbakő elé.
A központi bankok az irányadó kamatláb folyamatos emelésével igyekeznek gátat vetni az árak emelkedésének, ám ennek még messze nincs vége, mert még jó ideig nem sikerül egyensúlyt teremteni az ár- és a kamatszint között. Csakhogy ezt óvatosan kell kalibrálni, mert tönkreteheti az éppen csak megkezdődött gazdasági növekedést.
Viszont a dolgok rendbetételéhez nagy szükség lenne az uniós alapokra, ám a jogállami vita miatt Magyar- és Lengyelország még egyetlen petákhoz sem jutott hozzá. Ráadásul a magyaroknál egyre erősödnek az inflációs várakozások, ami sok negatív következménnyel járhat. Pont akkor, amikor
a választás előtt az Orbán-kormány mindenféle szociális és pénzügyi juttatásokkal lenullázta a tartalékokat.
És mindezt csak tetézte a háború. Ennélfogva a régió kormányai rákényszerülnek, hogy keményen visszafogják a kiadásokat és keressék Brüsszel kegyeit.
The New York Times Az ukrán háború csak időlegesen vonta el a figyelmet arról, hogy Biden továbbra is a demokrácia és a tekintélyuralom küzdelmét tekinti korunk fő konfliktusának és igencsak aggódik a magyar és a lengyel demokrácia állapota miatt. Ezt Charles Kupchan mondta, aki a Georgetown-i Egyetemen tanít, előtte pedig, még Obama alatt, az európai ügyekért felelt a Nemzetbiztonsági Bizottságban.
A francia elnökválasztás vasárnapi, 2. fordulójáról úgy véli,
ha Le Pen kerekedik felül, akkor robbanásszerűen felszínre tör az Orbán-féle illiberalizmus az egész világban. Veszélybe sodródnék az európai terv.
Európa és Amerika onnantól kezdve nemigen tudná politikai karanténba zárni Moszkvát, megnehezülne Ukrajna megsegítése. Hiszen egy nacionalista irányítaná az EU egyik vezető tagállamát, miközben Budapest és Varsó már így is erősen tart a tekintélyuralom felé.
Le Monde Az orbanizálódás adja a hátteret a holnapután esedékes szlovén választások előtt, de az eredmény megjósolhatatlan. Bőven belefér, hogy a hivatalban lévő Jansa nyer, csak éppen nem talál szövetségeseket, mert amit két év óta csinál, az egyre inkább a Fidesz Magyarországát idézi. Így aztán a kihívó, a baloldali, környezetvédő Akciópárt meghirdette a szabadság visszaállítását. Ellenfele élvezi annak a két kereskedelmi tévének a gyámkodását, amely a magyar kormányfőhöz közel álló vállalkozók tulajdonában van.
A magyar–szlovén viszonyt idáig nem befolyásolta, hogy Jansa Ukrajna oldalára áll, Orbán viszont nem. Ugyanakkor a magyar vezető most búcsút inthet legfontosabb partnerének, miután az orosz invázió miatt ellentétbe keveredett Varsóval. Előtte pedig megbukott Csehországban Babis, akivel szintén egy követ fújt.
Frankfurter Rundschau Iránymutató lesz Európa számára a szlovéniai választás, mert Orbán meggyengül, ha Jansa vereséget szenved. Viszont megerősödik, ha Ljubljanában nem változik a jelenlegi hatalmi szerkezet. A szlovén vezetés nemigen kifogásolta, hogy Magyarország ennyire szoros viszonyt alakított ki Moszkvával. De hogy milyen eredmény születik az urnáknál, azt nem lehet megbízhatóan előre jelezni, mert a szövetségesként szóba jöhető kis pártok szereplése teljesen bizonytalan.
Süddeutsche Zeitung Szlovéniában a kihívó Robert Golub azt ígéri, hogy visszaadja az embereknek a szabadságot, csak éppen nem biztos, hogy győzelme esetén képes lesz életképes koalíciót tető alá hozni. Az ország a Freedom House szerint hatalmas ütemben zuhant vissza a jogállam állapota alapján a demokrácia felé tartó 29 ország sorában.
Orbán a szlovénok körében is igyekszik népszerűsíteni az illiberalizmust, ezért hívei bevásárolták magukat az ottani sajtóba is. Jansa viszont támogatja a magyar kormányt az EU ellenében. Egyébként a szlovén politikai viszonyok erősen képlékenyek, ezért még az is belefér, hogy ő marad a kormányrúdnál.
Bloomberg Mariupol olyan, mintha a termopülei csata élednék újjá: a görögök a stratégiai csatában a perzsák nyomulását tartóztatták fel,
a néhány ezer ukrán védő és civil pedig az igyekszik megakadályozni, hogy szárazföldi kapcsolat létesüljön a Krím, illetve az oroszok által elfoglalt Kelet-Ukrajna között. A megadást már elutasították, így a halállal néznek farkasszemet, de ez kizárólag az ő elhatározásukon múlik.
Hajlandóak az életüket áldozni az országért és a történelemért, miután a jelek szerint meghallották, hogy a sors különleges pillanatban különleges pontra állítja őket. Ha elpusztulnak, becsülettel teszik.
CBN News Az amerikai teleevangelista Pat Robertson tiszteletes televíziója úgy látja: Orbán Viktor azért hirdet semlegességet az Ukrajna elleni agresszióban, mert az egész világ letette ugyan a garast a viszályban, de számára csakis a nemzeti érdekek számítanak. Ami azért nagy döbbenetet keltett, hiszen megtagadta a segítséget Kijevtől.
Orbán Putyin legnagyobb hívének számít Európában. Annak, hogy szeretne kimaradni a viszályból, az az oka, hogy a gazdaság összeomlana az orosz gáz és kőolaj nélkül.
Pedig az embargó keményen sújtaná a Kremlt. Ám neki csakis a magyar érdek a fontos, bár a szankciókat elfogadta, beleértve, hogy az EU adjon pénzt az ukrán fegyverbeszerzésekhez.