A Forbes magyarországi magazinja maga jelentette be tegnap, hogy összekülönbözvén a Hell Energy tulajdonosával, kénytelen volt legfrissebb számát visszahívni a magyar újságárusoktól, illetve az online kiadásból kiszedni az illető nevét – írja a The New York Times.
A Hell Energy gyártó ugyanis kifogásolta, hogy az 50 leggazdagabb magyar listáján szereplő, de nem csupán a nevét, hanem becsült vagyonát is nyilvánosságra hozták és ezzel személyiségi jogait nem tiszteletben tartva, a Forbes megsértette az adatvédelmi törvényt. Ezért perre ment a magyar kiadóval. A pert meg is nyerte.
Galambos Márton, a Forbes magazin magyarországi főszerkesztője szerint a bírósági döntésből ezek után az is következhet, hogy egyrészt: addig egyetlen nevet sem lehet leírni a sajtótermékekben, amíg engedélyt nem kér az újságíró a szóban forgó illetőtől. De akár még az is következménye lehet ennek a verdiktnek, hogy innentől kezdve csak reklámtermékek illetve PR-cikkek jelenhetnek meg a médiakiadványokban.
Egyébiránt csak a Hell Energy egyik tulajdonosának a vagyonát tüntették fel, aminek becsült értéke 48,5 milliárd forint. S ezzel a 26. helyet foglalja el, tehát csak a középmezőnyben található. A Forbes főszerkesztője nem mellesleg azt is megjegyezte, mivel rengeteg állami támogatásban részesült, az a minimum, hogy vállalja fel a nyilvánosságot.
Amikor a Fidesz kizárását fontolgatja, az Európai Néppárt nem engedheti meg, hogy a pártcsaládon belül Orbán Viktor a kereszténydemokrácia képviselőjeként tüntesse fel magát. Egy igazi kereszténydemokrata elutasítja a soviniszta nacionalizmust, ami összeférhetetlen amúgy is az európai integráció eszméjével – írja a nyugati kultúrkör egyik legnépszerűbb véleményportálja, a Project Syndicate. A szerzője pedig az a Princeton Egyetemen oktató Jan-Werner Müller, aki pár napja még Budapesten adott interjút a Klubrádió Hetes Stúdió műsorának.
Négy éve tart a Fidesz és az Európai Néppárt közti vita, ideje lenne eldönteni, hogy váljanak meg tőle. Az indokok: a Fidesz nemcsak szétverte a demokráciát és a jogállamot, de a zsarnokság intézményének kiáltotta ki az Európai Uniót, amelyik a szabadságuktól fosztja meg az állampolgárait. Ahhoz képest, hogy felfüggesztették a tagságát, még neki áll feljebb, amikor azt hangoztatja, hogy ő a kereszténydemokrácia igai védelmezője, illetve hogy azok, akik őt megvádolják az EPP-n belül, azok eladták magukat a liberalizmus eszméjének.
Orbán az Atlanti-óceán mindkét oldalán megfertőzte eszméivel a konzervatív politikusokat. Holott hamis eszméket hirdet. És senki se higgye azt, hogy a Fidesz és az EPP konfliktusa politikai természetű. Az kizárólag az ő hatalmáról szól – kendőzetlenül és a szó szoros értelmében.
Jan-Werner Müller a kereszténydemokrácia történetét átfutva visszanéz egészen a 19. századi kezdetekig, s közben itt-ott leszúrja a figyelmeztető táblákat: amikor arról ír, hogy az emberek a kereszténydemokrácia nevében csatlakoztak a fasisztákhoz – az isten nélküli vagy úgyis mondhatnánk az istentelen kommunisták ellen harcolva. A hidegháborúban is a kereszténydemokrácia nevében hirdették meg az antikommunista mozgalmakat. A vallási hegemónia jegyében a plurális demokrácia eszméjét sem lett volna szabad megtagadni. Majd elvisz cikke az autoriter vezetőkhöz, mint Orbán Viktor és Matteo Salvini, akik becsapták az Európai Uniót, hisznek a nemzetállamok szuverenitásában és abban, hogy a nemzet csak homogén lehet. Nem ismeri el a pluralizmust és a kisebbségeket, ráadásul a vallásos hitnek semmi köze az etikus cselekvéshez. S miként a Klubrádiónak is elmondta, a cikkében is leírja: a kleptokráciát elfedni is hivatott az Orbán-hirdette kereszténydemokrácia. Az Európai Néppártnak meg kellene értenie, hogy nem szabad bedőlnie Orbán családpolitikájának, mert akkor tulajdonképpen nem tesz mást, mint engedélyt ad Orbánnak a demokrácia szétverésére. Észre kellene végre venni, hogy ő egyszerűen a szélsőjobb képviselője, akit sohasem érdekelt sem a kereszténység, sem a demokrácia – írja cikkében Jan-Werner Müller.
Budapesten a CEU-n tartott előadásában és a Klubrádiónak nyilatkozva is számára kérdésként jelent meg az, hogy vajon a kereszténydemokrácia egyben illiberális demokrácia is? Budapesten szerzett tapasztalatai alapján tiszta lett a képlet: vagy kereszténydemokrácia vagy illiberális demokrácia. Mert a kettő egymással összeférhetetlen.
A New York Post cikke nem is kicsi, és nem is egy meglepetéssel szolgált: egyrészt mert a New York Post már-már bulvárba hajló, de alapvetően a konzervatívok egyik szócsöveként ismert napilap, s ehhez képest arról ír, hogy egyre nagyobb kormányzati üldöztetésnek vannak kitéve Magyarországon az LMBTQ-csoport tagjai.
Másrészt a tudósítás megerősítette Müller előbbi mondatait is, amelyek szerint Orbán számára a nemzet csak homogén lehet.