Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete boldog büszkeséggel beszélt államiságuk 67. évfordulójáról, és méltatta Herzl Tivadart, mint az önálló zsidó állam megálmodóját és létrejöttének első aktív harcosát, akinek földi maradványait bécsi első nyughelyéről Izraelbe vitték, és a Jeruzsálemben a róla elnevezett Herzl-hegyen kialakított Nemzeti Panteon díszsírhelyen temették el.
Herzl Tivadar (Theodor Herzl, Binyamin Ze’ev Herzl – az író Heltai Jenő unokatestvére) 1860-ban született Pesten, amai Dohányutcai zsinagóga melletti házban, amelynek helyén mosta múzeum áll.A német nyelven alkotó író, drámaíró, jogot tanult, újságíró lett, a Neue Freie Presse című liberális bécsi lap munkatársa lett. Ő a modern (politikai) cionista mozgalom megalapítója. Az őt mélyen megrázó Dreyfus-per hatása alatt írta meg Der Judenstaat (A zsidó állam) című politikai röpiratát. Herzl 1897. augusztus 29–31. között saját elnökletével megrendezte a svájci Bázelban az első cionista kongresszust, mint a zsidóság első, földrajzi helyektől független, szekuláris, nemzetiségi alapú gyűlését. A küldöttek ott és akkor fogadták el a cionista mozgalom alapprogramját. Herzl megalapította a Die Welt című cionista hetilapot, és dolgozni kezdett az Izrael földjén (Eretz Yisrael) való letelepedés nemzetközi jog által biztosított engedélyeztetésén.
A könyvfesztiválon bemutatott dráma címe: „Ha akarjátok, nem álom”, lényegében a cionista mozgalom Herzltől származó mottója. A játék mindvégig kávéházakban zajlik – Párizsban, Bécsben, Bázelban stb. – párbeszédes formában. Egy párizsi kávéházban Zola ösztönzésére találkozik először Herzl és Max Simon Nordau pszichológus, nőgyógyász és hírlapíró, aki Südfeld Simon Miksa néven 1849-ben ugyancsak Pesten született, és Herzllel ugyanabba az általános és középiskolába, zsinagógába jártak, ugyanabban a pesti zsidó körben mozogtak. Sőt, ugyanannak a bécsi újságnak dolgoztak, mégsem ismerték egymást, és csak Párizsban találkoztak. Nordau felismeri a Herzl gondolkodásában rejlő igazságtartalmat, attól kezdve, mintegy szekundánsaként mindketten Izrael Állam létrejöttéért küzdenek.Érdekes, hogy bár a kelet-európai zsidóság körében sikert aratott az új eszme, a vezetők és gazdag zsidók részéről megannyi támadás és elutasítás érte. Legismertebb irodalmi műve az 1902-ben írt társadalmi utópisztikus regénye, az Alt-Neuland (Ősi föld – új ország, más fordításban Ősújország), amely a palesztinai zsidó állam vízióját fogalmazza meg. Herzl felismerve, hogy a céljaik eléréséhez a nagyhatalmak támogatása szükséges, Vilmos császártól az oszmán birodalom szultánjáig, a pápától Chamberlain brit gyarmatügyi titkárig mindenkivel találkozott és tárgyalt. A megbeszéléseken számos reális és irreális letelepedési hely vetődött fel, de Herzl mindvégig ragaszkodott őseik szent földjéhez Palesztinában. Herzl megrendült egészsége 1904-ig tartott ki (az ausztriai Edlach gyógyfürdőhelyen hunyt el: szíve nem tudott megküzdeni a tüdőgyulladással), de mozgalma akkorra már megerősödött a világpolitikában. Így történt, hogy az első cionista kongresszus után fél évszázaddal, 1948. május 14-én kikiáltották a független Izrael Államot.
Herzl a világban mindenütt jelen lévő antiszemitizmusból kiindulva arra ébred rá, hogy ha a zsidóknak saját országuk lenne, a megaláztatások és pogromok elől ott menedéket találnának, és hivatalos megbecsültségük, elismertségük is meglehetne. Az oroszországi zsidóság jól felismeri a gondolat jelentőségét, de a nyugat-európai, főleg gazdag, vezető réteg keményen ellenáll, sőt támadja. Érdekes módon az antiszemiták körében is sok az önálló zsidó állam megteremtésének a támogatója („Csak tűnjenek el innen a zsidók!”). Herzl folyton égő, folyton pörgő alkat, akit sokan megszállottnak, mások az „új Mózesnek” tartanak. A Nordauval folytatott beszélgetések, viták során kibontakozik mind az alapgondolat megszületésétől, alakulásától a megvalósulásig tartó filozófiai és politikai harc, mind az, ahogyan Herzl kijárja gondolatának befogadását a világban.
Makranczi Zalán ragyogóan testesíti meg a valóban felpörgött Herzl emberi jellemét és gondolkodását. Makacs, némileg egzaltált figura, de érvelése mindvégig tiszta, logikus. Gyabronka József Nordauja derűsebb jellem, aki jó kérdésekkel és hangos együttgondolkodásokkal segíti beszélgetőtársa kibontakozását. Nagyon jót tesz a szerepnek számos általa elmondott zsidó vicc, mert oldja a téma feszültségét és derűt kelt. Ez a jellem jól ellenpontozza Herzlét, egyúttal biztos harcostárs is az ügyben.
Van még a darabnak egy harmadik szereplője, a Pincér. Ezt minden városban ugyanaz a Hajdú László játssza, csak mindenütt a megfelelő nyelven. Remek alakítás ez is. A Pincér nem mondja el, amit gondol, de sokszor arcára van írva. Egyben ő a narrátor, aki közli, mikor és épp melyik városban vagyunk. A jelenetek között még korabeli kuplékat is énekel, ez egyszerre elválaszt időben és térben, másfelől ugyancsak a hangulat oldását szolgálja.
Czeizel Gábor rendezése szinte észrevehetetlen. Ez nem azt jelenti, hogy nem érezhető, inkább, hogy nem tűnik szembe, mert minden olyan természetességgel zajlik, mintha nem volnának instrukciók. Nagyon jó ez a felfogás, jelen esetben különösen. Veréb Dia maszkjai és jelmezei ugyancsak hitelesen, jól szolgálják a játékot.
Ann Silberberg (Sándor Anna) és Forgách András darabja méltán aratott sikert már a Spinoza Színházban is (ahol, reméljük, újra műsorra tűzik), a könyvfesztiválon is, és talán megér annyit a mobil előadás, hogy országosan sok helyre eljusson, hogy másutt is megismerjék a nézők ezt az érdekes témát. A darab a Millenárison a fesztivál utolsó napján, vasárnap délután két órától ismét látható.
