Hálapénz – tényleg megszűnhet?

Nagy fába vágta a fejszéjét a korrupciók leleplezésén munkálkodó Transparency International Magyarország, amikor az egészségügyet életben tartó, mások szerint ellenben megrontó hálapénz témájáról rendezett kerekasztal-beszélgetést.

A téma adja magát azok után, hogy Orbán Viktor a Magyar Orvosi Kamarával folytatott gyors egyeztetés után a napokban törvényt fogadtatott el, amely több lépcsőben megkétszerezi az orvosok évtizedek óta gyalázatosan alacsonyan tartott fizetését, egyben büntethetővé teszi a hálapénzt. (Most arról ne beszéljünk, hogy egyúttal engedélyhez kötötte a másodállásokat és vezényelhetővé tette az orvosokat újfajta szolgálati viszonyba kényszerítve őket.) A hálapénz valóban korrupció – a miénknél fejlettebb egészségügyi rendszerekkel bíró országokban ismeretlen. A Transparency – együttműködve a Magyar Nők Érdekérvényesítő Szövetségével, amely mint Sáfrány Réka elnök elmondta, a nemek közti társadalmi egyenlőtlenségek kutatása közben a nőket sújtó egyik hátrányként azonosítja a jelenséget – leszűkítette ugyan a témát a szülészet, nőgyógyászat területén tapasztalható „hálapénz-kényszerre”. A Varró Szilvia, Pulitzer-díjas újságíró vezette beszélgető panel azonban – helyesen és szükségszerűen – a hálapénz-kérdéskör egészét is körbejárta.

Mi a baj vele egyáltalán? Miért ne fejezhetné ki háláját a beteg, ha meggyógyították? Szociológiai felmérések szerint a magyar társadalom többsége ma elfogadja, tudomásul veszi, hogy az ellátások így működnek kishazánkban, és csak egy kisebbség (39%) tartja elítélendőnek. Ám aki elítéli, az is elfogadja és szükségesnek tartja. Lénárd Rita belgyógyász, a MOK alelnöke szerint azonban a hálapénz Magyarországon rég nem a háláról szól, hanem a „félelem bére”. Aki adja, úgy érzi, e nélkül nem kap kellő figyelmet, nem kerül sorra, a kelleténél rosszabb ellátásban részesül. A hálapénz aláássa a bizalmat orvos és beteg között, egyenlőtlenségeket szül és növel. Hiszen van, aki nem tud, vagy nem eleget tud fizetni. Az orvosi szakmában pedig vannak hálapénzes területek, kiemelten ilyen a szülészet és a sebészet, miközben orvosok tömege kimarad belőle. A részlegvezető főorvosok kizárják a fiatal orvosokat monopolizálva a hozzáférést a hálapénzhez. És még sorolhatók az egyéb mérgező, korrumpáló hatások.

Éppen ezért Lénárd Rita szerint történelmi jelentőségű ez a törvény, amely kriminalizálja a hálapénzt: büntethető lett az is, aki adja (akár egy évre), s aki kapja. „E nélkül sajnos nem megy” – mondta. Mármint a megszabadulás a hálapénztől, bár nem táplál illúziókat a tekintetben, hogy ez egyhamar bekövetkezhetne.

Becslések – mert hiteles számok, adatok nincsenek – 2018-ban 37 milliárd forintra tették a fizetett hálapénzek összegét, de forognak más adatok is, akár 70 000 millió is lehet ma évente a borítékokban. Amit kínos néha átadni és átvenni. Mikor adjuk? Mennyi legyen benne? Árfolyamok, kialakult szokások azért vannak.

A szülészeten számít a leginkább bevett dolognak a hálapénz. Itt egyesek már ki is követelik. Ez eddig is törvénysértő volt, de egy sajtóban bőven tálalt eset a közeli múltban azt mutatta, nem igazán büntetett a bíróság, az elítélt szülész ma is dolgozik.

Lénárd Rita szerint, ha valaki szülészt választ magának, akár indokolt is megfizetni, hogy az bármikor ugrasztható és rendelkezésre áll. Algács Gizella, miskolci dúlaképzőt végző roma fiatalasszony szerint azonban – személyes tapasztalata van róla – a romák nem mindig tudnak fizetni, s ennek megfelelően is bánnak velük az állami szülészeteken. Őt, mint dúlát nem szívesen engedik a szülő nőkhöz, mert „elviheti” a hálapénzt a szülésztől, nővérektől, holott ő csak együttérzést és segítőkészséget kínál. Kardos Rita, egy nőket segítő alapítvány tapasztalatairól beszámolva úgy látja, a szülő nők hálapénze gyakoribbá teszi a beavatkozásokat, császármetszéseket is.

Leitner György, az Affidea diagnosztikai magánszolgáltató vezérigazgatója arról beszélt, hogy a ma már 300 milliárd forintot is forgalmazó magánegészségügy tisztább viszonyokat kínál ugyan azoknak, akik meg tudják fizetni – szabott árlisták vannak, számlát kap a beteg –, de ettől sem várható a hálapénz visszaszorítása egyhamar, bár a törvény által kijelölt irány jó.

Aggályos azonban a másodállások kérdése – mutatott rá: igen sokan dolgoznak az állami tb-szolgáltatásban, ugyanakkor magánszolgáltatóknál is, akár több helyen. „Ha ezt valaki ketté akarja választani, hogy ne vigye a magánrendelőben fogadott betegét az állami intézménybe ellátásra senki, hamar bebukhat az egész ellátórendszer. Nincs két szektorra elegendő orvos és szakember ma a magyar egészségügyben” – szögezte le.

Megszenvedheti mindkét szektor az amúgy erkölcsileg akár jogosnak is tekinthető szigort. Vagyis a törvény csak a legelső lépés, és még nagyon sok mindent kellene rendezni egy átfogó egészségügyi reform keretében, akár politikai konfliktusokat is felvállalva. A hálapénz ennek csak egy szelete, ami önmagában nem oldható meg.

Lénárd Rita mégis bízik benne, hogy a közeg lassan átalakulhat. „Akinek most 2 millió forintos fizetést ajánlanak, az nyilván nem fogja örömmel fogadni ezt a 4-5 milliós hálapénz-bevétel helyett, mégis kialakulhat olyan légkör, hogy a hálapénz lassan kiszorul a gyakorlatból” – állította. Meglátjuk. S remélhetően meg is érjük…