Harminc éve történt: magyar–osztrák határnyitás

A vasfüggöny lebontása 1989 tavaszán kezdődött el a reformlázban égő magyar politikai és állami vezető testületek döntése alapján. A 30 évvel ezelőtti nyár első napjaiban Horn Gyula akkori külügyminiszter vasfüggönyvágásra érkezett a magyar-osztrák határra. Azon a június 27-én – miként e sorok írója az akkor nemzetközileg is tekintélyes Magyar Hírlap munkatársaként a helyszínről jelentette – a magyar diplomácia vezetője előbb Bécsben tárgyalt mindenekelőtt hivatali kollégájával, illetve osztrák állami vezetőkkel, majd Sopron–Klingenbach térségében jelképesen átvágta a Kelet- és Nyugat-Európát fizikailag elválasztó vasfüggönyt, megtéve ezzel az első látványos mozdulatot Európa egyesítése céljából.  (Nyitó kép: vasfüggönyvágás. Egy kocka az akkori tévéhíradóból. Jobbról: Horn Gyula magyar külügyminiszter, Hans Sipötz, Burgenland tartományi főnöke, Kulcsár László, a Magyar Hírlap munkatársa, Alois Mock osztrák külügyminiszter.)

A Magyar Hírlap 1989. június 28-i számában megjelent – az előző nap történéseit összegző – tudósítás egyúttal az időszak naplója is, miután már-már távirati stílusban megörökíti az akkori terveket, eseményeket, fejleményeket. Íme a tudósítás: 

Közös vasfüggönybontás a magyar–osztrák határon

Kiküldött munkatársunk, Kulcsár László telexjelentése: Horn Gyula külügyminiszter, ausztriai hivatalos programjának leglátványosabb eseményére kedden a késő délutáni órákban került sor a magyar–osztrák határon, Klingenbach–Sopron térségében. Kollégájával, dr. Alois Mockkal együtt látott hozzá a „vasfüggöny” lebontásához. Még a délelőtt látogatást tett a margyar diplomácia vezetője Josef Riegler alkancellárnál, Rudolf Pödernél, a parlament (nemzeti tanács) elnökénél, ahol a törvényhozásban jelenlévő pártok képviselőivel is beszélgetett. Tizenegy órakor már Kurt Waldheim államfő fogadta Horn Gyulát, aki ebéd után a Duna-toronyból megtekintette a világkiállítás bécsi helyszínét A határra utazása előtt dr. Helmut Zilk bécsi polgármesterrel találkozott.

A magyar és az osztrák külügyminiszter Sopronban közös sajtókonferenciát tartott, majd a kismartoni Esterházy-kastélyban dr. Mock fogadást adott magyar kollégája tiszteletére. Horn Gyula a késő esti órákban visszaérkezett Budapestre.

A bécsi Duna-szigeten, az ENSZ-város és a konferencia-központ fölé magasodó Duna-torony forgó étterméből tekintettek le a magyar vendégek az 1995. évi (reménybeli) világkiállítás immár eldöntött helyszínére. Dr. Hannes Swoboda, Bécs tartományi kormány városfejlesztési és -tervezési tanácsosa tájékoztatta Horn Gyulát az Expo előkészületeiről. Bécsben már megalakult a világkiállítási részvénytársaság, s mint a vendéglátók elmondták, a nagymarosi beruházás esetleges elmaradtával erejüket és lehetőségeiket az Expóra kívánják összpontosítani. Mintegy 15 milliárd schillinges beruházással alakítják ki a Duna-szigeten a kiállítási területet, a pavilonokat, korszerűsítik, bővítik az infrastruktúrát.

Zilk polgármesternél is központi téma volt a „Hidak a jövőbe” nagyrendezvény: méltatta a Duna menti két metropolisz hagyományosan kitűnő kapcsolatait. Horn miniszter hangoztatta a hivatásos mellett a „népi diplomácia” fontosságát, mondván: az igazi diplomáciát a városok, községek, pártok, szervezetek, mozgalmak csinálják. Reményét fejezte ki, hogy a közös világkiállítás megrendezésével a két főváros, Magyarország és Ausztria újra a világ érdeklődésének középpontjába kerül a történelemben mindeddig egyedülálló példa, a Kelet és a Nyugat bizalmon alapuló együtt munkálkodása révén.

Ugyanez a bizalom és a példamutatás szándéka vezette a magyar politikai vezetés döntését, amikor a műszaki zár, a szögesdrót, a jelzőrendszer megszüntetését határozta el.

„Politikai s diplomáciai pályafutásom legszebb pillanata ez” – jelentette ki Mock osztrák külügyminiszter a műszaki zár drótja átvágását követő pillanatokban. Drótkerítések, falak kilométereinek ezrei választják el még ma is a népeket egymástól Kelet- és Nyugat-Európában. Most a magyar és az osztrák példa bizonyítja: meg lehet szüntetni ezeket a kerítéseket, hogy egy nap egész Európában megszűnjék mindaz, ami földrészünkön egymástól elválaszt bennünket.

Sopronban, a városi tanács dísztermében Mock osztrák és Horn magyar külügyminiszter – a nemzetközi sajtókonferencia bevezetőjéül – nyilatkozatot tett:

– Nem pusztán nagyon eredményes látogatást tett Horn miniszter úr Bécsben – mondotta Alois Mock –, hanem az államhatáron olyat cselekedtünk, amely megmutatja, hogy mindkét ország részéről a nyitás és az együttműködés politikájára nem csupán szavakkal, hanem teltekkel is törekszünk. – Tárgyalásaik kulturális vonatkozásairól közölte, hogy az osztrák kormány mindent el fog követni a magyar nyelv támogatásáért Ausztriában.

 

Horn Gyula elmondta: az osztrák vezetés igen nagy figyelemmel és rokonszenvvel követi, a magyarországi reformfolyamatokat.

A Magyar Hírlap kérdésére, maradtak-e még nyitott kérdések, Horn Gyula ezt mondta: „Egész sor dolgot határoztunk el, amelyekhez egy találkozó nem elég. Nagyon fontosnak tartjuk az osztrák közreműködést egy nyilatkozat létrejöttében az EFTA és Magyarország között az együttműködés szándékáról. Fölvetettük a szabadkereskedelmi megállapodást hazánk és az EFTA-országok között. Osztrák részről megígérték: fölkarolják a kezdeményezéseket.

Mock külügyminiszter hozzáfűzte kollégájának a Magyar Hírlap kérdésére adott válaszához:

(Mock osztrák és Horn magyar külügyminiszter bontja a vasfüggönyt. A Magyar Hírlap munkatársa balról a második.)

– Készek vagyunk a magyar kívánságokat a többi EFTA-tagországnál nyomatékosan támogatni. Ugyanez érvényes a GATT 21. cikkelye alapján létrejövő szabadkereskedelmi övezetre is.

A sajtókonferencián fölvetett kérdésekre adott válaszok közül néhány: az MSZMP KB-ülése eldöntötte a sorrendet a magyar pártvezetők között. Tehát Nyers Rezső áll az élen – mondta Horn Gyula. Irreálisak azok a híresztelések. amelyek szerint Magyarország ki akarna lépni a Varsói Szerződésből. A tagság meghatározott történelmi körülmények között jött létre, és a VSZ fölszámolásához is meg kell teremtődniük a körülményeknek. Amíg a VSZ fennáll, mi is tagjai maradunk. Tagságunk feltétele a radikális reformok sikerének

Bécs–Sopron. 1989. június 27.”