A több mint két és fél évszázados palota a szlovák főváros egyik ékköve, jól tették hát a pozsonyi honatyák, midőn – két másik helyszínt követően – ezt jelölték ki az államelnöki hivatal végleges székhelyének. A döntést követő hosszabb restauráció befejezéséhez közeledve szerzőnk bebocsátást nyert a történelmi, ám frissen festett falak közé. Tudósítását a Népszabadság 1994. szeptember 17-i számában olvashatták.

«Egy esztendő sem kell már, s a szlovák államfő beköltözhet a pozsonyi köztársasági elnöki székhelyre, az egykori Grassalkovich-palotába. A város szívében álló épületet most restaurálják; a mesteremberek között – vannak vagy százan – tetemes számú a lengyel. Andrej Kmetz mérnök, aki az elnöki hivatal képviseletében a munkálatokat irányítja, végigvezette lapunk pozsonyi tudósítóját az épületen.

Az 1762-ben elkészült palota a szlovák főváros talán legimpozánsabb műemléke, amely a városközpontnak is a legközepén, a Béke téren vonzza magához az arra járók tekintetét. Fő vonalaiban „megszólalásig” emlékeztet gödöllői rokonára, az ugyancsak Mayerhoffer András tervezte Grassalkovich-kastélyra, ám méreteit tekintve nagyobb annál, mint ahogy másik testvérénél, a Erdődy-Hatvani-palotánál is. Története hűen követi Pozsony viharos múltját, amelynek során 1939-től 1945-ig falai közül dirigálta bábállamát a Hitler kegyelméből önállósult Szlovákia vezére, Jozef Tiso.

A kívül-belül leromlott palota felújítását 1989-ben határozták el, amikor is az a döntés született, hogy legyen itt a művészetek és a tudomány otthona. Ennek megfelelően a szlovák kulturális minisztérium vette kézbe az ügyet. E kéznek azonban volt egy szépséghibája: kevés volt benne a pénz. 1991-ben koncepcióváltás történt: úgy döntöttek, hogy itt lesz a csehszlovák szövetségi elnök pozsonyi hivatala, e falak közt is fogadhat vendégeket, nagyköveteket stb. – hangsúlyt adva Szlovákia jelentőségének. A föderatív államberendezkedést azonban ez a gesztus sem mentette meg, ám az államfői hivatalra vonatkozó elképzelés a Szlovák Köztársaság megszületésével csak markánsabbá vált.

Elnökké választása után Michal Kováč előbb a négytonyú várból intézte teendőit, jelenleg pedig az óvárosi Prímás-palotában működik a hivatala. Mint azonban Kmetz mérnök elmondta, ezeken a helyeken ők „albérlők”, így elnöktől az őrség tagjaiig mindenki nagyon várja, hogy végleges épületbe költözhessenek.

A munkálatok során már elkészültek a régiek vonalvezetését hűen követő, de korszerű megoldású ablakok, ajtók és új tetőt kapott az egész palota (az elegáns vörösréz-borítás messziről csillog a rávetődő napfényben). Jelenleg belsőépítészeti munkák folynak, restaurátorok dolgoznak a stukkókon, egyes termekben már az aranyozók viszik fel a ragyogást az ornamentumokra. Párhuzamosan folyik az előudvar és a hátsó kert rendbehozatala is.

 Különösen a pompás rácskerítéssel körbehatárolt, bejárat előtti tér szerepe kiemelt: itt sorakozik majd fel a díszalakulat államfők érkezésének tiszteletére. A kerthez viszont jó darabot szándékoznak „lecsípni” a Grassalkovich-kastély mögötti, jelenleg nyilvános parkból, amit a pozsonyiak feltehetően nehezen hagynak majd „említés” nélkül.

Andrej Kmetz azt is elmesélte – miközben állványok között botladozva a pincétől a padlásig bejártuk az építési területet –, hogy tartós munkát akarnak végezni, így nem fukarkodnak a jó minőségű anyagokkal. Az aranyfüstöt Németországban vásárolták, a pazar csillárok egy részét cseh műhelyekben restauráltatják, de természetesen hazai anyagot is beépítenek az újjászülető palotába. A legnagyobb gondot az eredeti tervek felkutatása okozta, ezek ugyanis a bábállam összeomlásakor eltűntek. A mérnök örömmel nyugtázta, hogy a Gödöllő esetében fellelhető archív anyagok tanulmányozása sok részletkérdés tisztázásához adott segítséget.

Az anyagi gondokkal küzdő Szlovákiának természetesen nem kis megterhelés az elnöki székhely megteremtése, ám az önállóság nemcsak örömmel, kiadásokkal is jár. Kmetz mérnök szerint ezek összességükben 200 millió koronára rúgnak.

A Grassalkovich-palota elnöki székhelyként természetesen zárva lesz a nagyközönség előtt. Kivételt képez a Szent Borbála-kápolna, ahová meghatározott időpontokban be lehet majd jutni a szomszéd Štefánik utcáról is, azon az oldalajtón, amellyel szemben az egykori híres Stefánia kávéházból most a nemrég megnyílt kínai étterem tulajdonosai és vendégei figyelik az építkezést.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)