Pedig nem indult könnyen. 1982-ben festett lábnyomok tűntek fel a Móricz Zsigmond körtéren, és vezettek egyenesen a Kaffka Margit (ma Szent Margit) Gimnáziumba, ahol a háború utáni első magánszínház, a meghökkentő nevű Hököm Színpad vert tanyát a XI. Kerületi Tanács bátor felelősségvállalása mellett. (A nevet Karinthy Frigyes
Hőköm színház című művének címéből vették, a szerző mindig szerette volna a saját darabjait a saját színházában viszontlátni!) Karithy Márton és Harsányi Gábor neve fémjelezte a merész kezdeményezést, hogy valaki az államilag finanszírozott világba magánvállalkozásként „éket verjen” előbb kisszövetkezet, majd alapítvány, később kft.
formában. A bemutató előadáson Karinthy Ferenc: Gőz és Hubay Miklós: Zsenik iskolája című egyfelvonásosai kerültek színre. Társadalmi és művészi értelemben nagy port vert fel a Hököm, kapott hideget, kapott meleget, de legalább nem voltak közömbösek iránta.
A magyar színháztörténet egyik legnagyobb bukása. Végh Antal: Miért beteg a magyar foci? című könyvének aréna- játék változatát mutatták be a régi Budapest Sportcsarnokban, amely a válogatott színészgárda ellenére is egy előadásban múlt ki. Mindenki azt jósolta, hogy ez betette a kaput a szemet szúró kis színházi vállalkozásnak. Hogy, hogy nem Karinthy Marci ebből is erőt merített, és nem adta meg magát.
Noha a Karinthy családot mindig is a budai XI. kerülethez kötötte szinte minden, a Hököm négy évre átköltözött
Pestre, a Nyomdász Szakszervezet Gutenberg Művelődési Házába, a Rákóczi tér közvetlen szomszédságába. Ott már
sikerült 100-nál is több előadásból álló sorozatokat is produkálnia, pl. a Svejk, a Tamás bátya kunyhója, a Bűvös
szék, a Mágnás Miska előadásával, és vezetője, művészei már akkor figyelmet fordítottak a gyerekekre is. A
közvélemény kezdte megszokni a Karinthy unoka színházteremtő hobbiját.
A fordulatot 1988 hozta el, az az év, amikor Karinthy Márton felfigyelt a budai, Bartók Béla út 130. szám alatt egy
elhagyott, romladozó egykori Haladás majd Hunnia mozira. Noha a falból a „gyűjtők” még a kapcsolókat is
kiszerelték, és az üres nézőtérről legfeljebb a patkányok pislogtak vissza, a makacs színházcsináló már megálmodta
a színházat a „kelenföldi pampákon”. De ki jön ide színházba?
Hát jöttek! Először a környék lakói, meg a kerületiek, aztán elterjedt a hír, hogy Budának végre van színháza, hát a
budaiak, majd a pestiek is. Végtére a 49-es villamos épp előtte áll meg, mielőtt a Kelenföldi pályaudvarnál végképp
visszafordítaná útvonalát a BKV. És jöttek a színészek is szolidaritásból, meg egyébként is. Karinthy elintézte, hogy a
külföldön élő Muráti Lili 50 év után, a háború utáni egyetlen, magyarországi fellépését nála játssza el, A nagymama
soha című Neil Simon darab címszerepében. Turay Ida utolsó fellépése is a Karinthy Színházhoz fűződik – addigra
ugyanis már ez lett a Haladás mozi helyén megnyílt színház neve.
Karinthy Marci mindig előre menekül a jövőbe. Máig mintegy 1200 magyar művész fordult meg ezen a kis színpadon,
színjátszásunk színe-java. Az ügyes színházvezetés elérte, hogy vannak saját társulattal és meghívott vendégekkel
előadott darabok, vannak másutt elkészült, itt befogadott előadások, és vannak közös produkcióban készült művek
is. Évi 5-6 bemutatóval (egykor csak négy 4), ma már 14 bérlettel tudnak futni az előadások, egyre szebb lett a
nézőtér és az előtér, meglett a forgószínpad és a légkondicionálás, sőt, az idén már új próba-, ill. kamaratermet is
tudtak avatni a felső, nézőtér feletti szinten. Ez évtől új cégérrel jelentkezik a Karinthy, amely különös logikával egy
budai Broadway-tengelyre kívánja fűzni a nemrég újra nyílt Hadik kávéháztól a Bartók Béla út 130-ig húzódó
tengelyt. Ahogy ez a Marci álmodni tud, még majd meg is valósítja!
A Karinthy Színház nem tud és nem is akar versengeni a szuperprodukciókat és csúcstechnikát felvonultató nagy
színházakkal, de légkörét valamiféle emberléptékű humanizmus hatja át amely sokaknak nosztalgikusan ismerős,
mások retró-érzéssel felismerik, hogy jó ide járni. És ez még csak azt sem jelenti, hogy itt ne készülhetnének
újszerű előadások. Pl. Karinthy vállalta fel először a másság normális, természetes színpadi megjelenítését több
darabon keresztül. Nem csupán bohózati, de drámai hangvétellel is. A Karinthy mer könyvekből és filmekből vett
színpadi adaptációkkal sikert kovácsolni, és a diákszínjátszás felkarolásával egyfajta ifjúsági stúdiószínházi
utánpótlás-neveléssel is foglalkozik évek óta. Társulatának merítése országos, közönsége a diákoktól a
nyugdíjasokig korosztályokat átfogó, szerzői Shakespeare-től Karinthyig korokat, nemzeteket, stílusokat átívelő.
Magyarán: élő, jó színház, amely mára nem negligálható és nem írható le.
A Karinthy Színház 30. évadját Csurka István: Eredeti helyszín című darabjával indítja, amit Böhm György rendez, a
főbb szerepekben pedig Nárai Erika, Egri Márta, Zsurzs Kati, Babicsek Bernát, Mertz Tibor, Sághi Tamás, Lippai
László és Balikó Tamás látható. Bemutatója szeptember 23-án, pénteken, további előadásai 24., 25., 30-án lesznek
még ebben a hónapban. A következő bemutató Fodor László: A templom egere, kicsit a mai gazdasági helyzetre is
rímel. Karinthy Márton rendezésében Kovács Patrícia, Mihályi Győző és Schruff Milán lép színpadra. Kővári Katalin
rendezésében a Robert Thomas Szegény Dániel című krimije is látható lesz itt, az év utolsó bemutatója pedig elhozza
a színház 100. premierjét, amely a Szent Péter esernyője Mikszáth-regény színpadi adaptációja lesz. Az évad utolsó
harmadában, a hagyományoknak megfelelően, a beavató színházi sorozat új részeként klasszikus, irodalmi értékű
művet rendez majd Vidovszky György.
Karinthy Márton – a nagyapa Frigyes és és az apa Ferenc után – méltón folytatja a jeles dinasztia örökségét. A
tehetséges unoka játszott filmekben, rendezett darabokat, megírt két nagysikerű könyvet (Ördöggörcs és A vihar
kapuja címmel), és immár 30. éve saját zsebéből működtet egy magánszínházat, amely ezzel a felállással már
túlhaladta Bárdos Artúr ez ideig leghosszabb magánszínházi vállalkozását is. Szeretetre méltó ember, szeretetre
méltó állhatatosság, szeretetre méltó győzelem – ez a Karinthy Színház első 30 évadának summája.
