Hároméves az Újnépszabadság

(Kereszty András) 2017. október 8-a volt. Összegyűltünk Bächer Iván fájánál, hogy megemlékezzünk arról, hogy egy esztendeje zárták be az ország legnagyobb, legbefolyásosabb napilapját a Népszabadságot. (A nyitó képen Szalay Dániel és Hargitai Miklós; foto: Hárs Kata.)

Azt a Népszabadságot, amelynek munkatársai évtizedeken át hűségesek maradtak lapjukhoz. Én például 1970. december 8-án írtam ide – belső munkatársként – az első cikkemet. És itt dolgoztam külföldi tudósítóként (Kairó, Washington), főszerkesztő-helyettesként, majd felelős szerkesztőként 2003-ig (vagyis 33 évig). Hogy aztán egy másik napilap a Népszava főszerkesztői székében folytassam.

Azon a 2017-i megemlékezésen gondolkoztam arról, hogy legalább egy kis internetes publikációval kellene fenntartani a Népszabadság emlékezetét. Így született meg az Új Népszabadság.  Megszületett és azóta létezik. Köszönhető a szerzőknek. Köszönhető annak, hogy megteremtettük annak a fórumát, hogy a legjobb magyar blogok cikkei itt megjelenjenek. Az Új Népszabadság népszerű lett.

Ez most itt a 6116. cikk, ami megjelenik rajta. 2017-ben, közvetlenül az indulás után 17 104-en olvasták el cikkeinket. Esztendő múltán 91 828-an, tavaly 112 694-en, az idén, 2020-ban eddig 777 335-en. (Igaz ehhez hozzájárult a járvány, amikor karantén idején megszaporodtak az olvasók).


A következő napokban egy sorozatot indítunk, amelyben Best of Ujnepszabadsag címen válogatást közlünk internetes lapunk legjobb írásaiból” – fejeződik be az Újnépszabadság főszerkeztőjének megemlékező írása.

Szalay Dániel Népszabadság-díjas

Öröméről ekként írt Facebook-oldalán a „media1” portál alapító főszerkesztője:

“Nagyon meghatva és büszkén számolhatok be arról, hogy több szempontból is nagyon nagy elismerés ért ma. Nem akárkik, a pályám kezdetén éveken át az írásaimat megjelentető, azóta sajnos bezárt Népszabadság szerkesztőségi kollektívája, a népszabisok (a Népszabadság Egyesület) ezúttal Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke és egyben a Népszava szerkesztője mellett nekem ítélték oda az idei másik Népszabadság-díjat. Életemben eddig talán ha kétszer kaptam díjat: az elsőt valamikor az 1990-es évek második felében, tizenévesen az azóta már nem létező Internet Kalauztól, és most ezt, méghozzá attól a Népszabadságtól, ahol két olyan szerkesztő, Rab László és Kelen Károly is dolgozott, aki annak idején mentorként befogadta az írásaimat, javította, szerkesztette őket, tanítottak és felfigyeltek rám, ezért szerepük volt abban, hogy végül nem a gazdaság más területén, hanem a médiában kezdtem el tevékenykedni és teszem azóta, most már jó ideje.

A díjról titkos szavazással voksoltak az újságíró kollégák. Köszönöm szépen az elismerést nekik és a Media1 munkáját segítőknek, barátoknak és olvasóknak egyaránt. Tényleg nagy megtiszteltetés számomra ilyen helyről díjat kapni, és kitüntetett helyre fogom elhelyezni otthon a díjat.”