A rendezvény célja, hogy úgy kínáljon bemutatkozási lehetőséget a határon túli színházaknak, hogy ajánlataik figyelembevételével minél több produkciót hozhassanak Budapestre a hazai színházszerető közönségnek, és pár nap alatt, egy helyszínen tegyék elérhetővé számukra a határon túli magyar társulatok által létrehozott kulturális értékek legjavát. Éppen ezért a jegyeket a nagy többség számára elérhető, 1500–1800 forintos áron kínálják, és három tetszőleges előadásra szóló, 3600 forintos bérletek vásárlására is van lehetősége a közönségnek.
Fontos az is, hogy a szemle május 16-án, 10–16 óráig szakmai fórumon lehetőséget kínál a társulatok színházszakmai eredményeinek kölcsönös megismerésére, tapasztalatcseréjére. Az aktuális gondolatok megvitatására meghívják a színházak vezetőit és az itthoni döntéshozókat. Ilyen eszmecserére már jó ideje nem volt példa, bár nagy rá az igény.
Az idei fesztiválprogramot tekintve, az ötnapos rendezvényen, 5 nagyszínpadi produkció, 3 stúdióelőadás és egy előadóest lesz látható:
Május 15., 19 órától, Nagyszínpad: – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház – Molière: A fösvény, rendező: Bocsárdi László.
A Jászai Mari-díjas (2003) rendező, színházigazgató, Bocsárdi László, a romániai és az összmagyar színházi élet egyik legfontosabb rendezője. Az előadás főszereplője Pálffy Tibor, Jászai Mari-díjas (2004). A múlt évadban Trill Zsolt méltó partnerének bizonyult Vidnyánszky Attila, Az ember tragédiája rendezésében, Lucifer szerepében.
Fösvénynek lenni annyi, mint magányosnak lenni. Fontosabb a saját érdek, mint a „közösségi”, még akkor is, ha a közösség kifejezésen, jelen esetben a családot értjük. Egy méltán „fösvénynek” kikiáltott ember meghasonulása és története, olyan körülmények között, ahol a pénz fontos, de nem a legfontosabb, hiszen a szerelem nem ismer akadályokat, és eszközöket. Gyermeki engedetlenség-e az, ami az egyén boldogulásának eszköze a szerelem útján, és a szerelem feljogosíthat-e a gyermeki engedetlenségre? Generációs vita, amelyben a régi és új erkölcsök vívnak meg egymással.
Simon Labrosse munkanélküli, de ötlete annyi, mint a tenger. Nap nap után új foglalkozást fedez fel magának, hogy végre egyenesbe kerüljön. De hiába végtelen kreativitása, tervei sorozatban kudarcba fulladnak. Simon mégsem adja fel, mert jól tudja: akármilyen könyörtelen legyen vele a sors, mindig van remény. Ezúttal barátaival, Leóval és Nathalie-val egy színházi előadás megrendezésén fáradozik, melyben hét napot mutat be életéből. Simon abban reménykedik, hogy próbálkozásai láttára (melyekben egymást követően magánközönséget, érzelmi kaszkadőrt, gondolatbefejezőt, lelkiismeret-könnyítőt végül pedig ego-dicsérőt alakít), a publikum felismeri munkája hasznosságát, és segít megfeneklett életén.
Május 15., 19,30-tól, Arizona Stúdió: A Zentai Magyar Kamaraszínház – Carole Fréchette: Simon hét napja, rendező: Vukosavljev Iván. A címszerepben Mezei Zoltán m. v.
Május 16., 19 órától, Nagyszínpad: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Yorick Stúdióval közös előadása – Székely Csaba: Bányavakság, rendező: Sebestyén Aba
A Bányavakság egy trilógia középső része: az első rész a többszörösen díjazott Bányavirág (Vilmos-díj – Nyílt Fórum2011, Alegjobb előadás – POSZT 2012, Vidor Fesztivál2012, Alegjobb dráma – Színházi Kritikusok Céhe 2012), a harmadik pedig az Örkény Színház drámapályázatának győztese, a Bányavíz.
A 2011-ben Szép Ernő-jutalomban részesült szerző trilógiájának valamennyi része ugyanazon akis erdélyibányásztelepülésen játszódik, de más szereplőkkel és más problémakörrel. A Bányavirágban az alkoholizmus, a munkanélküliség és az ezekből fakadó öngyilkosság volt a középpontban, a Bányavakságban a politikai korrupció és az idegengyűlölet témája köré szerveződik a történet. A Bányavíz című darabban az egyház és a pedofília problémaköre kerül előtérbe.
A Bányavakság fontos kortárs magyar dráma, megkerülhetetlen kérdésekről beszél, egyszerre erdélyi, magyar és egyetemes, mindemellett remek formában, humorral. Szereplői hús-vér szörnyetegek, akiknek vannak érzelmeik, szeretik hozzátartozóikat, aggódnak rokonaik sorsáért, és életük egyik legfontosabb feladata széthulló családjuk összetartása. Éppen ezek az emberi célok semmisülnek meg az elkövetett bűnökben, a bűnözésben. Bár a téma tragikus, krimibe illő, Székely Csaba az első részből már megismert módon sok humorral mutatja be.
Május 16., 19,30-tól: Új Stúdió – a Szatmárnémeti Harag György Társulat és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója: „…nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak…” Dsida Jenő pódiumest, Szerkesztő-rendező: Szugyiczky István.
Előadóest a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeinek, Csutak Rékának és Bogdán Zsoltnak, illetve a Harag György Társulat színművészének, Kovács Évának a közreműködésével. Az időrendi sorrendbe illesztett költemények és levélrészletek a Dsida Jenő életútját is bemutatják.
Május 17., 19 órától: Nagyszínpad – Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház: Szálinger Balázs: Köztársaság, rendező: Telihay Péter m. v.
Az évad legjobb magyar drámája 2012-ben. Az ősbemutatót Székelyudvarhelyen tartották 2013-ban. A Köztársaság szépen illeszkedett, a mostanában igen népszerű közéleti költészet műfajába, lévén közéleti-politikai kérdésekkel foglalkozik, de meg is haladja azt. A három külön részből álló, és részenként más-más műnemben íródott könyv (alcíme is ez: líra, dráma, epika) igazi monstrum: van benne egy szinte önálló kötetre is elegendő vers, egy i.e. 75-ben játszódó dráma, a Köztársaság (ezt díjazta most a dramaturg céh) és egy elbeszélő költemény, a Háború, amely a harmadik világháborúban játszódik. Szálinger Balázs számos díjjal és elismeréssel jutalmazott fiatal hazai szerző, József Attila-díjas (2010). A rendező Telihay Péter, népszerű rendező, színész dramaturg. Számos sikeres rendezése volt országszerte. 1999-ben megkapta a színikritikusok különdíját.
Május 18., vasárnap 19 órától, Nagyszínpad – Komáromi Jókai Színház: Ladislav Ballek – Ondrej Šulaj: A Hentessegéd, rendező: Rastislav Ballek, főszerepben a Jászai-Mari díjas Fabó Tiborral.
Ladislav Ballek regényéből készült, A hentessegéd című színpadi adaptáció, amelynek témája a második világháború után kialakult furcsa helyzet. A helyszín egy szlovákiai határ menti kisváros. Ide érkezik családjával Riečan mészáros a hegyekből, akinek leégett a háza, s felkelő múltjára való tekintettel az új állam kiutal számára egy mészárszéket a déli régióban, Palánkon. A bolttal együtt azonban megörökli a régi segédet, Volent Lančaričot, aki révén a család gyorsan elindul a meggazdagodás irányába. Riečan, aki még ki sem heverte a háború megrázkódtatásait, nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. Számára idegen a városi légkör, ragaszkodik a régimódi elveihez. Felesége és lánya azonban nagyon gyorsan alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Ám ez nemcsak divatot, hanem egyfajta erkölcsi züllést is jelent.
Május 18., 17 órától, Arizona Stúdió – Yorick Stúdió – Kocsis István: A tér (monodráma Bolyai János hitéről, gyötrelméről és szerelmeiről), rendező– dramaturg: Török Viola; Bolyai János: Sebestyén Aba.
„A tér tudománya mégiscsak elég szép marad. Éppen a dolog természetében rejlik, hogy ez logikai következtetések útján nem ismerhető fel, csak közvetlen szemlélet alapján. Sőt még az angyalok számára is hozzáférhetetlen marad, ha közvetlenül ki nem tapasztalják. Csak egyetlen olyan lény van, kinek szemlélete előtt az egész természet nyitva áll: Isten, a tér mestere.” Az abszolút térelmélet matematikai megalkotója Bolyai János ezúttal filozófusként jelenik meg Kocsis István monodrámájában és a gondolkodó alkotó ember önmeghatározó dilemmáival keresi a helyét az őt körülvevő világban, amit egyszerűen „TÉR”-nek nevez. A világot „másként látó geométer” az emberiség „üdvét” tartja legfontosabb feladatának, mely az önmagunk legyőzésén alapuló felemelő érzés, a végtelen tér megtapasztalása, az időtlen „ÉN” csillagként alakuló felfedezése. Sebestyén Aba a színpad terében és a néző tekintetébe kapaszkodva megidézi Bolyai János sajátságos térmegélését, személyiségének letisztulásán keresztül, mindnyájunk számára elérhetővé téve az abszolút „tér”-élményt.
Május 19., 19 órától, Nagyszínpad – Kézdivásárhelyi Városi Színház – Goldoni: Bugrisok, rendező: Balogh Attila
A darabotBalogh Attilasepsiszentgyörgyi származású fiatal színész, rendező, az UNITER 2012-es debüt-díj jelöltje vitte színre Benedek Zsolt dramaturg, György Eszter jelmeztervező és Golicza Előd díszlettervező segítségével. A comedia dell arte és a keleti színház izgalmas, tökéletesen kimunkált előadása.
A papucshős, a kalapot viselő asszony, a csonka család, a nemek és a nemzedékek egymáshoz való viszonya családon belül és kívül, mit sem változott az utóbbi két és félszáz évben. Lucietta és Filippetto, a két ifjú velencei szerelmes ugyanazokkal az akadályokkal küzd, mint korunk fiataljai, akik napi szinten megvívják csatáikat a „bezzeg az én időmben” jelmondata mögé felsorakozó idősebb generációval. A Bugrisok jelenkori nézője meglepődve veheti tudomásul, hogy a több mint 250 évvel ezelőtt írt vígjátékban bemutatott családok oly módon vannak megrajzolva, hogy a szemünk elé táruló kép, szinte megszólalásig hasonlít korunk családjaihoz.
Május 19., 19,30-tól: Arizona Stúdió – Szabadkai Népszínház Magyar Társulat – Tasnádi István: Tapasztalt asszony, rendező: Tasnádi István m. v.
A színlap öndefiníciójánál, miszerint „gender revü”, nehéz lenne jobban körülírni, hogy micsoda is a Tasnádi István által írt és Szabadkán megrendezett előadás. Revü, mert nem egy stílusban, nem egy műfajban, nem egy történetet beszél el, hanem az abszurdtól a dokumentumszínházig mutat meg jeleneteket – a gender, a társadalmi nemek témájában. A hol kurrens társadalmi kérdésekről (mint a kórházi / otthonszülés vagy az erőltetett nemzetszaporulat), hol banális helyzetekről (lánybúcsúról, tejfakasztó buliról), hol fiktív vagy valós életvezetési praktikák ismertetéséről, hol pedig női sorstörténetekről szóló jelenetek végül nem feminista, nem is anti-hímsoviniszta hangszínt kapnak, legfeljebb sztereotípia-elleneset: emancipacifistát.
Bővebb információ: www.thalia.hu