Száznegyvenöten áldoztak időt, fáradságot s tán pénzt is arra, hogy „Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai” nyomába eredjenek, ugyanis ez volt a anyanyelvi pályázat témája. Volt, aki először futott neki a feladatnak, és volt, akit Grétsy László tanár úr, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke már régi ismerősként fogadott, és idézett előző munkáiból, vagy utalt arra, hogy könyvei között őrzi, sokszor forgatja őket. Voltak „magányos” nyelvművelők és persze szerzőpárok meg alkotóközösségek is.

 

Az eredetileg Károlyi-palota, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyönyörű díszterme megtelt: pályázókkal, nyertesekkel, hivatásos nyelvészekkel, hivatalnokokkal, érdeklődőkkel – nagy többségben anyanyelvünk szerelmeseivel. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével (igen, eléneklésével!) kezdődött, és a Szózat eléneklésével fejeződött be, keretet adva az eseményeknek. Archív felvételről Jancsó Adrienne máig egyedülálló előadásában Reményik Sándor: Az Ige című versét

„Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhítattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!…”

 

Az ünnepi esemény befejezéskor pedig Sinkovits Imre előadásában hallhattuk ugyancsak archív felvételről Illyés Gyula: Haza a magasban című költeményét.

Maróti István, az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára tartotta a bevezetőt, majd E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a házigazdák nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és idézte az 1844-i nyelvtörvényt, meg Teleki Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia korabeli elnökének máig érvényes szavait, amelyek szerint nemzeti nyelv nélkül nincs haladás. A nyolcvanadik esztendejébe lépett Grétsy László nyelvész, főiskolai tanár, aki bár gyengélkedett (Tanár Úr, jó egészséget kívánunk! – az anyanyelvéből élő Infovilág közössége) ellenére jött el, mégis minden egyes oklevéllel, illetve díjjal kitüntetett pályázót személyes üdvözölt, értékelte munkáját.

Összesen három-három első és második díjat, négy harmadik,hat negyedik díjat, három különdíjat, valamint 21 oklevelet adtak át a pályázóknak.

A témák között volt falucsúfolókat elemző, út menti szakrális emlékeket magyarázó, földrajzi nevekben személyneveket felismerő, elpusztult középkori templomok létét helynevekkel igazoló, eltűnt folyó nyomába eredő, somogyi községek névtanából tanulságot levonó és még számos érdekes dolgozat.

S hogy a nyelvet igazi szép, ízes valójában is élvezhessük: meghallgattunk az V. osztályos Gömbös Marcell előadásában egy igazi székely népmesét.

Ezúttal azt is kiemelem, hogy a díjazottakat kis fogadáson is köszöntötték, ahol kellemes és személyes beszélgetések alakultak ki. Senki nem sietett el, mindenki szánt időt a díjazottak ünneplésére, ami rohanó világunkban egyáltalán nem jellemző, azt is mondhatnám: ritka…

Mi az oka, magyarázata annak, hogy ennyien és ennyiszer vágtak már neki, nem hivatásos nyelvészként, „csak” tanárként, helytörténészként a szó legjobb értelmében vett műkedvelő módon komoly kutatásnak? Miért könyvtáraztak, elemeztek, olvastak-írtak, napokon, hónapokon át? Az idén minden bizonnyal hozzájárult a téma is, hiszen ki ne érdeklődnék szűkebb pátriája nyelvben őrzött emlékei iránt? S ki tudná ezeket jobban, mint az ott élők?

Lelkes munkájuk kincset ér: olyan mennyiségben és minőségben tesznek a tudomány asztalára eredményeket, melyek nélkül a tudomány is kevesebb lenne, s melyeket a hivatásos nyelvészek maguk elvégezni nem is képesek.

Szerencsénk, hogy vannak köztünk ilyen önzetlen emberek. Szerencsénk, hogy e pályaművek kiadása, ha rövidített formában is, a terjedelmi okok miatt, de rendszeresen megjelenik 500–1000 példányban. Eljuthat valamennyi elsősorban könyvtárakhoz, hogy minél szélesebb körben közkinccsé válhassanak.

Ez évtől november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját; azért akkor, mert „a nemzet fejlődését és hagyományainak őrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv iránti megbecsülésének kifejezése érdekében a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvény, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját” kívánták emlékezetessé tenni a törvényhozók, akik (egyáltalán nem szokásos módon!) az 66/2011. (IX.29) OGY határozatot teljes egyetértésben hozták meg – ellenszavazat és tartózkodás nélkül.

Azoknak, akik kedvet kaptak ilyen elmélyült nyelvészeti munkához: az idén december táján írják ki a következő, immáron 14. pályázatot, mely a szakminisztérium honlapján lesz olvasható.