Helyszíni tapasztalat: nincs menekültroham

(Szerző: Batka Zoltán / Újnépszabadság) Tegnapelőtt éjjel hazaértem a görög–török határról. Néhány dolgot összefoglalok. (Illusztráció: menekültek a törökgörög határon; kép: www.br.de)

a) Bármit is hazudozzon a magyar és egyéb kormánysajtó, nincsenek a határt ostromoló százezres menekülttömegek. A valóságban Edirnénél néhány ezer ember lehet összezsúfolódva egy néhány négyzetkilométeres területen. A környező határszakaszt Bulgária és dél irányba is felderítettük Erdős Dénes kollégámmal, ott menekülteknek nyoma sincs, ahogy rendőrségi készültséget sem láttunk. (sőt: rendőrt sem)

A százezres menekülttömegekről szóló közlések a török belügytől származnak, aki az EU riogatásában érdekelt, és abban, hogy a kicsi, ám a török rendőrség által ellenőrzött határterületen eszkalálódjon a helyzet az elkeseredett menekültek és a görög határőrök között, amivel majd (az amúgy valóban brutális) görög határőrséget lehet megvádolni. Ugyanakkor Erdogannak láthatóan esze ágában sem volt Észak-Törökországot százezres menekülttömegekkel elárasztani. Ahogy a Törökországban lévő 4 millió menekült 99,999%-a nem dőlt be a görög határ megnyitásáról szóló kamunak.

b) Az edirnei helyzet egy jókora, török kormányzati szervezésű médiahacknek tűnik. A határt, ahol ténylegesen a menekültek vannak már szerda óta lezárva tartja a török rendőrség, így az újságírók nem tudják ellenőrizni a török állításokat pl. a menekültek számáról. A törökök erről bombasztikus számokat közölnek, ám a valóság ennek minden jelek szerint a töredéke, legalábbis a szerdai zárás előtt néhány ezer menekültről voltak biztosnak látszó információink. Ugyanakkor a török számokat a nagy nyugati hírügynökségek is átvették, ahogy a Fidesz-sajtó és a többi média-dögkeselyű is örömmel mutogatják a százezres menekülttömegről szóló „hivatalos” híradásokat.

A néhány ezer menekült zömét ellenőrzött körülmények között, gyakran rendőri felvezetéssel érkező török kormánybuszok szállították, egy részüket a Marica folyó partján egy kb. ezer fős átmeneti placcon kitették őket, hogy a nemzetközi média kedvére készíthessen rémületesnek látszó képeket a menekülttömegekről. Erről a területről a menekültek a lábukat sem tehették ki, néhány kilométerrel odébb Edirnében az élet pont ugyanúgy folyt, mint máskor.
Mellesleg miután megtörtént az Erdogan–Putyin-megállapodás és az EU is megdobta Törökországot némi pluszlóvéval, az éjjel a török rendőrök az összes menekültet elvitték a Marica partjáról. Mivel mi az éjszaka dolgoztunk, így dokumentáltuk az akciót, így a másnapi török kormányhazugságokat is a helyén tudtuk kezelni. A törökök ott azt kamuzták, hogy a menekültek a görög határra mentek. Mivel az éj leple alatt követtük a török buszokat, így elmondhatom: azok bizony Isztambul felé haladtak.

c) A 2015-ihez hasonló menekülthullámnak esélye sincsen. A görög határon egy hajszál sem jut át.

d) A török társadalom bizonyos értelemben sokkal humánusabban áll a menekültkérdéshez és még sok minden máshoz, mint papíron keresztény Európa, sőt. A török rendőrök is sokkal humánusabbak, mint azt itt sokan gondolnák, általában meglepően segítőkészek és emberségesek voltak, dacára, hogy újságírók vagyunk, és mégis csak egy hadban álló ország műveleti területén flangáltunk. A menekültek (sokkal beszéltünk) csak elvétve számoltak be a török atrocitásról. Bár 4 millió menekült van Törökországban, nem láttam nyomát különösebb gyűlölködésnek. Nyilván vannak ellenérzések, de az közelébe sem megy a Magyarországon érzékelhető mindent elöntő gyűlöletnek és rettegésnek.

A török társadalom láthatóan az iszlám közösség, az Umma részének tekinti a menekülteket, akikre érvényes a Korán parancsolata a koldusok, kiszolgáltatottak támogatásáról. Ahogy – bár nyilván számunkra sértő a hasonlat menekült és az állatok között ám egy ország, közösség emberekkel, kisebbségekkel szembeni toleranciájára azért jó eséllyel lehet következtetni abból, ahogy az állatokkal bánnak – Törökország szerte hemzsegnek a kóbor kutyák és feltűnő volt, hogy mind rendkívül barátságos, nyugodt, láthatóan az emberek nem bántják őket, ellenkezőleg etetik és gondozzák az állatokat. A Korán ugyanis azt is parancsolja, hogy az állatokat is ha lehet, kímélni kell. Ide tartozik: később Isztambulban is feltűnt még egy dolog: nincsenek (vagy legalábbis nem láttam) hajléktalanokat.
Másképpen megfogalmazva: a 16–17 milliós Isztambulban nem láttam annyi koldust, mint itt, a 2 milliós Budapesten. Természetesen ezt még hosszan lehetne ragozni – milyen pl. a nők helyzete, a civil társadalom, a média helyzete Törökországban – ám a keresztény világ felsőbbrendűségében hívőknek érdemes lenne szétnézni a Közel-Keleten, de Törökországban mindenképpen, a barbár Közel-Kelet messze nem olyan barbár, mint ahogyan azt gyakran beállítják, ahogy a „humánus” meg „keresztény” Európa messze nem olyan toleráns.
Itt a szegény emberek évente száznál többen fagynak meg az utcán hajléktalanként, a kóbor állatok pedig jobbára a sintértelepre kerülnek.

e) A törökök tényleg rajonganak értünk, magyarokért. Érdemes ezt megbecsülni.