Hol itt a női egyenjogúság? – az AI jelentése

A koronavírus-járvány felerősítette a már így is rendszerszintű problémát jelentő nemek közötti egyenlőtlenséget a munkaerőpiacon, ezért a nők még nagyobb bizonytalansággal néznek szembe, mint a járvány előtt – áll az Amnesty International legújabb, Magyarországról szóló kutatásában. (A kép forrása: gyermekruhaklub)

A jelentés bemutatja, hogy a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés már a járvány előtt is súlyos gond volt a munkahelyeken, ez a jelenség a vírus miatt bevezetett intézkedésekkel pedig csak nőtt, és több nőt zárt ki a munkaerőpiacról, mint férfit.

A kutatók 40 nővel és 44 szakértővel – szakszervezeti képviselőkkel, az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársaival, munkajoggal foglalkozókkal és kutatókkal – készítettek interjúkat. A kutatást kiegészítette egy online felmérés is, amelyet 266-an töltöttek ki. A vizsgálat elsősorban 2019 júniusa és 2020 márciusa között zajlott, de figyelemmel kísérték a veszélyhelyzet során életbe lépett későbbi változásokat is.

„A magyar nők, elsősorban a gyermeket várók illetve a kisgyermekes anyák, a hátrányos megkülönböztetés közvetlen és közvetett formáival is gyakran szembesülnek. Ezt a jelenséget csak felerősítette a Covid-19 járvány” – mondta Tamás-Sáróy Krisztina, az Amnesty International Magyarországgal foglalkozó kutatója. – Bár a hatóságoknak kötelessége lenne a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek megszüntetése, azzal, hogy ennek nem tesznek eleget, lehetővé teszik a munkáltatóknak, hogy semmibe vegyék a nők jogait, éppen abban az időszakban, amikor a korábbinál is nagyobb szükségük lenne rájuk.”

A koronavírus-járvány nőket és férfiakat érintő következményei egyértelműen láthatóak a munkaerőpiacon, amely mindig is inkább a férfiaknak kedvezett Magyarországon. Az egyik legjobb példa, hogy a gyermekvállalással járó feladatok aránytalan mértékben terhelik a nőket, a járvány alatt bezárt óvodák és iskolák miatt pedig sok nőnek kellett feladnia a munkáját.

Miközben egyelőre sem a valódi nagysága, sem az igazi mélysége nem látszik a járványnak, az világos, hogy a járvány felerősítette a nemek közötti egyenlőtlenséget a foglalkoztatás területén.

Egyre több nő kénytelen viselni annak a következményeit, hogy a magyar kormány nem biztosítja számukra a nemzetközi és regionális emberi jogi kötelezettségek érvényesülését a magyar munkajogi szabályozásban. Eközben a munkajogi és az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok kiskapuinak segítségével a munkáltatók továbbra is visszaélhetnek a munkavállalóik kárára.

Ez különösen súlyosan érinti a gyermeket váró nőket, akiknek a szerződését a munkaadójuk, miután értesült a helyzetükről, megszünteti. Bár elvileg a Munka-törvénykönyve védelmet biztosít, a munkaadók gyakran mindenféle bizonyíték nélkül, a munkavállaló helytelen magatartására vagy más megalapozatlan indokra hivatkozva megszüntetik annak a munkaviszonyát.

„Bernadett” elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy miután közölte a munkaadójával, hogy várandós, behíatták egy megbeszélésre. „Azt mondták, túl magas a fizetésem, szóval vagy aláírunk egy új szerződést alacsonyabb bérrel, hogy el tudjak menni szülési szabadságra, vagy meg kell szüntetnünk a munkaviszonyomat.” A végén Bernadettet arra kényszerítették, hogy írjon alá egy szerződést, nem sokkal később pedig otthagyta a céget.

A munkavállalók kiszolgáltatottságát növeli, hogy gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a munkáltatójuk köteles őket ugyanabba vagy azzal megegyező munkakörbe visszavenni a szülési szabadság után, és mivel a munkaadók gyakran semmibe veszik ezt a kötelezettségüket, sokszor ez nem is történik meg. Sok munkaadó nem járul hozzá, hogy a szülési vagy szülői szabadságról visszatérve a munkavállaló részmunkaidőben dolgozzon, bár ez kötelező lenne a jogszabályok alapján.

Egy állami intézménynél dolgozó középvezető, „Dóra” elmondta: főnöke igyekezett elvenni a munkavállalók kedvét a a szülési vagy szülői szabadság utáni részmunkaidős foglalkoztatástól. „Ezt a fajta foglalkoztatást nem támogatjuk, mert rossz az intézménynek” – idézte „Dóra” a főnökét.

A nők gyakran érzik magukat megfélemlítve, ha akár a munkaadójuknak, akár külső intézményhez – például az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz vagy bírósághoz – fordulnak azzal, hogy diszkrimináció áldozatai lettek. A panaszok belső kivizsgálására gyakran nem létezik (hatékony) eljárás, és sok akadály állja a munkavállalók útján abban is, hogy kívülről kérjenek segítséget.

Lehetnek pozitív következményei a rugalmas foglalkoztatásra nézve annak, hogy a járvány miatt a munkaadók egy részének lehetővé kellett tennie az otthoni munkavégzést, azonban fennáll a veszélye annak is, hogy új típusú, a munkavállalók jogait fenyegető kihívásokkal szembesülünk. Az otthoni munkavégzés szabályozatlanságával például könnyen visszaélhetnek a munkaadók.

„Bár a járvány az életünk minden területére kihat, nem engedhetjük, hogy a járvány kapcsán megtett intézkedések még jobban aláássák a női munkavállalók jogait” – mondta Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója. – A várandósság és az anyaság nem lehet stigma a 21. században. A munkaadóknak nem szabad időzített bombaként tekinteniük a nőkre, hanem lehetővé kell tenniük számukra, hogy a gyermek mellett rugalmas és munkavállaló-barát környezetben dolgozhassanak. Ez mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak megéri hosszú távon.”

A jelentés összefoglalója; A teljes jelentés