Ezek azok a környékek, ahol minden településnek két neve van és az egyik magyar. Határainkhoz közeli falvakban, városokban barangolhatunk úgy hetekig, hogy számos magyar emlékkel, névvel találkozunk, és ez akkor is jólesik, ha a ma ott élők már nem értik a magyar szót.
Évtizedek teltek el úgy, hogy gyermekeink semmit sem tanultak a határok menti településekről, amelyeknek legszebb épületeit, főtereit, palotáit kiváló magyar építészek és mesterek alkották, és amelyek ezer szállal kötődnek a mai anyaországhoz. Érdekes, hogy a schengeni határnyitás ezen szinte mit sem változtatott, gondoljunk akár Burgenlandra, akár Szabadka, vagy Kassa környékére.
Akkor ugyanis a volt szocialista országok lakói elsősorban Nyugatra vágytak, és nem a szomszédba.
Eljött tehát az ideje, hogy szomszédoljunk, és ebben segít egy izgalmas úti könyv, amely rávilágít a hasonlóságokra és különbségekre, de mindenekelőtt a rokoni szálakra, kötődésekre. A Hibernia Kiadó által gondozott útikalauzt elhivatott csapat alkotta Marton Jenő vezényletével, és az érintett országok idegenforgalmi képviseleteinek segítségével.
Az útikönyv 70 térkép és 500 fénykép révén igazít el szurdokok, vizek, hegyek, szecessziós kastélyok, templomok, szobrok és emlékművek rengetegében, miközben számos, soha nem hallott információt próbál az agyunkba vésni.
Budapesttől Nyitráig, Salgótarjántól Kékkőig, Miskolctól Kassáig, Nyíregyházától Ungvárig, Gyulától Temesvárig, Pécstől Eszékig, Nagykanizsától Zágrábig, Debrecentől a Pádis fennsíkig, Szombathelytől Németújvárig, Soprontól Bécsig, Győrtől Pozsonyig kalauzolnak el a turisztikai szakemberek, történészek és idegenvezetők, hogy megpillantsuk – igaz, egyelőre csak fotón – a sosem látott szépségeket.
Teszik ezt a szerzők abban a reményben, hogy egyszer majd „élőben” is nekivágunk mindeme látnivalók felfedezésének. Ami éppen időszerű, hiszen a tengerpartokon kívül, a pár órányi autós kirándulásokra most van igazán időnk és alkalmunk.