Hol vagy, sajtószabadság? – A kivégzett Népszabadságra emlékeztek

A napra pontosan egy esztendeje megszüntetett Népszabadságra emlékeztek Budapesten október 8-án a lap egykori munkatársai és számos volt olvasója.  (Kép: fuhu.hu)

Az utolsó lapszám címlapja.

Nem erős, ám szembetűnő rendőri biztosítás mellett gyülekeztek vasárnap délelőtt 11 órakor sokan azok közül, akik évtizedekig együtt készítették Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapját. A Népszabadság ezzel a névvel 1956. november 2-án jelent meg először, s nem egészen egy hónappal a hatvanadik évfordulója előtt szüntették meg puccsszerűen akkori kiadója – és akik ezt elvárták tőle.

Az emlékező gyűlés a Pozsonyi út 5. előtt zajlott, ahol a lap egykori, népszerű publicistája, Bächer Iván (a képen) emlékére, korai halála után nem sokkal kőrisfát ültettek kollégái és tisztelői. Most az időközben felserdült, megerősödött fát vették körbe a volt munkatársak és azok közül az olvasók közül is jó páran, akik egykor szerették a „Népszabit”, s akiknek ma is fáj a hiánya. Az egyesület – amelynek nevében tovább él a Népszabadság – szervezte találkozón megjelentek a lap volt főszerkesztői, Eötvös Pál és Vörös T. Károly is. Ott volt Kereszty András, a rendszerváltás éveiben főszerkesztő-helyettes, aki a napokban Új Népszabadság címmel internetes portált indított, a „kivégzett” előd színvonalának és szellemének megfelelni kívánó szándékkal.

Az egy esztendő alatt elhunyt kollégákra történt néma megemlékezés után Kelen Károly, a Népszabadság Egyesület elnöke, majd Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke idézte fel az egy évvel ezelőtti reménytelen küzdelmet a lap megmentésért, illetve a munkatársak érdekeinek védelméért, létfeltételeik biztosításáért. (Hargitai az újság szakmailag elismert jegyzetírója, egyúttal szakszervezeti elnöke is volt – nem véletlen, hogy a puccsot követően nem sokkal a MÚOSZ vezetőjévé választotta.) Arról sem feledkeztek meg, hogy a Népszabadság bedöntése után a kormányzati gőzhenger nem állt meg, sőt, a regnáló hatalom vazallusai egy év alatt bekebelezték például az egész vidéki lapkiadást.

Díjat kapott a Szabad Pécs közössége.

Az eseményen első ízben adták át az újonnan alapított Népszabadság-díjat, amelyet a Dunántúli Napló lapátra tett munkatársai által alapított, de máris hatásosan működő Szabad Pécs kollektívájának ítéltek oda. Ezt az elismerést évente az a személy, közösség vagy szervezett kapja majd, amelyik a legtöbbet tett a sajtószabadságért.

Az idén is lesz Fedél Nélkül, október 19-étől vásárolható, a bevétel a rászoruló eladóké. Tavaly 37 ezer példányban kelt el az utcára a hajléktalanok lapjának különszáma, amelyet a volt Népszabadság munkatársai írtak és „fedél nélküliek” terjesztettek, mindenki számára váratlan, de annál nagyobb sikerrel.

(A szerk. megj.: Jellemző a kormány által ellenőrzött tájékoztatásra, hogy a jó évszázadon át a tárgyilagosságáról ismert Magyar Távirati Iroda ma 18 óra 20 percig egyetlen szóra sem méltatta a szakmailag és politikailag egyaránt fontos eseményt. Itt tart ma Magyarországon a sajtószabadság és a hivatásbeliek szolidaritása. Szégyen és gyalázat.)