Nem gyakori, de filmes körökben olykor forgatókönyvek vesznek el. Az angol sztár, Hugh Grant autójából, a népszerű sorozat, Trónok Harca stábja számítógépéről került idegen kezekbe a kitalált, megvalósításra szánt fikció.
Most beszélhetnénk egy magyar szereplőkkel, Magyarországon játszódó történetről, de nem beszélhetünk. Pedig a szellemes, fordulatos, igazi csattanóval záródó ötlet költségvetését jóváhagyták, talán már a forgatáson is túl lennénk, ha a forgatókönyv marad a szuperbiztos rejtekhelyén, és a leendő néző csak a bemutatón, esetleg a bemutató után értesülne a nagy truvájról.
Sajnos, a forgatókönyvek, hasonlóan az idegen állampolgárok útleveleihez, és a pártok dokumentumaihoz, olykor eltűnnek, aztán meglesznek, vagy nem, és olykor az is előfordulm, hogy az elveszett majd előkerülő forgatókönyvek úgy járnak, mint tisztálkodás után a sárban hentergő kutyák, azaz a tulajdon gazdájuk sem ismer rájuk. A Magyarországon, magyar szereplőkkel játszódó történet középpontjában egy épület, amolyan egyetemféle áll, egyeseknek oktatási intézmény, másoknak ingatlan, diákok őrzik, idegent nem engednek a falak közé, és amikor a hatalom támadóként üzen, a védők visszaüzennek. A forgatókönyv szerint, nyílt erőszakról, leplezetlen rohamról szó sem lehet, ráadásul még az a blamázs is előfordulhat, hogy a zsoldosnak felfogadott Chuck Norris, Stallone, Schwarzenegger vagy a nem keresztény-nemzeti Tom Cruise, átállna a várvédőkhöz, aztán a világ minden filmese a magyar forgatókönyv íróin röhögne.
Ezért a nagy sztárok helyett a ligetben egykoron működő pofongép, állítólag görög találmány, a modern trójai faló, lenne a történet főszereplője, és Odüsszeusz ihletésére a szerzők ezt csempésznék a diákok közé. Az elveszett forgatókönyv nem takarékos, a költség nem számít, a producernek a végső siker a fontos. A szereplők adottak, a helyszín ismert, és statisztákat sem nehéz toborozni. Összeszokott, egymás gondolatát is ismerő csapat vár a szerződésre: napi pénz, baleset-biztosítás, veszélyességi pótlék. Nekik mindegy, hogy faló vagy pofozógép, egy harcos intellektusa két évezredet is átölelhet. Az edzőtermekben, a jó ügy szolgálatára kinyíló fegyintézeti kapuk mögött gyülekezhetnek az alkalmi munkavállalók, a sminkesek, és a jelmezesek is felkészültek, marad a régi fazon, fekete póló, kopasz fej, de kár, hogy elveszett a forgatókönyv. A statiszták már a szerepüket is megtanulták.
Az elveszett forgatókönyv szerint fekete pólóban, békés járókelőként sétálnának az egyetemféle épület elött, és hallanák amint valaki azt mondja, hogy kopaszok. A forgatókönyvben nincs leírva, hogy kié a végszó, a „kopaszok” szót mondhatja kopasz is, de bárki is a tettes, a sértésért a diákőrséget kell megruházni. Az elveszett forgatókönyv nem részletez, elnagyoltan pedig minden egyszerű, a tanulókat verni kell, előbb az utcán, aztán bent az épületben, de a szemüket nem szabad kilőni, erre ígéret van.
A bántalmazottak telefonálhatnak, mentőt és rendőrt hívhatnak, és ha ezek megérkeznek, akkor a támadók jegyzőkönyvbe mondhatják, hogy megsértették őket, önbecsülésükre hivatkozhatnak, és számtalan szemtanú igazolja majd, hogy hogy az őrség agresszivitása még az otthon maradt külföldi turistákat is megbotránkoztatta.
A diákok magyarázhatják, hogy nekik autonómiájuk van, ez idegen szó, meg aztán az ember lelki szabadságát nehéz értelmezni, a rendőrök tehát mindenkit hazazavarnak, „nincs itt semmi látnivaló”, aztán kérik az egyetemféle épület fenntartóját, hogy őriztesse jobban a tulajdonát, majd szép csendben, szirénázás nélkül elvonulnak.
Ha Homérosz élne, azt írná, hogy a görögök győztek, nincs itt látnivaló. De tudjuk Homérosz nem él, lehet, hogy az elveszett forgatókönyvet is csak kitalálták, az emberi fantázia követhetetlen…