(Bihari Ádám/szabadeuropa.hu) Már legalább másfél évtizede érzékelhető a lakossági hulladék mennyiségének növekedése a Tiszában. A legjobban a Tisza-tavon lehet látható, mi a valóság: szemétszigetek mellett úsznak el a hattyúk, mérgező mikro-műanyagokkal teli nádasokban ívnak a keszegek, és orrfacsaró bűz van a tó legidillibb részein. (A nyitó képen: Hattyú a Tisza-tavon, háttérben lakossági hulladékkal.)
„A Tisza-tó jellegéből adódóan – mivel ez víztározó medence – lelassítja a víz áramlását. Ott a leglassúbb a magyarországi szakaszon a Tisza folyása. Ezáltal a szemetet, a nehézfémeket az üledékkel együtt lerakja” – mondja a csónakban ülve Ljasuk Dimitry magyar–ukrán független filmes, környezetvédelmi aktivista, reklámszakember.
Miközben a palackokat szedegetjük ki, elmondja: a szemét nagy része Ukrajnából és Romániából érkezik, bár magyar területen meg kiegészül az itteni lakossági hulladékkal. „Ez az állapot négy-öt ország felelőssége, együtt tesszük tönkre a Tiszát, a Dunát és a Fekete-tengert. A Duna máris Európa legszennyezettebb folyója. Nem a műanyagszennyezés, hanem a szennyvíz és a vegyi anyagok miatt. A Fekete-tenger mostanra már a legszennyezettebb európai tenger lett” – teszi hozzá.
Dimitry évek óta szervez hulladékgyűjtést a tavon, április elején is összeszedtek ezer zsákra való hulladékot és rengeteg olyan tárgyat is, amit nem lehet becsomagolni. A parton hűtőszekrények, mosógép, horgászszékek és mérgező vegyi anyagot tároló lyukas olajoshordók. Az elszállítás formája egykor egyszerű volt: a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató gondoskodott róla. „Most még pár napig itt lesz az összeszedett szemét, ameddig elintézem, hogy ki szállítsa el, lesz-e költsége vagy nem lesz költsége” – mondja Dimitry. Mivel meglehetősen fura helyzet lenne, ha a hulladékot összegyűjtő önkénteseknek még az elszállításért is fizetniük kellene, megkérdeztük az új illetékest, a MOHU-t, a MOL-hoz tartozó hulladékgazdálkodási céget, előfordulhat-e ilyen. Válaszában egyértelműen azt írta, hogy az önkénteseknek nem kell fizetniük az elszállításért.
Fejes Lőrinc, a Kiskörei Vízi Erőmű szakaszmérnöke szerint időnként annyi hulladék érkezik a Felső-Tiszáról, hogy muszáj egy részét továbbengedni, az erre alkalmazott uszályokkal nem tudják az összeset eltávolítani a vízből.
„Kisebb, illetve közepes árhullámoknál meg tudjuk itt fogni, megállítjuk. Bár elődeink nem erre tervezték a vízlépcsőt, de az utóbbi egy-két évtizedben rákényszerültünk arra, hogy az irdatlan mennyiségű kommunális hulladékot ne engedjük tovább az alattunk lévő, még további 404 kilométernyi folyószakaszra” – mondja. A mennyiséget elsősorban a folyó és az árszint mozgása befolyásolja, tehát ha több szemét érkezik, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy többet dobtak el az emberek. Az itt felgyűlt hulladék kihalászása mindenesetre nagy és költséges feladat.
A kömpöci szánkózódomb rejtélye
A vízerőműtől alig pár percre működik a PET-kupa mozgalom központja. Tagjai már jó évtizede végeznek kettős küldetést: egyrészt versenyt szerveznek a hulladék begyűjtésére a Tiszán, másrészt szemléletformáló munkát teljesítenek. Egyszerre hívják fel a figyelmet a szennyezettségre és arra, hogy a palackokat és az egyéb műanyag hulladékot ezerféle módon lehet újrahasznosítani.
Vészity Kata – ahogy ők hívják egymást – PET-kalóz elmondása alapján nem csak palackokat hasznosítanak újra, jóformán mindent. „A Bodrog partján, Sárazsadányban hulladékká vált egy komp. Úgy döntöttünk, hogy ugyanúgy megmentjük a jövőnek, mint az összes többi hulladéktípussal tesszük” – mutatja be a most újrahasznosított hulladékból készített használati tárgyak kiállító-központjaként működő egykori vízi járművet. A PET-kupákon évente hatvan-hetven tonnányi hulladékot szednek össze, ezenkívül kapcsolatban vannak Kárpátalján élő civilekkel, akikkel együtt végeznek szemléletformáló munkát, és ösztönzik a szelektív gyűjtést.
Ilyen civil Bucsinszky Viktor is, aki a kárpátaljai Beregszászon működtet hulladékgyűjtő telepet; illetve működtetett addig, míg valakit nagyon zavart a hulladék begyűjtése.
„Jött a Covid 2020-ban, jött a hulladékgyűjtő udvar felgyújtása. Valakit nagyon zavartunk, biztosan olyan témákról beszéltünk, ami valakiknek nem nagyon tetszik. Nem adtuk fel, újjáépítettük, ahogy tudtuk, de utána jött még egy gyújtogatás egy évre rá, 2021-ben, és akkor úgy döntöttem, hogy menni kell” – mondja Viktor, aki szerint a háború miatt egyébként is egyre nehezebb adomány nélkül működtetni egy ilyen telepet, mert sok gazdagabb cég települt át Kelet-Ukrajnából, és megemelkedtek a fizetések, nehéz velük versenyezni.
Ennek ellenére Viktorék nem adják fel. Heteken belül megnyílik az új telep, mert szerinte ellenkező esetben kezdhetnék elölről az egészet: „Ha ezt most abbahagyjuk, az emberek széttárják a karjukat, és azt mondják: ez már megint nem vált be. Szóval: nem szabad abbahagyni.”