Ideathon néven hatodik alkalommal rendezik meg november 15–16-án Győrött a szakmai ötletversenyt. A szervezők hisznek abban, hogy minden egyes polgár hozzájárulhat a jövő formáláshoz – ha rendelkezik a szükséges készségekkel és eléggé nyitott gondolkodású. Ezen alapszik a kétnapos intenzív, kreatív alkotófolyamat: a résztvevőket végigvezetik egy probléma feltárásától az ötletgeneráláson át a megoldásig, és alapos műhelymunkák által új ismereteket sajátíthatnak el. (A nyitó képen: évek óta ürsen, kihasználatlanul árválkodik Győr egyik legszebb barokk épülete.)
A cél: olyan megoldások keresése, amelyek ötvözik a valós helyi igényeket, az újszerűséget és a friss irányzatokat. Az idei téma: a városi kihívások.
Az ENSZ adatai szerint 2050-re a világ népességének 68 százaléka, az Európai Unió polgárainak pedig négyötöde a városokban fog élni. Olyan óriási kihívás ez, amelyre nem lehet azt mondani, hogy de hol van még 2050? Az urbanizációnak megannyi problémát meg kell oldania. Tulajdonképpen mi kell a városi léthez? Egyszerűsítve: igény szerinti lakás, közlekedés, szolgáltatások, szociális ellátások, egészségügy, szabadidő, kultúra, sport…
Egy felmérés szerint a magyar megyei jogú városok közül Győr a legélhetőbb – három főváros – Pozsony, Bécs, Budapest – ölelésében. Jól hangzik és biztosan igaz is. Maguk a győriek azonban nem mindig így érzik…
Visszatérve az Ideathon ötletversenyhez: az minden bizonnyal érdekes lesz, sok olyan elképzeléssel, ami – ha holnap nem is, de – belátható időn belül megvalósítható lesz. Mert, ugye, minden terv annyit ér, amennyi abból kézzel foghatóvá válik.
Csupán az érdekesség kedvéért említünk néhány olyan tervet, amely már a születésekor hamvába holt. Ilyen volt például, úgy a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején, hogy a Batthyány liget mellett az utat meghosszabbítva, át kellene vezetni a belváros alatt a Virágpiac utánig, ezzel az alagúttal a belváros óriási gépjármű-forgalomtól menekülne meg. Erre mondaná Hamlet: őrült beszéd, de van benne rendszer. De ezt még a kínaiak se tudnák megcsinálni… Később az került szóba, hogy a vasútvonal belváros széli szakaszát kellene a föld alá vinni. Ez nem annyira elvetemült ötlet, csak ugye, pénz, pénz, pénz kellene hozzá, nem kevés… Más: az ország több városában hasznosan segíti a közlekedést a villamos, Győrött miért ne lehetne? Többféle terv is készült rá – mára elfeledték valamennyit.
Elkészült egykoron (francia és japán mintára) egy szupergyors vasút megyénket is átszelő nyomvonal terve. Sőt, a Széchenyi Egyetem egyik fiatal mérnöke elkészítette a – város déli oldalára szánt – győri állomás, vele együtt buszpályaudvar igen látványos, már-már futurisztikus terveit. Ebből sem lett semmi, bár újabban megint beszélnek valami hasonlóról: Pozsonyt, Bécset igen gyorsan elérő vasútról. Ehelyett épül „kifogyhatatlan” pénzből a Budapest–Belgrád vasútvonal, aminek megtérülési ide a számítások szerint 800 (nyolcszáz!) év.
Ha már a közlekedésnél tartunk: a városhoz igencsak méltatlan a vidéki buszpályaudvar állapota (csak az menti valamelyest a képet, amit mellette épített-fölújított a Leier). Volt elképzelés, hogy a buszpályaudvart kitelepítsék a MÁV-teherpályaudvar helyére, az ott úgyis idegen test a belváros közelségében. Nem történt meg, mostanában nem is hallani róla. Ehelyett inkább arról, hogy a vasúti és a buszpályaudvart egy pláza-szerű épülettel kellene összekötni, s ez alá vinni a buszokat is. (Lásd pl. Pozsony!) A város szégyenének számító vasútállomás úgyis felújításra szorul.
Nos, ez utóbbira Lázár miniszter ígéretet tett. Igaz, azt nem mondta, mit ért felújítás alatt, és mikor. A győriek egyébként padláson gyűjtik az ígéreteket… Ami pedig a buszpályaudvarral összekötő épületegyüttest illeti: szakemberek szerint Győrött nincs létjogosultsága egy újabb plázának, s az ráadásul tönkre tenné az amúgy is halódó belvárosi kereskedéseket.
Nem valósult meg az a terv sem, hogy a marcalvárosi óriási lakótelepet példátlanul kettészelő GySEV tolatóvágányt meghosszabbítva, fontos része lehetne az elővárosi tömegközlekedésnek. Volt persze, ami megvalósult: épültek új utak, körforgalmú csomópontok s mások. Csak, ugye, az utak állapota… Na igen, megint a pénz…
A tömegközlekedés, finomabban szólva közösségi közlekedés egyébként most és a jövőre nézve is örökös téma. Győrött a szolgáltató Volán és a helyi önkormányzat között sem mindig felhőtlen a kapcsolat, jelenleg éppen súlyos pénzügyi elszámolási vitában állnak. De jöttek segítségképpen új buszok, és az utasok számára hasznosak a buszok útvonaláról várható érkezésükről a megállókban épített tájékoztatók (ha éppen nem némák és vakok). Ez akár felfogható az intelligensváros-elképzelés részének is, akárcsak, mondjuk, a közvilágítás irányítása vagy a temetői sírhelykereső – már ha lennének pontos eligazítótáblák a parcellasorok végén…
Sajnos, még mindig messze vagyunk attól, hogy Győrt okosvárosként, smart cityként említhessük…bár az elektronika, a számítástechnika, az internet világa egyre gyorsabban tért hódít és hasznos szeretne lenni.
A jóslatokat (elemzéseket) ismerve a városok jövőbeni nagy gondja a betelepülők tömege. Számukra mindenekelőtt lakhatást kell kínálni. Győrött már most ölre mennek az építési vállalkozók minden egyes kihasználható négyzetméterért. A családi házak helyén négy–nyolclakásos egyentársasházak (!) épülnek, ami talán nem lenne baj ott, ahol megvan a szükséges infrastruktúra, azaz szolgáltatások, kereskedelem, oktatási-egészségügyi létesítmények… Csakhogy a „belterület” egyszer csak elfogy, az új lakások a város peremére, lakóparkokba szorulnak, s velük már jó ideje gondok vannak.
Lakásokra nagy szükség van, ezért a városi közgyűlés ígérete szerint az eddiginél is nagyobb gondot fordít Győr az önkormányzati lakások felújítására, újak építésére. Ugyancsak kiemelt figyelmet szán az időskorúak gondozására, a szociális védőháló fejlesztésére.
Ha több lesz, márpedig várhatóan az lesz a városi lakos, megnő az igény a szabadidő okos-hasznos eltöltésére, színvonalas kulturális rendezvények és a sport iránt. Győr ezen a területen most nincs rossz helyzetben – elvégre nem véletlenül a legélhetőbb megyeszékhely. Ötletek, tervek, fejlesztések kellenek, bár egyelőre – az anyagiaktól függően – talán nem olyan merészek, mint a város volt polgármestere által megálmodott, városnegyed méretű kulturális és szabadidő-központ.
Ötletelni nemcsak jó, hanem szükséges is. Minden bizonnyal ilyen lesz az Ideathon verseny is, kíváncsian várjuk.