Így lehet rémálom a nyaralás

Akár 10-20 százalékkal is többet fizethet egy külföldön megvásárolt áruért az, aki a bankkártyás fizetésnél elfogadja azt, hogy a kereskedő bankja forintban vonja le az összeget a dinamikus valutaváltás szolgáltatás keretében – figyelmeztet Gergely Péter. A BiztosDöntés.hu pénzügyi szakértője szerint hatalmas árfolyam-eltérítések itthon is vannak: az EuroNet automatákból a minap 426 forintért lehetett eurót felvenni, a WizzAir oldalán ugyanarra a járatra 13 százalékkal többet kellett fizetnie annak, aki forint helyett euróban akarta ugyanazt a repülőjegyet megvenni. 

Kényelmi szolgáltatásként hirdetik, ám a valóságban világ egyik legnagyobb becsapása a dinamikus valutaváltás (Dynamic Currency Conversion – DCC) szolgáltatás, amivel a külföldi ATM-es készpénz-felvételeknél, illetve kereskedelmi kártyaelfogadásban, elsősorban a POS/Point of Sale-terminálokon találkozhatunk egyre több helyen a nyaralás alatt. 

Nem lehet megúszni a konverziót


A megtévesztés alapja az, hogy az emberek döntő része abban a pénznemben szeret fizetni, amiben a jövedelmét kapja – mi magyarok tehát forintot használunk. A DCC/dinamikus valutaváltás-szolgáltatásban az automata épp ezt a lehetőséget ajánlja fel, azaz azt, hogy a külföldi számlát forintban fizessük ki az adott ország pénzneme helyett. 

Már az első pillanatban érdemes elgondolkodni azon, hogy alapvetően minden külföldi tranzakciónk – ha nem devizaszámláról fizetünk – a végén forintban terhelődik a számlánkon. A külföldi pénznemben történő fizetést a kártyatársaság (igen kedvező árfolyamon) euróra vagy dollárra váltja, majd itthon a kártyakibocsátó bankunk váltja át az így világvalutaként nyilvántartott pénznemben kifejezett összeget forintra. Sokan épp ettől a kettős váltástól (konverziótól) tartva gondolják azt, hogy olcsóbb, ha egyből forinttal fizetünk. 

Csakhogy ez nem így van! A külföldi kereskedő egészen biztosan nem forintban kéri a bankjától az ügyfél által fizetett összeget, így a forintban történő fizetéskor a banknak ugyanúgy vissza kell váltania a fizetett összeget az adott ország pénznemére. Ez azt jelenti, hogy a konverzió költsége nem takarítható meg – azt a bank egész biztosan beépíti az árfolyamba. Ilyenkor a külföldi elfogadó bank még csak a pénzénél van, ám jó eséllyel keresni is akar az extra szolgáltatáson. Így válik a DCC/dinamikus valutaváltás-szolgáltatás rémálommá, és így kerülhet az ügyfélnek egy 100 eurós számla kifizetése – az euróban történő fizetés 39 200 forintja helyett – akár 10-15, sőt akár 20 százalékkal is többe, tehát 47 000 forintba pusztán azért, mert a forintban történő fizetést választotta. 

A kereskedő is részesül a húzós díjból

Egyre több elfogadó áll át erre a lehetőségre, így mind gyakoribb, hogy fizetéskor választanunk kell. Fontos tehát, hogy ha a fizető terminálon két különböző pénznemben jelenik meg a fizetési lehetőség, akkor mindig az adott ország pénznemét válasszuk, ahol épp vagyunk. Ha a kereskedő kérdez rá ugyanerre, akkor is így cselekedjünk, ne fogadjuk el azt, hogy ő esetleg a forintban fizetést ajánlja, mert ráfizethetünk. Sajnos, a kereskedők is ráébredtek a DCC extra lehetőségeire, mivel az elfogadó rendszerint megosztja a drága váltáson szerzett extra jövedelmet velük, így – bár a szabályozás szerint a döntés minden esetben az ügyfélé – célszerű és kifizetődő odafigyelés. 

Hasonló a helyzet a készpénzkiadó automatáknál: bár fölajánlja az automata, hogy a felvett készpénz árát forintban számolja el, el ne fogadjuk, ha pl. török lírát vennénk fel, akkor a lírában történő elszámolást válasszuk. 

Nem segít a konverziós ráta feltüntetése sem

Néhány POS-terminálnál akár árfolyamot is láthatunk, a készpénzkiadó automatáknál pedig kötelező a váltási árfolyamot feltüntetnie a terminálnak. Ám sokra nem megyünk vele; az automaták zöme nem azt írja ki, hogy az elkölteni/felvenni kívánt összeg forintban mennyi, hanem azt, hogy egy forintért mennyi pénzt kaphatunk a másik ország pénznemében. Euró esetében tehát nem euró/forint, hanem forint/euró árfolyamot láthatunk. A például 392 forintos euróárfolyam a terminálon 0,00255 HUF/EUR-ként jelenik meg, a DCC-vel már-már uzsorás szintre vitt 470 forintos árfolyam, ami – ha így lenne kiírva – a többséget elriasztaná attól, hogy a forint alapú elszámolást válassza; mindennek pillanatok alatt utánaszámolni lehetetlen.   Segíthet ugyanakkor elgondolkodni a váltási árfolyamon az, hogy sok helyen azt is feltüntetik a készpénzkiadó automatáknál, hogy az adott árfolyam, milyen mértékben tér el a középárfolyamtól. A hazai bankok 1-2,6 százalékkal térítik bankkártyás vásárláskor árfolyamaikat a középárfolyamtól, ha ennél lényegesen magasabb árfolyamrést látunk, egész biztosan alaposan ráfizetünk.

Elképesztő árfolyamok itthon is vannak


Nem kell kilépni Magyarországról úgy, hogy a dinamikus valutaváltással (vagy ahhoz nagyon hasonló tranzakciókkal) találkozzunk. Azt már megszoktuk, hogy a boltok egy része elfogad például eurót a fizetéskor és a vásárlás összegén felül forintban adja vissza a különbözetet. A kiírt kis táblákon mi, magyarok elborzadunk, hiszen nem egyszer látható, hogy az adott boltban mostanság 330-340 forintot ér egy-egy euró. 

Azt is látni kell, hogy az itthon bankkártya-elfogadásban érdekelt bankok és szolgáltatók zöme ma már a hazai kereskedőiknek is elérhetővé tette a DCC-szolgáltatást, azaz külföldi bankkártyával akár a fenti bolti készpénzváltási árfolyamhoz hasonló gyenge (!!!) euró árfolyamon fizethetnek a Magyarországra látogató turisták. 

A BiztosDöntés.hu szakértője szerint azok a magyarok, akik pénzváltás helyett EuroNet-automatából akarnak eurót felvenni, itthon is megismerhetik a DCC-árfolyamot. Az említett 1-2,6 százalék helyett az EuroNet 9 százalékos (!!!) átváltási haszonrést használ. Ez azt jelenti, hogy azon a napon, amikor az MNB hivatalos euró devizaárfolyama 391,40 forint volt, az EuroNet-automaták 425,56 forintért adtak ki egy eurót annak, aki forintkártyával eurót akart felvenni. Az OTP eurót kiadó automatája ugyanakkor harminc forinttal olcsóbban, 395,34 forinton adott ki egy eurót. 

A webes vásárlásnál is kell a figyelem

Adódik a kérdés: mit tegyen a magyar bankkártya tulajdonos, ha az interneten akar vásárolni. Webshoponként eltérő, hogy a forint vagy az eurós fizetéssel járunk-e jobban. 

A legdinamikusabban növekvő online kereskedelmi portálon, a Temu-n például egy-egy kiválasztott termék esetében a forintban feltüntetett árak nagyjából 0,6 százalékkal voltak alacsonyabbak, mintha az eurós fizetést választottuk volna. Az Aliexpress oldalán viszont az eurós fizetés látszik kedvezőbbnek – igaz, a különbség csekély. 

Ezen oldalak esetében így nem beszélhetünk érdemi árfolyam-eltérítésről. Nem úgy viszont a WizzAir esetében. Ott ugyanis azonos járatra 13,2 százalékkal magasabb összeget kellett fizetni akkor, ha az utas euróban fizette a viteldíjat, mintha forintban került volna sor a fizetésre. Az eurót tehát, ha így számolnánk, 346 forint körüli áron váltotta minap forintra a WizzAir.

Mindez még akkor is meglehetősen nehezen érthető mértékű árfolyamrés, ha pénznem kiválasztásakor a légitársaság felhívja utasai figyelmét arra, hogy az „alkalmazott átváltási árfolyam eltérhet a hivatalos vagy bankközi árfolyamoktól”. A pénzügyi szakértő szerint ennek a hatalmas árfolyam-eltérítésnek – a DCC-vel szemben – most örülhetnek a magyar ügyfelek.