Így lőn a sötétség

Vannak persze járványellenes intézkedések szakajtószám. Például M. Lőrinc hazaviszi a villany- és gázszolgáltatót is. A turai kastélyban a felülre került tízezer dolcsevitázik, az egyetemek elrabolva, a kórházakban történtek eltagadva, hogy mégse zavarjuk meg a nép egyszerű fejét.

Magyarország a londoni 6–3 után, amely nemzeti történelmének legjelentősebb, legemlékezetesebb sikere mindmáig, jeles vezetőnk irányítása alatt két újabb világcsúcsot mondhat a magáénak. Az egyik szerint itt a legmagasabb lakosságarányosan a covidban elhunytak aránya mostanában. A másik, hogy egyedül a magyar focihatóság hajlandó engedni, hogy megteljenek a futballstadionok színültig. A két világcsúcs közti kapcsolat még a kínai új egyetem kutatói vizsgálatának tárgyát képezi, de az előzetes megállapítások szerint, ha Semjén Zsolt szarvakból emeltet magának emlékművet 65 milliárdból, akkor nyilvánvalóan meg vagyunk mentve.

A rendszer szolgalapja, a sportügyi közlöny a minap címlapján maga is szépen érzékeltette a csúcsok közti összefüggést. Igaz, ehhez a sorok között kell tudni olvasni, de hát a pravdista hagyomány miért ne itt élne tovább.

A címlap egyik felét Igaly Diana képe foglalta el, aki koronavírusban hunyt el, eddig jó 23 ezer honfitársunkkal egyetemben. Az első oldal másik felén meg azon örömködtek, hogy a magyar kormányzati focihivatal a lehető legtöbb ember életét hajlandó kockáztatni a vezér szeszélye miatt. Akadnak számítások, hogy mire az aranylábú fiúk kifutnak középre, 40 ezer halottnál tartunk majd.

Miközben a covidban elhunyt olimpikon képe mellé odatehettek volna egy egészen más grafikát is. Ha tartjuk a napi halottak ilyen számú rekordját, akkor egy focimeccs 90 perce és a szünet és az oda- és hazajutást számításba véve, odarajzolhatták volna, hogy egy mérkőzésre szánt időkeretben 50 honfitársunk veszíti életét. (A mai számokkal operáltam, óránként 12. Vagyis e műsor elejétől a végéig egy tucat honfitársunk hal meg statisztikailag.)

Persze az efféle hatásvadász dolgok távol állnak a sportügyi közlönytől – mert abban csak minden szép és jó, és hálatelt szívvel köszönjük, hogy újabb stadionra tetszett költeni a pénzünket, kórház, orvosi vagy ápolói bérek helyett.

Vannak persze járványellenes intézkedések szakajtószám. Például M. Lőrinc hazaviszi a villany- és gázszolgáltatót is. A turai kastélyban a felülre került tízezer dolcsevitázik, az egyetemek elrabolva, a kórházakban történtek eltagadva, hogy mégse zavarjuk meg a nép egyszerű fejét. (Ma beleolvastam egy vidéki napilapba. Van benne ellenzék gyalázása, kormány dicsőítése, gyurcsányozás – minden üdítően alacsony és alpári színvonalon előadva. Relatíve fiatal kollégák állítják elő, semmit sem tudnak a harmincas-negyvenes-ötvenes évek sajtójáról – és tessék, ösztönösen hozzák azt a stílust, gagyibb kiadásban.)

Nem mellékszál ez sem. Mert a diktatúra attól van, hogy sokan működtetik. A focicsinovnyik – mert, ha neki azt mondják meccset kell tartani – akkor vigyázzba vágja magát és nem különösebben érdekli a nyomában támadó halottak száma. Az újságíró, aki kéjjel gyalázkodik, de a rendszerváltás utánra már fogalmazza a mondatot, hogy csak kényszer hatása alatt tette, persze. Az egyetemi ember szerint még mindig jobb, ha ő, mintha más.

Na, és M. Lőrinc meg csak néz nagy okosan. Hiszen ő. szegén, csak egy világító felület, amely elnyel minden fényt. Így lőn a sötétség. Amíg nem gyújtunk fényt.