Fauré gyászmiséje – szemben a 19. század ismert requiemjeivel – visszafogottságával, inkább fényes, mint sötét csúcspontjaival a halálon túli életbe vetett hitet sugározza. Az éppen 50 esztendővel ezelőtt komponált Kaddish a meggyilkolt J. F. Kennedynek és a holokauszt áldozatainak együtt állít emléket. Első operaházi előadását jelenlétével Samuel Pisar, Bernstein barátja és alkotótársa is megtiszteli, mint a mű narrációjának szerzője és előadója.
Az arámi „kaddish” szó eredetileg megszentelést jelent, a zsidó vallásban pedig halotti imát. A háromtételes műben Bernstein saját, tizenkét hangú kompozíciós technikáját ötvözi a jazz elemeivel.
A Kaddish október 28-án is felcsendül a Filharmóniai Társaság Zenekarának előadásában, akkor Schubert Befejezetlen szimfóniájával párosítva.
Mindkét estén Gerard Schwarz vezényli a hamarosan fennállásának 160. évfordulóját ünneplő zenekart. Az amerikai dirigens zenei tanulmányait New Yorkban végezte. A Pierre Boulez vezette New York-i Filharmonikusok első trombitása volt, majd megkezdte karmesteri pályafutását. 1985–2011 között a Seattle-i Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója, emellett 2001–06 között a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekart is vezette; 2007-ben nevezték ki az Eastern Music Festival igazgatójának. Gerard Schwarz az amerikai zene specialistája, amit mintegy száz lemezfelvétele is bizonyít. Lemezre vette Mahler szimfóniáit és Richard Strauss szimfonikus költeményeit is. Számos elismerése közül kiemelkedik két Emmy-díja és 13 Grammy-jelölése.
Dr. Samuel Pisar, a neves nemzetközi jogász, diplomata és író 10 éves volt, amikor a második világháború idején Hitler és Sztálin felosztotta hazáját, Lengyelországot. Miután hat évet töltött szovjet megszállás alatt, majd a nácik foglyaként Auschwitzban és más pokoli helyeken, megszökött Dachauból, és végül az Egyesült Államok hadserege hozta el számára a szabadságot. Tizenhat évesen ő volt az egyik legfiatalabb holokauszt-túlélő, és az egyetlen, aki életben maradt családjából és iskolatársai közül.
Miután francia és ausztrál rokonai rátaláltak a romba döntött Németországban, Párizsban folytatta tanulmányait, majd kitüntetéssel diplomázott a Melbourne-i Egyetemen, doktori fokozatot szerzett a Harvardon és a Sorbonne-on. Az 1950-es években kezdte karrierjét az ENSZ-nél, később pedig John F. Kennedy elnök, az amerikai külügyminisztérium, valamint szenátusi és képviselőházi bizottságok tanácsadójaként dolgozott. A kongresszus 1961-ben külön törvénycikkben fogadta amerikai állampolgárrá.
A hidegháború csúcspontján egyike volt azoknak, akik elsőként szorgalmazták a szélesebb körű gazdasági, kulturális és humanitárius kapcsolatok kiépítését Kelet és Nyugat között, és egyik ihletője volt Németország keleti, valamint Amerika enyhülési politikájának. Az 1970-es években Nobel-békedíjra jelölték.
Húsz nyelven jelentek meg könyvei, a többi között az Egymás mellett élés és kereskedelem című munkája, amelyet Jean Monnet francia elnök a kelet-nyugati békés egymás mellett élés nehézségeit és lehetőségeit átfogóan bemutató műként méltatott. A Vér és remény „erőteljes tanúságtétel a hit, a bátorság és az ember megváltásra való képességéről” (Il Tempo, Róma), míg a Business Week szerint „az emberi szellem szárnyaló diadala”. Hasonló elismerést kapott híres librettója, a Kaddish, az életnek és a békének szentelt óda Leonard Bernstein monumentális III. szimfóniájához.
Samuel Pisar számos tudományos és polgári kitüntetésben részesült: megkapta a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány centenáriumi érmét, a francia Becsületrend főtiszti fokozatát, II. Erzsébet királynő pedig az Ausztrál Lovagrend tiszteletbeli tisztjévé avatta. Az UNESCO nagykövete és különleges oktatásügyi megbízottja a sérülékeny népek ellen elkövetett népirtások, etnikai tisztogatások és más tömeges atrocitások ügyében.
Bernstein: III. (Kaddish-) szimfónia
Leonard Bernstein (1918–90) eredetileg 1955-ben, a Bostoni Szimfonikusok fennállásának 75. évfordulójára komponálta volna harmadik szimfóniáját, végül csak 1961-ben fogott hozzá, s az 1963-i bemutatóra is Tel Avivban került sor. Az arámi „kaddish” szó eredetileg megszentelést jelent, a zsidó vallásban pedig halotti imát. A nagyzenekarra, vegyeskarra, fiúkórusra, szoprán szólistára és narrátorra írott, háromtételes drámai művet Bernstein (utóbb) az 1963. november 22-én meggyilkolt John F. Kennedy emlékének ajánlotta, de már eredetileg is sokan kapcsolták a holokauszthoz. A háromtételes műben Bernstein saját tizenkét hangú kompozíciós technikáját ötvözi a jazz elemeivel, s a könnyebb befogadás érdekében engedményeket tesz a tonalitás irányában.
Bernsteinnek talán épp a Kaddish-szimfónia az a műve, ahol a számára legfontosabb kérdések és hagyományok (az egyetemesség felől értelmezett zsidó identitás és a humanitás) a legerősebben kapcsolódnak össze. Bernstein nem volt tökéletesen megelégedve művével, csaknem másfél évtizeden keresztül dolgozott rajta az 1977-i verzióig. A Samuel Pisar-féle szövegátdolgozás ötlete is tőle származott.
Fauré: Requiem
Gabriel Fauré (1845–1924) Requiemjének első változata 1887–88-ban keletkezett, s akkor még hiányzott belőle az Offertorium és a Libera me, az előadó-együttes pedig inkább kamarajellegű volt (a mélyvonósokon kívül orgonát, hárfát és üstdobot foglalkoztatott). Az 1893-i, második (kamarazenekari) verzió már tartalmazta a két hiányzó tételt (az 1877-ben keletkezett Libera mét ekkor emelte be Fauré). A ma leggyakrabban játszott, a mostani koncerten is hallható, végleges verzió 1899-ben keletkezett – ez már teljes zenekarra íródott, de máig eldöntetlen, a hangszerelés a szerző vagy tanítványa, Jean Roger-Ducasse munkája-e. Az 1900. július 12-én megrendezett bemutatón 250 tagú kórus énekelt.
Fauré gyászmiséje – szemben a 19. század ismert requiemjeivel – visszafogottságával, inkább fényes, mint sötét csúcspontjaival a halálon túli életbe vetett hitet sugározza. Szövegéből hiányzik Celanói Tamás Dies irae himnusza. A gregorián elemek sajátosan fauré-i használata az időtlenség, időn kívüliség érzetét kelti, melyet a lassan áradó dallamok szépsége emel magasba.