Sokan nosztalgiával gondolunk vissza gyermekkorunk házi „filmélményére”, a diavetítésekre, amikor még nem, vagy csak alig volt televízió, és a ma divatos videó-felvevők és az álló- meg mozgókép rögzítésére kiválóan alkalmas okostelefonok helyett az amatőrök legfeljebb kisfilmes kamerákkal felvett képsoraikat vetítgették családi, baráti körben. A kicsinyek a nem túl sok mozis gyerekfilm mellett leginkább a diafilmekből szerezhettek olyan élményt, ahol együtt volt a mese, a kép, és nem utolsósorban a család. Mert a diafilmnézés minimum kétemberes, kollektív műfaj. Először a szülő vállalkozott a filmtekercs befűzésére és a képkockák továbbítására a tekerővel működő és az izzótól túlmelegedő vetítővel, és nem különben a szövegek felolvasására. De ez valójában „interaktív” mesélés, hiszen a képek nem automatikusan váltották egymást: a vetítés a sebességét az határozta meg, hogy a gyerek mennyit értett meg, fogott fel a látottakból és hallottakból, és akár kockánként lehetett kérdezz-felelek formában alakítani a házi dramaturgiát. S mivel a gyerek szereti sokszor hallani ugyanazt a mesét, idővel már a nagyobb testvér is eltanulhatta a vetítés módját, sőt akár a gyerek magának is tudott vetíteni. Ez volt a közös együttléttel fűszerezett, első, igazi, felfedező „filmesztétikai” otthoni tanulás.
Bár mesékkel kezdtük az ismerkedést, kevéssé közismert, hogy ez a kifejezetten kelet-európai műfaj, a diafilm eredetileg a tudományos ismeretterjesztés, majd pedig a politikai propaganda eszköze is volt. Szegényebb környezetben, főként vidéken, ahol a kultúrházakban is jobbára csak keskenyfilmes kópiákkal pergett a mozi, nem egyszer a híradó, vagy az ismeretterjesztő, sőt a játékfilm diafilm-változatait nézhették csak a felnőttek is.
Jellemző módon egy-egy kor tárgyi emlékeit mindig akkor kezdik el gyűjteni, amikor kezdenek kimenni a divatból, egyre nehezebb hozzájuk jutni. Ha nincs Bíró Ferenc magángyűjtő, akkor ma nem valószínű, hogy lenne Diamúzeum, ugyanis az ő – Európában is ritkaságnak számító, eddig saját lakásában tárolt –diafilmgyűjteménye és vetítőberendezései találtak megőrzésére méltó helyet néhány hónapjaa Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) által üzemeltetett Örökmozgó Filmmúzeumban.
A Diafilm-történeti Gyűjtemény az egyetlen hazai film-diapozitívokat őrző magángyűjtemény, amely egy majdnem negyvenéves kutató- és rendszerező munka eredményeit tükrözi. Bíró Ferenc ma a digitális gyűjtemény létrehozásában működik közre. A könyvtárosi ismeretekkel rendelkező magángyűjtő gyűjteményében ugyanis megvan az 1920-as évektől napjainkig megjelent valamennyi oktató, ismeretterjesztő és szórakoztatási célokat szolgáló diafilm és diasorozat.
A fizikai állományt 4443 magyar gyártású diafilm, 148 hangosított dia, 500 külföldi film, 892 szövegkönyv, továbbá apró nyomtatvány és technikai eszköz alkotja. A kollekció legrégibb tekercsei a Falu Urániájának és a Budapest Székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának kiadványai közül valók. Majdnem hiánytalana MagyarDiafilmgyártó Vállalat mese- és ismeretterjesztő szalagjaiból álló állományrész, miután a gyűjtő idejében kiverekedte, hogy mintegy „kötelespéldányként” mindenből kaphasson, amit ott gyártottak, gyártanak, ráadásul a kiadványokat lehetőség szerint eredeti csomagolásban őrizte meg. A filmekhez tartozó szövegkönyvek, használati utasítások, korabeli kereskedelmi árjegyzékek, katalógusok, a filmekhez tartozó hangfelvételek ugyancsak megtalálhatók a gyűjteményben.
A világon egyedülálló módon nálunk ma is van diafilmgyártás! Részint a régebbi tekercsekből készülnek újabb kópiák, melyeknek művészi, grafikai anyagát az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi, részint ma is adnak főleg fiatal grafikusművészeknek megbízást a kiválasztott új mesék illusztrálására. Ez azt is jelenti, hogy az emberek szeretik és keresik a tekercseket. És ez nem csupán a retróhullám hozadéka.
Az Örökmozgóban a filmeket és keretezett sorozatokat egy kisebb vetítőgép, nézőke, és a diakészítés technikáját bemutató eszköztár egészíti ki. Látezik olyan hazai gyűjtő, akinek több is van belőlük, de a gyűjteménynek ez a része is tartalmazza a hazai kereskedelmi forgalomban régebben árusított mesedia-vetítők minden típusát, a hozzájuk tartozó műszaki dokumentációval és kezelési utasításokkal együtt. A témába vágó további tájékozódást segíti a nyomtatott katalógusoknak az a gazdag kollekciója is, amely a múlt években működött dia- és könyvtárak, valamint szemléltetőeszköz- és filmtárak egykori állományáról ad átfogó képet.
A gyűjteményt feltáró jelenlegi honlap 2003-ban a Neumann-ház felkérésére nyílt meg, és 40 filmmel jelentkezett. Bíró Ferenc, a Diafilmgyártó Kft. és az OSA Archívum jóvoltából 2001-től háromoldalú együttműködés alapján dolgozzák föl a digitalizált kiadványokat. A fizikai gyűjtemény alapján jóformán naponta jelennek meg új és újabb filmek a honlapon. A jelenlegi digitális állomány ismereterjesztő, mese-, ifjúsági és oktatófilmeket tartalmaz, egészen a politikai tematikákig.
A politikai és propagandafilmek digitalizálására fokozott hangsúlyt helyeznek, hiszen az OSA Archívum gyűjteményi politikájának integráns részét képezik a rendszerváltás előtt készült, ideológiai jellegű alkotások. Ugyanakkor nem kiemelt cél a mesefilmek digitalizálása, bár a teljesség kedvéért a katalógusadatokat róluk is megjelenítik, és lehetőség szerint magát a filmet is. A jogvédett alkotások esetében csak 5 filmkockát mutatnak be, ezt a korlátozást megállapodás szabályozza.
Az Örökmozgóban állandó kiállítás nyílik a technikai eszközökből és a kapcsolódó anyagokból, továbbá a raktárban található eredeti állományokat kutatási célokra kézbe is adják. Felújítva azt a hagyományt, hogy itt, az egykori Mátra mese- és ifjúsági moziban már tartottak diafilm-vetítéses előadásokat, az örökmozgó Filmmúzeum is tervez diavetítéseket mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek.
Az üzemeltetők már azt is jelezték, hogy minden hónap második teljes hetének szombatján, délután négy órai kezdéssel láthatók a diafilm-összeállítások. Ennek megfelelően január 19-én Móricz Zsigmond 9 állatmeséjét, február 16-án Móra Ferenc meséiből és történeteiből 7 filmet, március 16-án egy iskolai olvasmányokból összeállított 8 darabos összeállítást láthatnak az érdeklődők… Akik pedig kedvet kapva diafilmeket szeretnének venni, egyebek mellett a mozi pénztárában is vásárolhatnak a momentán 250 címet tartalmazó bolti választékból.
A szerk.megj.: Mintegy évtizeddel ezelőtt a magyar kultúra, az irodalom, továbbá a történelem, a zeneirodalom, a könyvészet, a nyelvészet, a néprajz stb. értékeinek megőrzésére vállalkozott Arcanum Adatbázis Kft. elsőként jelentette meg digitális formában (cd-n) a Bíró-féle diafilmgyűjtemény ötven remekét. A Diafilmtár című lézerkorong jó kétezer bibliográfiai tételt tartalmaz, ebből 600 diafilmhez tartozik, továbbá két rajzfilm is látható. Külön értéke a ma még talán elérhető Arcanum-kiadványnak az az interjú, amely Zórád Ernő (1911–2004) képregény-rajzolóval, festővel, grafikussal, illusztrátorral, karikaturistával, (1952-től) diafilm-alkotóval készült.