Itthon tömegesen pusztul a diótermés – van védelem a kártevő ellen

Az előző években még főként az ország nyugati felében pusztító dióburok-fúrólégy kártételéről immár az egész országból érkeztek jelzések.

Az agroinform.hu november első két hetében folytatott országos felmérése szerint a válaszadók mindössze egy százaléka nem találkozott még a problémával, 6 százaléka szórványosnak, 93 százaléka viszont tömeges méretűnek írja le a pusztítást, ugyanakkor az egyedül hatásos vegyszeres védekezésen egyelőre még a 10 fánál nagyobb méretű ültetvénnyel rendelkezőknek is csupán 35 százaléka gondolkodik.

Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa): Az USA és Mexikó területéről származó, Európában az 1980-as évek eleje, hazánkban 2011 óta jelen lévő kártevő rovar. Korai fertőzések esetén csökkenhet a dió mérete, illetve – a kártevők által előidézett rothadásos folyamat következményeként – a dióbél elszíneződhet és ráncosodhat. Emiatt még kisebb fertőzések mellett is jócskán romlanak a héjas dió minőségi mutatói.

Az agroinform.hu oldalán megjelent kérdőívre az ország minden részéből összesen 4700 válasz érkezett, így bár a felmérés nem reprezentatív, kellően átfogó képet ad az országban 2011 óta jelenlévő invazív, azaz behatoló kártevőnek a hazai dióültetvényeken gyorsan kiteljesedő pusztításáról.

A nyugati dióburok-fúrólégy gyors térnyerését jelzi, hogy kártételét a válaszadók kétharmada csak az idén, vagy az utóbbi egy-két évben észlelte. Legalább ötéves ilyen jellegű tapasztalata mindössze 3 százalékuknak van”.

Mára már gyakorlatilag az egész országban tömegesen jelen van a kártevő: még a Békés megyéből érkező válaszok többsége is tömeges kártételről számol be. Mindössze két megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye tekinthető viszonylag kevésbé fertőzöttnek: előbbiben a válaszadók 43, utóbbiban 36 százaléka jelzett nem tömeges, csak szórványos károkat.

A hiányos tapasztalati háttérnek is köszönhető, hogy a válaszadók 10 százaléka egyelőre tanácstalan: 41 százalékuk a lehullott termés folyamatos összeszedésével igyekszik menteni, ami menthető. Ha ugyanis a buroktól idejében megszabadítjuk a csonthéjas termést, a dióbél kisebb eséllyel károsodik. A megkérdezettek negyede a pusztítás mértékét látva eleve lemond a termésről, ám a diófákat árnyékadóként megtartja a kertjében, remélve, hogy rövidesen lesz hatékony ellenszer a kártevő ellen. További 15 százalék permetezésben bízik, 9 százalék a diófák kivágását fontolgatja.

Hazánk diótermő területe a múlt tíz évben látványosan gyarapodott: háromról hétezer hektárnál is több lett. Az éves termés átlagosan hétezer tonna; a kiváló évjáratnak számított 2017-ben elérte a 10 ezer tonnát is. A dió becsült hazai termelési értéke 4-6 milliárd forint. Exportpiacaink: Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc. Az import elsősorban Romániából és Ukrajnából érkezik.

A kérdőívre válaszolóknak nyolc százaléka olyan gazdálkodó, akinek tíznél több diófája van. Csakhogy még az ő körükből is evesen, minden harmadik választja a vegyszeres védekezést. Igaz, ez a megoldás a többségében 10 méternél magasabbra növő diófák esetében csakis gépi technikával, rendszeres alkalmazással (tenyészidőszakban akár háromszor) és pontos időzítéssel lehet hatékony.

Sokan a lehulló levelek és termések teljes összegyűjtésével és megsemmisítésével védekeznek, de nem ritka a ponyvatakarás vagy baromfitartás a fák alatt azért, hogy a lárvák ne jussanak be a talajba. Rovarcsapdát a fúrólégy jelenlétének felderítéséhez a nagy ültetvények negyede alkalmaz.

Szakértők szerint attól nem kell tartanunk, hogy a legnagyobb hazai dióültetvények az új kártevő hatására eltűnnek: számukra egyértelműen járható út a költséges és szakszerű vegyszeres védekezés.