Amikor az első képkockákon megjelenik Beavis és Butthead, ez a két mocskos szájú, idióta rajzfilmfigura, hogy
bevezesse a nézőre váró „élményt”, már rosszat sejtettem. Sose szerettem a Music Television eme két „celebjét”,
akinek „humora” egy fejlődésben elmaradt kamasz legrosszabb pillanatait idézi. Nem szeretem továbbá a kész
átverés műsorok másokat csőbe húzó, kinevető és kinevettető szituáció-teremtéseit, végül sose tudtam szórakozni
azon, ha valaki szerencsétlenül jár – akár véletlenül, akár saját hülyesége okán. Nos, ezeket azért kellett előre
bocsátanom, mert a Jackass lényegében e háromnak a módosított kevercse.
A magyar forgalmazó nem fordította le sem szinkron, sem felirat formájában a film egyetlen kockáját sem. Ez
egyfelől óvatosság, hiszen a bemutatkozásoktól eltekintve szinte csak nyomdafestéket nem tűrő, kemény szlengben
elhangzó semmitmondó szövegek hangzanak el, másfelől a képek, jelenetek magukért beszélnek. Mindenesetre, aki
jártasabb az amerikai argóban, megért valamit az elhangzottakból, de valóban: minek? Elég, ha a címről tudjuk,
hogy a Jackass nagyjából azt jelenti: Seggfej – e tekintetben az amerikai néző nem is kap zsákbamacskát.
A Jacakss-filmecskék eredetileg az MTV zenecsatornán debütálva borzolták a zenére vágyók idegeit, most pedig,
hogy a háromdimenziós technika fejlövése (nem sajtóhiba!) elérte a filmtechnikát is, Jeff Termaine úgy érezte, hogy
muszáj neki is a legújabb technikával bemutatni ezt a vég(bél)terméket.
A Jackass szereplői egy tucatnyi, részint exhibicionista, részint mazohista őrült, aki mindenre vállalkozik, ami az ép
ész ellen szól; feltételezhetően, mert ettől kapnak adrenalin-fröccsöt. Agyalágyult ötleteik célpontja egyrészt egymás feje, illetve teste, beleértve a nemiszerveket is, amiket nagy kéjjel ütnek, rúgnak, lőnek meg óriás csúzlikkal,
miközben fetrengenek a röhögéstől. A kárvallott, aki félig tudja, hogy mi vár rá, de az vagy váratlanul éri, vagy olyan
fájdalommal jár, hogy ő is percekig kapkod a levegő után, egy idő után ő is megrázza magát, és újabb marhaságon
töri a fejét. A „tréfák” másik része a testnedvekkel, -gázokkal és bélsárral kapcsolatos, amitől nem egyszer maguk a
szereplők, meg az operatőr is okádni kezd. Ez egymás levizelésétől, lehányástól kezdve odáig terjed, mikor valakit
egy mozgó vécében ülve gumicsúzlival fellőnek, majd bunjee jumping-hoz hasonlóan leejtenek, miközben a wc egész tartalma szétfröcsög, a delikvensre épp úgy, mint a kamerára. Szar ügy, mondhatnám, de hát film nem hazudtolja meg önmagát.
Milyen „humoros”, mikor állatokkal kerül szembe ez a véglénybanda! Amikor egy disznó egy kövér eszement
fenekéből harapja ki az almát, vagy két skorpió harap meg egy arcát odatartó őrültet. Mély együttérzésem a kosnak,
amelyik „párbajban” védi meg territóriumát, vagy a szamárnak, amelyik úgy rúgja combtövön az őt ingerlő idiótát,
hogy az attól koldul. Hahahaha – dől a vászonról, és a néző egyre dermedtebb, többen ki is mennek, csak egy-két
gyengébb kamasz röhögése válaszol a nézőtérről. Az önveszélyesség, az ő dolguk, ott fenn, de ha ezt egynéhány
hazai eszement is utánozni kezdi, az már a miénk.
A film, amit a forgalmazó „akciókomédiának” aposztrofál számomra inkább agyrém, amin nem hogy nevetni nem
tudtam, de még mosolyra se húzódott a szám, és ezzel a sajtóbemutatón nem voltam egyedül. A jó angol blődli,
vagy abszurd, pl. a Monthy Piton számos jelenete és filmje nem idegen tőlem, de azon nem tudok szórakozni, hogy
két hülyének bekenik a mellét pillanatragasztóval, egymásra fekszenek, aztán megpróbálnak szabadulni. A humor
nyomai csak egy-két epizódban tűnnek fel, pl. amikor egy liliputi pár beül egy bárba a normálméretűek közé, aztán
megjön a féltékeny harmadik, majd annak a haverjai – mind törpék – megkezdődik egy nagy kocsmai verekedés,
mire megjön a rendőrség meg a mentők, persze ők is törpék, aztán az ép méretű vendégek nem értik, ezt az
egészet a mini verekedőkkel, mini rendőrökkel, mini mentősökkel együtt.
Én mindenkit csak lebeszélni tudnék erről a filmről. Ettől függetlenül biztos lesz egy réteg, amelyik jól fog szórakozni
rajta, miközben a trutyi az arcuk felé tart. Lelkük, meg a UIP Duna Film lelke rajta!