Jakó Géza (1886–1943) keramikus iparművész, szaktanár az első külföldi kiállítása után (Helsinki, 1921) az észt művelődésügyi miniszter meghívására a tallinni iparművészeti iskolában megszervezte és 1923–34 között irányította a kerámia oktatását. Észtországi munkássága emlékét a magyar nagykövetség közreműködése révén domborműves tábla őrizte 2002-től, az Észt Képzőművészeti Akadémián. (A nyitó képen: Tallinn óvárosa.)

A Szentesen született Jakó Géza a helyi gimnázium után a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola és a Tanárképző Intézet hallgatójaként végzett 1904–08 között. Állami ösztöndíjjal nyugat-európai tanulmányúton német, holland és angol gyárak laboratóriumaiban bővítette textil-, grafikai és kerámiai ismereteit. 

Tanulmányait követően 1910-től a pécsi Zsolnay-gyárban, majd a saját budafoki műtermében dolgozott. 1911–23 között a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára volt. Utána, a független Észtországban töltött évtized alatt, közreműködése révén Tallinnban kialakult egy korszerű kerámia műhely. Ott megkezdődött a helyi anyagfajták tanulmányozása, ezzel Jakó megteremtette a szakterület technológiai alapjait. Irányításával 1933-ban elkészült az első észt nyelvű oktatóanyag is. 

Hazatérte után Jakó 1938-tól az Iparművészeti Iskola tanáraként kerámiai technológiát és szilikátkémiát tanított. Kerámiáival rendszeresen részt vett hazai és külföldi kiállításokon. Az agyagipari technológia és kémia tárgyköréből írt tudományos munkái és tankönyvei elismerést szereztek számára itthon és külföldön egyaránt.

Mint a bevezetőben említettük, Jakó Géza munkássága emlékét dombormű őrizte 2002-től a tallinni Iparművészeti Iskola jogutódja, az Észt Képzőművészeti Akadémia (EKA) falán. Ám az épületet 2013-ban lebontották és a tábla az épület átköltöztetése közben eltűnt. A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával az idén elkészült a dombormű mása, amely most már az akadémia új épületében állít emléket a magyar professzornak. Az emléktáblát október 10-én avatták föl az EKA-n, ahol Forrai Kristóf nagykövet köszöntőjét követően UrmasBereczki magyar–észt kerámiaművész ismertette Jakó Géza észtországi tevékenységének történetét.

Az esemény után megnyílt Karsai Zsófia és Radics Márta keramikus, illetve Holló István szobrászművész csoportos kiállítása, amely október végéig fogadja a látogatókat. Az „Új világ” és a „Királyság” címeket viselő tárlatok a magyar kerámia- és szobrászművészet új irányait mutatják be.

(Nagyon köszönöm Lupták Zoltánnak a segítségét.)