A Frankfurter Allgemeine Zeitung összefoglalója szerint a tagnapi salzburgi informális EU-csúcson, miként általában azokon a tanácskozásokon, amelyeken nem tűzik ki célul hivatalos határozatok elfogadását, sok minden maradt homályban, így a migrációs politikát illetően sem mutatkozott valódi előrelépés, de legalább a légkör oldott volt.
A konzervatív német lap kitér arra, hogy Orbán Viktor kategorikusan elutasította Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök javaslatát a Frontex uniós határrendészeti ügynökség jogkörének a kiterjesztésére, amely szerint a Frontex adott esetben valamelyik érintett tagállam akarata ellenére is felléphetne az unió külső határainak védelme végett.
Ami a menekültek elosztásának a kérdését illeti, a Frankfurter Allgemeine emlékeztet arra, hogy 2015 őszén a tagországok belügyminiszterei még úgy döntöttek, hogy az kötelező lesz, ma viszont – fogalmaz a lap – már nem csupán Rómában, hanem Berlinben is felismerték, hogy ezt politikai szempontból, Magyarország és Lengyelország hajthatatlan ellenállása miatt nem lehet keresztülvinni. A 2016. szeptemberi pozsonyi EU-csúcson megjelent a „rugalmas szolidaritás” fogalma, ami azt takarta, hogy az ellenálló tagállamok „kivásárolhatnák” a menekültek átvételének a kötelezettségét, például a külső határ védelmére tett nagyobb erőfeszítésekkel. Az elképzelést azonban akkor Berlinben, Rómában és Athénban is elvetették.
Ez a gondolat most Salzburgban sem villanyozta fel a résztvevőket, viszont a beszélgetések során felvetődött egy olyan megoldás lehetősége, hogy nem mindegyik tagország, hanem a tagországok nagy többsége – mintegy húsz állam – vállalná a részvételt a menekültek átvételének a mechanizmusában. A frankfurti lap nem fejti ki, hogy ilyen forgatókönyv esetén miként kezelnék a kimaradókat.
Úgy látszik, hogy az Európai Unió lehet Európa következő bukott birodalma, és az Egyesült Államokra, valamint a NATO-ra van szükség ahhoz, hogy az unió elkerülje az Osztrák–Magyar Monarchia sorsát – írja James Stavridis a Bloomberg amerikai portál véleményrovatában. A szerző az amerikai haditengerészet nyugalmazott admirálisa, a NATO volt katonai parancsnoka, aki tudományos pályát is befutott a Tufts Egyetem jogi és diplomáciai karán, a Fletcher Schoolban. Szerinte az Európai Uniót szélsőséges centrifugális erők fenyegetik széteséssel.
A terjedelmes cikket Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kézfogásának a fotója illusztrálja, és Stavridis azt állítja, hogy Budapesten folytatott beszélgetései során úgymond erőteljesen érzékelte a Moszkvához való kötődést. Az orosz elnök a magyar kormányfőt tekinti az EU-n és a NATO-n belüli legelkötelezettebb támogatójának – írja Stavridis, és megjegyzi: Orbánt éppen most rótta meg az EU az „illiberális demokrácia” bevezetése, a média fölötti uralom megteremtése, bármiféle politikai ellenzék aláásása miatt.
Hasonló folyamatok zajlanak Lengyelországban – az ország igazságügyi tanácsának a jogait felfüggesztették az uniós testületben, azon aggodalmak miatt, hogy politikai befolyás hatására a lengyel bíróságok elvesztették a függetlenségüket. Olaszországban eközben nyíltan EU-ellenes kormányzatot juttatott hatalomra a bevándorláspolitika és a pénzügyi ellenőrzés miatti harag. A legnagyobb csapás pedig, hogy az Egyesült Királyság távozóban van az EU-ból.
Mindez – írja a Bloomberg kommentátora – rossz hír az Egyesült Államok számára, amely nagymértékben profitál abból a nemzetközi rendszerből, amely összetartja Európát. Amerikának szerinte soha nem lesznek jobb partnerei, mint azok az európaiak, akik vele együtt vallják a demokrácia, a szabadság és a jogegyenlőség elveit. Az egységes európai kontinens a világ legnagyobb gazdasági térsége, védelmi költségvetése pedig az Egyesült Államoké után a legmagasabb a világon.
A szerző úgy látja, hogy Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár pozitív befolyása dacára az Európa ellen ható erők növekednek, és ennek a legnagyobb haszonélvezője Oroszország.
James Stavridis szerint Európában valósággal éheznek az Egyesült Államok elkötelezettségére és vezetőszerep-vállalására, ugyanakkor a nyílt kioktatásból és az egyértelmű beavatkozásból nem kérnek. Az amerikaiaknak – írja – minden szinten hangoztatniuk kellene az egyesült Európa értékeit, nem csupán a partner országokban, hanem az Európai Uniónál is. Ki kellene bővíteni EU-szinten a kereskedelmi és a kulturális missziókat, össze kellene hangolni a politikát a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, minden lehetséges helyen támogatni kellene az uniós intézményeket. Az Egyesült Államoknak újra kellene élesztenie a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerséget Európával.
Másfelől – olvasható a Bloomberg cikkében – Washingtonnak minél erőteljesebben kell támogatnia a NATO-t, mert azzal a kontinens egységét támogatja. Stavridis megjegyzi: még Magyarországon is, ahol az EU-ra növekvő kételyekkel tekintenek, a NATO továbbra is nagyon népszerű.