Jön a szomorú hétfő! – január huszadika

(Írta: Vadas Henrietta) Közeledik az év legszomorúbb napja: január huszadika – állítják brit tudósok. És hogy mitől lesz rossz a kedvünk? Ennek a levezetése egyszerűbb, mint gondolnánk. Megfigyelések szerint ugyanis valóban januárban érezzük magunkat a legkevésbé jól a bőrünkben, s a statisztikai átlag azt mutatja, hogy a búskomorság mélypontja a hónap harmadik hétfőjére esik.

Valójában aligha nevezhető tudományosnak a Blue Monday-ról szóló megállapítás. (Lásd a brit tudósokról szóló vicceket…) Az viszont tagadhatatlan, hogy januárban általában lehangoltabbak vagyunk az év többi időszakához képest. Ilyenkor nagyobb valószínűséggel alakul ki a szezonális depresszió. Mindez az egyedül élőket nehezebben érintheti.

Cliff Arnall brit pszichológus számolta ki, hogy január harmadik hétfője – ami az idén január 20-ára esik – az év legdepressziósabb napja. Számításához négy tényezőt is figyelembe vett: a hideg téli időjárást, az ünnepek óta eltelt időt, az év végi költekezés hatását, valamint az újévi fogadalmak utáni lankadó motivációt. Utólag azonban kiderült, mindez csupán egy-egy utazási iroda reklámkampányát támogatta.

Az egyik hazai honlap szakértő bevonásával járta körbe a témát, és tanácsokat fogalmazott meg arról, hogy mit tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat. Órás M. Andrea pszichológust szólalta meg, aki szerint nem lehet pontosan meghatározni: melyik lenne az év legszomorúbb napja. Hogyan lehetne január huszadika a világ legdepressziósabb napja, ha sokan olyan tájakon élnek, ahol mindig hideg van, vagy épp ellenkezőleg, mindig napos az idő?

A szomorú hétfő kiszámításának a képlete.

A lélekbúvár úgy véli, ez a nap elbagatellizálja az olyan mentális problémák komplexitását, mint a depresszió vagy a szezonális affektív zavar, amiket különféle biológiai, pszichológiai és szociális tényezők határoznak meg, nem pedig egy adott nap.

Az viszont kézenfekvő, hogy a január napjai sokunk számára nehezek, hiszen az ünnepek utáni időszak egy sor változást is hozhat az életünkbe. A hónap például az ünnepi kiköltekezést követően anyagi gondokat okozhat, vagy a magány érzését, hiszen vége a nagy családi összejöveteleknek. Nehezünkre eshet a mindennapi munkába való visszazökkenés is. Megfáradva vágunk neki az újabb évnek, nincs miből merítkeznünk, hiányzik a motiváció, a remény.

A pszichológus szerint könnyebben vesszük a kihívásokat, ha valaki „fogja a kezünket”, vagy csak bátorít a jelenlétével. Azok, akik másokkal élnek, rendszeresen meg tudják osztani gondolataikat és érzéseiket partnerükkel, azonban az egyedül élőknél más a helyzet, ők többször élhetnek meg érzelmi elszigeteltséget.

Vadas Henrietta, a weboldal alapítója úgy véli: nem az a kérdés, hogy egyedül élünk-e vagy másokkal, hanem az, hogy egyedül érezzük-e magunkat. Az egyedül élés nem tesz mindenkit depresszióssá vagy magányossá.

Órás M. Andrea a napi szokások biztonságos keretének és kiszámíthatóságának fontosságát hangsúlyozza. Azt tanácsolja: alakítsuk ki a rutinunkat az alvásra, az étkezésre, a munkára és az öngondoskodásra vonatkozóan, és szabjunk ezekhez idő- és megvalósítási kereteket. Aludjunk naponta legalább hat órát, sétáljunk, olvassunk, fogyasszunk egészséges ételeket, és ne vállaljuk túl magunkat a munkában.

Tartsunk rendszeresen kapcsolatot barátainkkal, családtagjainkkal – ha tehetjük, inkább személyesen, mintsem online. Szervezzünk közös programokat, amik minőségi töltekezést nyújtanak. Menjünk el korcsolyázni, kirándulni, üljünk be valahova egy forró teára, és beszélgessünk egy kiadósat.

Tegyük otthonossá az életterünket! Szerezzünk be takarókat, gyertyákat, illatosítót és más olyan kiegészítőt, ami az érzékszerveinkre hatva megnyugtató érzést kelt bennünk. Ha megoldható, akkor társítsunk más-más tevékenységet a lakás különböző pontjaihoz: legyen külön tere az étkezésnek, a munkának és a pihenésnek. (A bal oldali képen a szomorú hétfő derűs „feltalálója”: dr. Cliff Arnall pszichológus.)

Egyáltalán: próbáljunk meg derűsen élni, lássuk meg az élet, a hétköznapok jó oldalát, írjuk ki magunkból a bánatot, a gondokat, mindazt, amitől szeretnénk megszabadulni, hogy kiegyensúlyozott, alkotó emberként élhessünk akkor is, ha éppen nem kék az ég és nem süt a nap.