A távirati iroda jelentette: sajtótájékoztatót tartott az este Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, a kommunikációs akciócsoport vezetője.
Gábor György jegyzete: „Egy-két nappal ezelőtt az ország boldog és önfeledt elégedettséggel nézhette a Liszt Ferenc repülőtérre megérkező Orbán-házaspárt, amint a gondos és figyelmes személyzet ellenőrzi a házaspár testhőmérsékletét.
Orbán megkérdezte, hogy mindenkivel ugyanezt csinálják? A válasz igenlő volt: a vészhelyzetre tekintettel minden, repülővel érkező utas testhőmérsékletét mérik.
Ma Kovács Zoltán sajtótájékoztatóján Czinkóczi Sándor, a 444 újságírója Pintér Sándor apropóján azt kérdezte Kovács Zoltántól, hogy egységes-e vagy sem az előírás, mindenkire egyaránt ugyanaz a protokoll vonatkozik-e, vagy sem?
Kovács, ez az utolsó szarházi gazember, nagyképű barom a válasz helyett kioktatta az újságírót, hazudott, mellébeszélt, hülyének nézve mindenkit, az egész országot.
Akkor én most Kovács Zoltán helyett válaszolok Czinkóczi Sándor kérdésére: nem, nem ugyanaz a protokoll. Ma jött haza egy közeli ismerősöm Berlinből, s a repülőtérről úgy sétálhattak ki, mintha nem volna vészhelyzet. Vagyis az Orbán-házaspárnak jár a hőmérőzés, az utasok ezreinek pedig semmi sem.
Minden
kamu itt, minden ócska hazudozás!
Minősített gazemberek!”
Részlet Gellért András: „Befalazott csőgörény” című, 2018-ban megjelent könyvéből:
„Hús Ernő tájékoztat
–
A mikrofonba beszéljen, mert anélkül csak ön fogja hallani, mi nem, de
ugye okkal vélelmezhetem, hogy nem magától kérdez, vagy ha mégis ez a szándéka,
akkor otthon tegye ezt, ha kérhetem. Akkor használja végre a technikai eszközt?
–…
– Ha megfelelően tájékozódott volna, biztosan nem kérdez ilyet, de úgy látom,
ön ma sem készült, de ezt már megszoktam, csak nem értem miért jön ide, amikor
fogalma sincs a dolgokról. Nem, ne kérdezzen többet, erre nincs mód, mivel
méltatlanok a felvetései.
–…
– Hiába, ne erőlködjön a beszéddel, a technikus kollégák megszakították a
mikrofon frekvenciás kapcsolódását, így csak szájról olvashatnám, miről beszél,
de erre nincs időm, továbbá nem is érdekel. Következő kérdező, tessék!
Mutatkozzon be, mert önt még nem láttam itt, ugye nem várja el, hogy kitaláljam
ki ön és melyik médiumot képviseli, ki az ön gazdája.
–….
– A kérdés önmagáért beszél. Ugye megérti, ha erre nem válaszolok a
gazdájának. Adja oda mikrofont a mellette ülőnek. Nem magának, uram! Ne
kapkodjon már! Maga felé nyújtották a mikrofont? Nem maga felé. Akkor mit akar?
Adja vissza a kollégának. Hányszor mondjam?
–…
– Ne akadékoskodjon. Üljön le, vagy menjen haza, de hagyja dolgozni a többi
kollégát. Felírom a nevét, és ha nem fogadja el a szabályokat, többé nem szeretném
itt látni. Következő kérdés?
–…
– Alantas kérdés ez is, uram! Milyen menüsorral készülünk a következő Arany Fácán főzőversenyre, használunk-e külföldről származó alapanyagot a menüsor elkészítéséhez, vagy kizárólag hazaiból dolgozunk? Komolyan mondja, hogy ennyire képes csak, ilyen kérdésre? Mi az, hogy külföldi alapanyag? Egyértelmű, csak hazai. Most hova mennek? Ki adott engedélyt, hogy elhagyják a termet? Még nem ért véget a tájékoztató! Példátlan! Maguk sosem szoktak felállni! Üljenek vissza! Ajtókat bezárni! Látom, értenek a szóból. Maga is üljön már le!
Most pedig kérdések nélkül folytatjuk a tájékoztatót. Elmondom, hogy hortobágyi kakaslevessel és börzsönyi húsos fánkkal nevezünk az Arany Fácánra. Természetesen egészséges mangalicából dolgozunk. Mára ennyi, remélem, tudnak valamit kezdeni az információkkal.”