Juncker: ha az orbáni illiberalizmus embertelenség és demokráciaellenesség, akkor lépni kell ellene

Orbán és Kaczynski értékközösségként teszi tönkre az EU-t – figyelmeztet  a legtekintélyesebb német történész. A szlovák kormányfő úgy gondolja, hogy tárgyalások és kölcsönös engedmények révén van esély a magyar és a lengyel jogállami vita megoldására. A német autógyárak összejátszanak a magyar kormánnyal, hogy semmi se zavarja a profittermelést.

A Bizottság elnöke nem tud mit kezdeni az Orbán Viktor által hangoztatott illiberális demokráciával – hangzott el abban a terjedelmes interjúban, amelyet az Európai Bizottság elnöke adott osztrák újságíróknak. Juncker szerint ugyanis: ha az illiberalizmus azt jelenti, hogy idegeneket állítanak pellengérre, csupán csak azért, mert azok mások, továbbá azzal egyenlő, hogy súlyosan korlátozzák a sajtószabadságot és búcsút intenek az EU alapelveinek, akkor az már olyan fokozat, hogy ott a 7-es paragrafust kell bevetni ellene. Mint mondta, meg kell vívni ezt a csatát, még akkor is, ha az nehéz lesz, és az érintett kormányok úgy csinálnak, mintha támadás érné az országukat, miközben az EU-nak csupán az adott állammal van baja. Ez esetben a hazafiság átadja a helyét a nacionalizmusnak. De mindenképpen szembe kell szállni az ostoba nacionalizmussal, amely úgy állítja be, mintha sikeresen tudna végigsöpörni egész Európán.

A politikus arra is figyelmeztetett, hogy ha a hagyományos pártok utánozzák a populistákat, akkor maguk is populistává válnak. Nagy pártcsaládok máris a szélsőjobb nyelvezetét használják. Hozzáfűzte: kihívás a demokrácia ellen, ha Magyarország a jogállamból töröl bizonyos szabadságjogokat, ez ellen védekezni kell. Ám nincs a demokrácia veszélyben, ha hívei szembeszállnak az ilyen jelenségekkel.

Juncker Bécsben nyilatkozott, éspedig nagyon is tudatosan éppen annak a három újságnak, amelynek kapcsán a szélsőséges FPÖ irányítása alatt álló bécsi belügyminisztérium a minap arra utasította a tartományi rendőr-kapitányságot, hogy bármilyen ügyben csak a lehető legminimálisabb tájékoztatást adják e három orgánum (Der Standard, Kurier, Falter) munkatársainak. Az elnök azzal indokolta választását, hogy ahol veszély leselkedik a szabad sajtóra, vagyis az alapjogokra, ahol intoleranciára szólítanak fel, ott jelzést kell adni. Nyíltan ki kell állni. Sajtószabadság nélkül nincs demokrácia, a politikai rendszer nem korlátozhatja a független médiát, mert az rossz vért szül. Az euroszkepszis időnként teljesen jogos, ám szó sem lehet arról, hogy valaki teljesen szembemenjen az uniós normákkal.  

A szlovák miniszterelnök erősen hisz abban, hogy ha az unió párbeszédet folytat Magyarországgal és Lengyelországgal, akkor mindkét oldal tesz engedményeket és el lehet kerülni, hogy szavazni kelljen a jogállami eljárás beindításáról, mert az nagyon rossz volna – tudósít a The New York Times/Reuters. Pellegrini hozzátette, hogy nem szabad bajkeverőnek tekinteni a visegrádi államokat, az ellentéteket dialógus útján kell tisztázni. A nemrégiben történt kettős újságíró-gyilkosságról azt mondta: országának nem szavakra, hanem tettekre van szüksége, hogy kiirtsa a korrupciót és a maffia-típusú bűncselekményeket, annál is inkább, mert Kuciaknak és barátnőjének halála beárnyékolta Szlovákia hírnevét.  Jelezte, hogy nem tűrnek el semmiféle visszaélést az uniós támogatások területén, egyébként sem lehet szó szervezett bűnözésről. Arra is kitért, hogy az ügyben csak akkor lehetséges a katarzis, ha a tettesek után megtalálják és elítélik a felbujtókat is.  

Steve Bannon európai embere úgy gondolja, hogy Magyarországot azért akarja megbüntetni az EU, mert Budapest a kultúrájáért, az identitásáért harcol, és mivel nem fogadja el a kvótákat – adja tudtul a londoni The Times. Modrikamen, aki hivatalosan megalapította az amerikai elnök volt tanácsadója által kezdeményezett Mozgalmat, közölte, hogy zsidóként sokkal nagyobb biztonságban érzi magát a magyar fővárosban, mint akár Brüsszelben, akár Párizsban. A belga politikus beszélt arról is, hogy egyelőre Európában szeretnék összefogni a populista erőket az EP-választás közeledtével, de tervben van az is, hogy az egész világra kiterjesztik tevékenységüket.

A lap hozzáteszi, hogy Lenin előtti főhajtásként lehetne őket akár Populista Internacionálénak, röviden: Popinternnek is nevezni. A cél az, hogy minden országban alkalmazzák azokat ötleteket, amelyek hatalomra segítették Trumpot. Ebből a célból szeretnék megnyerni Orbán Viktort is, akit uniós eljárás fenyeget ugyan a mind inkább illiberális politikája miatt, ám aki a nyugati populisták zászlósfigurája lett a bevándorlással szemben tanúsított elutasítása miatt.

Mindazonáltal Modrikamen elismerte, hogy sem a kormányfőnek, sem a hasonszőrű olasz belügyminiszternek nincs szüksége a választási győzelemhez a tanácsukra. De a Mozgalom hasonló elveket hirdet, mint ők: a nemzeti szuverenitást, a biztonságos határokat, a migráció ellenőrzését és a radikális iszlám elleni harcot propagálja.    

A legbefolyásosabb német történész úgy látja, hogy szép csendben omladozik az EU, csak egy liberális mag-Európa mentheti meg. Bár a szervezet egyelőre értékközösség, de ki tudja meddig, miután lopakodva roskadoznak az alapjai. Heinrich-August Winkler a Der Spiegelnek írt dolgozatában leszögezi: Németországnak és szomszédainak van okuk az önkritikára. És ha tovább csökken a részvétel a jövő májusi EP-választáson, továbbá sikeresek lesznek az unióellenes, illetve protesztpártok, akkor még nehezebb lesz kialakítani Strasbourgban az Európa-barát többséget, ideértve, hogy valamelyik nagy pártcsalád adhassa majd a Bizottság elnökét.

A pártcsaládok különös képződmények, szinte csakis az EP-frakciók formájában léteznek. A Néppárthoz tartozik a kétes demokratikus hírnévnek örvendő Fidesz. A szociáldemokraták soraiban helyet kapott a korrupcióra hajlamos bolgár, román és máltai, illetve a populista szlovák tagpárt. A román szociáldemokratákat legalább olyan időszerű volna kizárni, mint a magyar kormánypártot az EPP-ből. Ám egyik sem várható. A nagy pártok egyfajta szolidaritást tanúsítanak egymás iránt, ám ez csak arra jó, hogy lejárassa magát a szolidaritás fogalmát.

Az unió számára egyre nehezebb, hogy egy nyelven beszéljen a fontos kérdésekben, mert az olyan tagok, mint a magyarok, lengyelek és románok mind inkább aláássák a közös szabályokat. Lebontják a hatalmi ágak megosztását, egészen pontosan felszámolják az igazságszolgáltatás függetlenségét, amivel megsértik a belépéskor kötelezettségüket, az alapszerződések egyik sarokpontját. Csak elvi lehetőség ellenük a szavazati jog megvonása, mert Budapest és Varsó kölcsönösen fedezi a másik hátát.

Az illiberális demokráciák ellen az alapító atyák közül eddig Franciaország állt ki a legélesebben. A németek magatartása érdekes ez ügyben, alighanem a gazdasági érdekekkel függ össze. A Bizottság idáig jobbára tartózkodóan viszonyult a kérdéshez, Junckerről úgy hírlik, nem akarja kiélezni a viszonyt a két állammal.

Csak éppen nem lehet alábecsülni Orbán és Kaczynski politikájának hatásait. Ha egy közösség eltűri, hogy semmibe vegyék az alapelveit, az eljátssza az esélyt, hogy értékközösség legyen. Már most sem lehet a liberális demokráciák közösségének venni, a szó legszélesebb értemében. Más tekintetben is érzékelhető, hogy gyengül az összetartás, főleg Kína és Oroszország aknamunkájának eredményeként. Mellesleg Moszkva igencsak örülne, ha barátja, Szerbia bejutna az EU-ba. Jobb szövetségest el sem lehetne képzelni számára Brüsszelben.

Minél inkább szétesik az unió, annál inkább sürgetővé válik a szoros összefogás azok számára, akiknek fontos, hogy fennmaradjon az értékközösség. Ez nem okvetlenül lenne újabb kelet–nyugati árok, hiszen a balti köztársaságok a nyugatiakkal tartanak. Az illiberális kormányokat csakis saját lakosságuk segítségével lehet visszatéríteni a jogállam útjára.

A válsághelyzetért nagy felelősség terheli Németországot, amely a határok felnyitásával nagyot lendített a lengyeleknél a PiS, Franciaországban Le Penék pozícióján. Ugyanez érvényes az olasz nemzeti populistákra. Az elhibázott stratégia értékelése mind a napig elmaradt, és ebből csupán az AfD húz hasznot. De Berlinnek nem csupán a migráció, hanem annak kapcsán is érdemes volna magába néznie, hogy a nemzetállam meghaladását szorgalmazza. Európát igencsak megosztaná, ha mostantól az egyre szorosabb unió volna az irányadó jelszó. Inkább a mind mélyebb együttműködésre kellene törekedni. Erre Macron megválasztása jó esélyt kínál, ráadásul igen széles az egység, ha a jogállam és a demokrácia védelméről van szó. Erre igencsak szükség van, amikor az EU felbomlásának kell megálljt parancsolni. Az alternatíva ugyanis az, hogy búcsút kellene mondani az uniónak, mint értékközösségnek.     

A Der Spiegel másik cikke „Orbán cimborái” címmel arról ír, hogy a nagy német autógyárak feltűnően jól meg tudják értetni magukat a magyar állammal. Ennek igazolására felidézi, hogy 7 évvel ezelőtt a Nemzeti Nyomozói Iroda embereit is bevetették, amikor Győrött egy környezetvédő meg akarta akadályozni, hogy az Audi természetvédelmi területen terjeszkedjék. Egy volt államtitkár azt mondja, a férfit lépre csalták. Egyben példát akartak statuálni, hogy a jövőben egyetlen civil szervezet se merjen ujjat húzni a hatalom számára fontos konszernekkel. És úgy látszik, az elrettentés sikerrel jár. De nemigen tiltakoznak a – a német kollégáikhoz mérten gyengén – fizetett Audi-alkalmazottak sem: 25 év alatt egyszer sztrájkoltak.

Helyi előnynek kell tekinteni a megfélemlítést? Az persze kevéssé meglepő, hogy ilyesmi előfordul az orbáni Magyarországon. Ám az igen, hogy világhírű német autóholdingok kétes akcióknál működnek közre. Lásd a már említett zöld aktivistát. A kormány az Emberi Jogok Bíróságának döntése nyomán 6500 euró kártérítést fizetett.

Neumann László szociológus azt mondja, az Orbán-kabinet elítéli a neoliberalizmust, de nála jobban senki sem szolgálja ki jobban a multikat. A munkaügyi törvény pl. nem lehetne ennél családellenesebb, miközben az Audinál az alapbér átszámítva mindössze 800 euró. Vagyis színtiszta szociális dömpingről van szó. Azonkívül a nagy cégek jócskán kiveszik részüket a tao-ból: a múlt hét évben 1,6 milliárd eurónyi adótól esett el ily módon az államkassza – állapította meg a Transparency International.

A Bizottságot azonban ez a jelek szerint nem érdekli. Pedig még itt van a Deutsche Telekom, amelynek leányvállalatához tartozott 4 éve az Origo. A portál vezetőinek fura körülmények között kellett távozniuk, miután megszellőztették az akkori kancelláriaminiszter, Lázár János londoni luxusútját. A történtek erős kétséget vetnek fel az óriáscég által hangoztatott olyan elvek kapcsán, mint megbízhatóság, hitelesség és tisztesség.   

Kelet-Európából naponta vagy hetente sok ezren ingáznak Ausztriába dolgozni és ők igencsak megtámogatják az osztrák szociális rendszert, hiszen fizetik az adókat, csak éppen sokkal kevesebb juttatásra tarthatnak igényt, mint azok a társaik, akik átköltöztek osztrák földre – írja a bécsi Der Standard. Ha például elvesztik a munkájukat, nem kaphatnak semmiféle segélyt, mert abban az esetben a lakóhely dönt. Főleg a vendéglátásban alkalmaznak ilyen embereket, éspedig elsősorban Bécsben, Alsó-Ausztriában és Burgenlandban, amiből azután az osztrák állam jócskán profitál. 

Az ausztriai reálbér még mindig négyszer magasabb, mint a magyar, és ez sokakat vonz. Viszont saját országukban sokkal, de sokkal alacsonyabb az állástalanoknak járó támogatás. A magyaroknál nem egészen 100 ezer forint és csupán 3 hónapra jár. A hivatalos osztrák statisztika 2016-ban 115 ezer ingázót tartott nyilván. A legtöbben Magyarországról jöttek, őket a szlovákok és a csehek követik. A magyarok és a lengyelek átlagban havonta több mint 2 ezer eurót keresnek, bruttóban. Ebből 122 euró megy el munkanélküli biztosításra, amiből egy évben 52-68 millió euró is összejöhet az osztrák költségvetésben. Ebből Magyarország tavaly 2,4 milliót kapott olyan alkalmazottak után, akik az osztrákoknál kerültek az utcára. Vagyis az ingázók befizetéseit is figyelembe kell venni, amikor el akarják dönteni, hogy pl. az osztrák szakszervezet joggal vádolják-e bérdömpinggel a keleti munkavállalókat. 

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.