…Az alkotó-főszerkesztő Vágó Ádám „A Kárpát-medence ősi kincsei – A kőkortól a honfoglalásig” című műve akár életműként is fölfogható lehetne, ha nem tudnánk: nevezett mindössze 33 éves. 

Egy kedves-derűs, a meghatottságtól, izgalomtól és örömtől olykor kissé elcsukló hangon („e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat keblemre”) szóló ifjú – írjuk ide bátran! – polihisztor nem győzte sorolni a segítőit, közreműködő kollégáit, a szponzorokat, és megköszönni valamennyinek, köztük saját családjának, feleségének pici lánykájának is, hogy segítették „A MŰ” létrejöttét. „Polihisztor” írtuk az imént: ötletgazda, szervező, szakíró, művészet- és fotóművész, tipográfus, grafikus, borítótervező, ékszerkészítő, szobrász – Vágó Ádám valamennyit a névkártyájára írhatná, ha lenne neki.

Az ő névkártyája ez esetben a Magyar Nemzeti Múzeumban (lehetett-e volna méltóbb helyet találni az eseménynek?!) szokatlanul népes közönség előtt bemutatott kötet, amelynek szerzői jogát Vágón kívül a Magyar Nemzeti Múzeum és a Kossuth Kiadó is jegyzi, és amely nem jöhetett volna létre a kereken tíz szponzor (értsd: anyagi, szakmai, erkölcsi támogató) közreműködése nélkül. Már most borítékolható, hogy tartalmát, kivitelezését, tehát belbecsét és külcsínét tekintve, „A Kárpát-medence ősi kincsei – a kőkortól a honfoglalásig” a 2015. év könyve (lesz).

Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum tudós főigazgatója méltatta elsőként a Vágó Ádám nevével jegyzett „nagy remeket”. Emlékeztetett arra, hogy a mostani bemutató vendégeinek jó részét bizonnyal már gyermekkorában, ifjú életében megérintette az a csoda, amelyet a régészet romantikájának neveznek. A régészek hozzák elő azt a számtalan kincset, amelyet réges régi korokban (emlékezzünk csak: őskőkor, újkőkor, rézkor, bronzkor, vaskor…) élt őseink rejtettek el legtöbbször akaratukon kívül a föld mélyébe, és a rájuk rakódott rétegek akár nyolcszázezer éven át megőrizték őket késői korok, a ma és a holnapok emberei számára, a mi és a gyerekeink, az ő utódaik számára, nem egyszer csak igen nehezen megfejthető vagy még ma is titkukat őrző üzenetek formájában.

Ezekből a tárgyi emlékekből, amelyeken az írás kialakulása után már „könnyen” megfejthető, értelmezhető jelek is megmaradtak, kiolvashatók egykor volt, ám ránk, a ma élőkre megszólalásig hasonlító elődeink életéről, szokásairól, küzdelmeiről, háborúiról, félelmeiről, örömeiről, szerelmeiről szóló üzenetek. E sorok írója jól ismeri az egykor volt korok tárgyi emlékeiből áradó mámoros kisugárzást, a kutatás és romantikus képzelődés bódulatát. A háborús pusztítás után újjáépülő, terjeszkedő szülővárosának földje különösen gazdag avarkori emlékekben, és amikor kiderült, hogy néhány méterrel a talaj felszíne alól csontokat fordított ki a markológép, az alkonyi félhomályban kutatni indult néhány pajtásával. A zsákmány, egy kitűnő állapotban fönnmaradt koponya, évekig őrizte a könyvespolcot, mígnem a család egy tagja át nem szállította a lakásból a közeli múzeumba.

Nem kérdeztetett, ám minden bizonnyal hasonló élmény vezette Vágó Ádámot is a régészet közelébe, hogy a maga sajátos, mindenekelőtt művészi eszközeivel jól áttekinthető, átlagos műveltség birtokában is kitűnően érthető és megérthető, nemegyszer a fantáziát is csiklandozó módon közvetítse mindazt, amit avatott tudósok, kortársai vagy éppen koros mesterei a gyakorta évekig tartó ásatások leleteiből kiolvastak. A legkülönfélébb korok jeles hazai kutatóit, tudósait – Csorba László, Szenthe Gergely, Markó András, Raczky Pál, V. Szabó Gábor, B. Szöllősi Szilvia, Ďurkovič Éva, Mráv Zsolt, Istvánovits Eszter, Rácz Zsófia, Szőke Béla Miklós, Bollók Ádám – nyerte meg, kérte föl tanulmányok írására, hogy az ő szavaik, magyarázataik által szólaljanak meg majd egymillió esztendő leletei.

Hatalmas ám ez a kárpát-medencei időív: az őskőkortól (paleotikumtól) a honfoglalás koráig, tehát az időszámításunk 9., 10 századának a végéig. És ami közötte van, azt áttekinteni, megismerni – az ám a fölbecsülhetetlen érték! Az emberiség történelme kicsiben (?), mint egy óriási, egybefüggő történeti múzeumban, ezen a tájon megtalálható, tanulmányozható – kellő fantáziával átélhető. A kőkorok, a réz-, bronz-, vas-, a Hallstatt-kor, a preszkíta meg a szkíta műveltség hagyatéka, a késő vaskor, a római kor, a szarmaták, hunok, germánok, avarok, a Karolingok évezredei, míg megjelentek az őseinkként ismert honfoglalók.

A kötetet kiadó Kossuth-csoport első embere, Kocsis András Sándor arra emlékeztette a kötet bemutatójának hallgatóságát, hogy a Kárpát-medence Árpád-kor előtti tárgyi emlékeiről most először jelent meg ilyen összefoglaló, gazdagon illusztrált album. Hat esztendeig tartott, aprólékos gyűjtőmunka eredményeként mutatja be mindazt, ami a Kárpát-medence tárgyi kultúrájáról, művészetéről sok százezer év távlatából ránk maradt. A részletekben gazdag mintegy kétezer felvételnek köszönhetően a beszédes látvány tökéletes társa a művészeti megközelítésű leírásoknak és érdekességeknek, feltárva az olvasó előtt mindazt a szellemi tartalmat, amellyel a hajdani alkotók, rég volt őseink a régészek által fölkutatott, föllelt tárgyakat felruházták.

„A Kárpát-medence ősi kincseiben” bemutatott leletek egy része először jelenik meg nagyközönség előtt – hangzott el a könyvbemutatón. Vannak, amelyeket csupán a fényképezés perceire hoztak elő szigorúan őrzött raktárak, kincstárolók mélyéről, és vannak olyanok is, amelyek nemrég zárult ásatások leletei, szenzációs régészeti újdonságok.

Vágó Ádám alkotó-főszerkesztő vallomással fölérő gondolatai: „Gyermekkorom óta gyarapodnak a szebbnél szebb ismeretterjesztő albumok a könyvespolcaimon az ókori Egyiptomról, Görögországról, Rómáról, Mezopotámiáról, a majákról, aztékokról, a világ szinte minden ősi kultúrájáról. Ezek mind nagyon szépek, de vajon itt, hazánkban és körötte mi volt egykoron? Mi történt, kik, hogyan éltek és mit alkottak a Kárpát-medencében ezen évezredek alatt? Majd tudatosult bennem a felismerés, hogy valójában sajnos fogalmam sincs. Rá kellett döbbennem, hogy a nagy ókori civilizációkat sorra vevő és az évszázadokon átívelő európai művészettörténetet taglaló tanulmányaim során sem én, sem művésznövendék kortársaim szinte semmit sem tanultunk hazánk, a Kárpát-medence, sőt Európa nagy részének ősi történetéről. Kíváncsiságtól hajtva elkezdtem bejárni az ország régészeti kiállítással rendelkező múzeumait, és fotójegyeket megvásárolva, darabról darabra dokumentáltam magamnak a kiállítások anyagait, először csak azért, hogy később újból áttanulmányozhassam.

Már a sokadik múzeumnál jártam, amikor egyszer csak megszületett a fejemben a gondolat: nekem magamnak kell elkészítenem egy olyan albumot, amit annak idején venni szerettem volna! Ami attól fogva nem hagyott nyugodni: miért is ne? Hiszen grafikus vagyok, a kiadványszerkesztés a szakmám része, ezek a tárgyak pedig nagyon is megérdemelnék a nyilvánosságot. Ezután elkezdtem körbejárni a témát, megkérdeztem a könyvkiadásban illetve a régészetben jártas ismerőseim véleményét, és minden irányból azt a választ kaptam, hogy ez egy nagyon szép és jó ötlet, de felejtsem el.

VÁGÓ ÁDÁM 1982. április 1-jén született Budapesten. Középiskolai tanulmányait (1997– 2001) a Képző- és Iparművészeti szakközépiskolában végezte az alkalmazott grafikai szakon, ahol két szakmát is megtanult: a reklámgrafikát, a képgrafikát és egy fotótanfolyamon is részt vett. A 2001. évet a Dekoratőr Iskolában töltötte. 2002-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakára, majd 2004-ben a művészettörténet és vizuális nevelő tanár szakra is. 2007 júniusában diplomázott mindkettőből.

2002-ben az egyetemi fotós kurzuson alaposan megismerte a fényképezés technikáit és a labormunkáit. Azóta rendszeresen fotózik, és ez is szerves részét képezi a munkáinak. 2004 óta formatervezéssel és ötvösmunkák készítésével is foglalkozik.

2006-ban Erasmus ösztöndíjjal négy hónapot töltött Münchenben, az Akademie der Bildenden Künste diákjaként, szobrász és ötvös szakon.

2007-ben a Corvus Design reklámstúdiónak dolgozott. 2008-tól kisebb munkák és pályázatok mellett, főként az ELLA Első Lakáshitel Bank, majd az AXA csoport Magyarország grafikai és fotós megbízásait teljesíti. 2013 januárjától az AXA Bank grafikusaként dolgozik.

2011 óta A Kárpát-medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig című művészeti album elkészítésével volt elfoglalva.

Mind azt mondták, hogy ez túl nagy munka, túl sok intézménnyel kéne együttműködni, és ezt jóformán lehetetlen összehangolni. A tárgyak fotóinak publikációs jogait is nagyon nehéz megszerezni, egyszóval ez meghaladja a lehetőségeimet és a képességeimet, és a kiadása is olyan költséges lenne, amihez biztosan nem fogok tudni elegendő tőkét összegyűjteni. Kopogtattam a magyarországi múzeumok kapuin. Eleinte valóban nem akartak megnyílni. De szerencsém volt: Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum akkor frissen megválasztott főigazgatója szinte azonnal fogadott, és biztosított róla, hogy, bár anyagi lehetőségeik szűkösek, minden egyéb módon támogatják a munkámat. Szponzorokat kezdtem keresni, ehhez pedig készítettem egy 70 oldalas, egypéldányos „demó” könyvet, amihez szükségem volt a Magyar Nemzeti Múzeum legjelentősebb tárgyai közül tíznek a fotóira. Úgy alakult, hogy ezeket a képeket magamnak kellett elkészítenem. A fotózás közben újabb merész gondolat ütötte fel bennem a fejét: én szeretném végigfotózni a reménybeli album teljes anyagát!

A hatéves munka alatt több mint kétezer különleges és csodálatos műtárgy fordult meg a kezeim között, ami egy egész életre ható szenvedéllyé alakította bennem az ősi kultúrák iránti alapvető vonzódásom. Minden egyes darabra emlékszem, milyen volt megfogni, megfigyelni és felfedezni a részleteit. Bizton állíthatom, hogy az ország legkülönlegesebb leleteit ismerhettem meg, vehettem kézbe, örökíthettem meg e könyvben…”

 

 

Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója: „Vágó Ádám olyan kiadványt hozott létre, amely méltó a hazai régészetben kétszáz éve vezető szerepet játszó Magyar Nemzeti Múzeum hagyományaihoz. Erre a kötetre valóban büszkék lehetünk! Minden kedves olvasónak fölfedezésekkel és gyönyörködésekkel teli, kincskereső és kincstaláló utazást kívánok!”

A Kárpát-medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig című művészeti album a Magyar Nemzeti Múzeum és a Kossuth Kiadó közös kiadványa.