Kásler díszpolgár keletre kacsingat

Díszpolgárrá avatták Kásler Miklóst, az emberi erőforrások miniszterét pénteken a szlovákiai Ipolyhídvégen. Az MTI híradásából nem derült ki, hogy milyen kötődése van a miniszternek a felvidéki településhez, mint ahogy azt sem tudtuk meg, hogy mivel érdemelte ki a kitüntető címet. Utóbbi persze nem is baj, vannak ugyanis olyan díszpolgárságok, ahol nem az érdem a fontos, hanem, hogy mit várnak el a kitüntetett személytől. Többnyire segytséget, támogatást, vagy szebben szólva: odafigyelést. Azt viszont megtudhattuk, hogy Kásler Miklós mit tartott fontosnak elmondani ebből az alkalomból.

Legfőképpen azt, hogy a közép-európai régiót ezeregyszáz éves történelme nyomán millió szál köti össze. Kásler Miklós hangsúlyozta, hogy „a jelenlegi világban azt tapasztaljuk, mintha az euroatlanti világban köztes állapot – interregnum – lenne, amikor az emberek nem tudnak, vagy nem akarnak már úgy élni, mint az őseik.”

Itt megállnék egy pillanatra, a miniszternek ebben ugyanis tökéletesen igaza van. A múlt héten például megpróbáltam úgy élni, mint az őseim, de többen is figyelmeztettek, hogy már feltalálták a kereket, lúdtollal írni pedig nemcsak, hogy nem célszerű, de nem is igazán praktikus.

Ez persze csupán egy kitérő volt, és nem is igazán lényeges. Kásler beszédének a lényege ugyanis – amennyiben hihetünk az MTI tudósításának –, hogy „keletre tekintve, ősi kultúrák emelkednek fel, prosperálnak gazdaságilag és veszik át a gazdasági hatalmat”. Mint mondta, „ezeknek a kultúráknak nincs identitászavaruk, tudják, hogy ők kik, tudják, hogy mit csinálnak, illetve, hogy mit akarnak csinálni. Hozzátette, hogy náluk nincs demográfiai krízis, sem ideológiai probléma.”

Ez egy viszonylag új megközelítés, a Fidesz és mindent bevállaló szellemi holdudvara csak az utóbbi években tette magáévá ezt a nézetet. Orbánék ugyanis korábban még mást mondtak, jelesül azt, hogy bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik. Ez azonban egy ideje már nem érvényes, mert elmúltak azok az idők, amikor az azóta püspökké avanzsált Balog Zoltán (Kásler Miklós elődje a miniszteri székben) még tibeti zászlót lobogtatva tüntetett a kínai önkény ellen.

Persze, nem kell azonnal köpönyegforgatásról beszélni a Fidesz esetében, mert erre is van magyarázat. Például az, hogy a keleti kultúrák a tibeti zászló lengetése idején még identitászavarban szenvedtek, nem tudták, hogy mit csinálnak és ami még ennél is ijesztőbb, arról sem volt fogalmuk, hogy mit akarnak csinálni. Éltek bele a világba, elnyomták a kisebb és szabadabb népeket, de mostanra ez megváltozott. Most is elnyomnak más népeket, bennünket, magyarokat pedig eladósítanak, de ezt most nem azért csinálják, mert identitászavaruk van, és nem tudják, hogy mit akarnak. Teli vannak identitással, és tudják, hogy mit akarnak. Fudan Egyetemet Budapesten a magyarok pénzén, Budapest–Belgrád vasútvonalat, amelynek árát ugyancsak a magyar adófizető polgárok állják – és még bizonyára sok mást is, amit csak ezután kötnek majd az orrunkra.

Ebben a helyzetben mit tehet Közép-Európa? – tette fel a kérdést Kásler Miklós. Szerinte a „régió addig virágzott, amíg egységes volt. Mióta szétdarabolták az egységet minden területen, gazdaságilag, közlekedésben, ideológiailag, sorsunk megbicsaklott”. Ez, ha úgy vesszük, lázadás, de minimum egy nagyon bátor megállapítás. Szembemegy ugyanis Orbán Viktor véleményével, aki számos alkalommal elmondta, hogy a régiónk virágzik, mi vagyunk Európa motorja, nem utolsósorban pedig a jövője.

Lehet persze, Kásler tudja, hogy neki már úgyis mindegy. Mondhat bármit, a napjai miniszterként meg vannak számolva. Orbán egyre türelmetlenebb az egészségügy elmaradt eredményeivel, a látványos, kormányzati hazugságokkal is csak nehezen leplezhető kudarcokkal. Ezért nem a jelenről beszélt Kásler a díszpolgárrá válásakor. Épp elég a múltat bevallani, ha meg nincs hozzá erőnk, legalább megmásítani.