Futóbolondügyi duplabiztos

(Lendvai Ildikó) Demeter Szilárd korunk reneszánsz embere. Egy személyben a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, valamint két szerteágazó területért: egyrészt a könyvtárügyért és a könyvszakmáért, másrészt „a könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért” felelős miniszteri biztos.

E funkcióiban szerzett tapasztalatai alapján máris fontos megállapítást tett: „Az írók között sokkal több a futóbolond, mint a zenészeknél”.


„Az írókkal az a baj, hogy az írók könnyen írnak, és ezért véleményvezérként hamarabb meg tudnak nyilvánulni”, míg „a könnyűzenészek jelentős része…,ideológiailag nincs befeszülve”.

Azt értem, hogy az a futóbolond, akinek ideológiája meg még véleménye is van (az íráskészség további kockázati tényező), de a skála még fájóan hiányos. Mivel Demeter Szilárd nem mellesleg a Magyar Nyelv Háza ingatlanberuházás előkészítéséért, valamint a Széchényi Könyvtár költöztetéséért is felel, azt szerencsére máris meg tudja mondani, milyen a futóbolondok előfordulási gyakorisága a nyelvészek, a könyvtárosok és az ingatlanberuházók között. (Nekem a nyelvészek a leggyanúsabbak: tudnak írni, és hiába beszél nekik az egész kormány, ideológiailag be vannak feszülve a finnugor nyelvrokonságba.)

Ám egyhelyben toporgunk anélkül, hogy ne ismernénk Demeter megalapozott véleményét egyéb szakmák futóbolond-fertőzöttségéről.
Tessék mondani, egy miniszteri biztos esetleg bejut a kormányülésekre és a parlamentbe is? Már csak a futóbolond-statisztika teljessé tétele végett is.