Kásler a hite és a magyarsága mögé bújik

Kásler Miklós a Kossuth Rádióban megint előadta azt a már egyszer elmondott mantrát, hogy őt azért támadja az ellenzék, mert megvallottan hívő és magyar ember. (Nyitó kép: nem, ő nem Kásler…)

Ez a kijelentés már első elhangzásakor is hülyeség volt, és nemcsak azért, mert alávaló hazugság, hanem azért is, mert teljesen fölösleges ilyen ostobaságokkal bombázni a közvéleményt. Kásler miniszter nagyon jól tudja: nem az a baj vele, hogy megvallottan hívő és magyar ember, hanem az, hogy miniszternek alkalmatlan, emberként pedig a kórházi ágyak „felszabadításával”, majd ennek letagadásával megbukott.

Ha csak annyi volna, hogy Kásler Miklós megvallottan hívő és magyar ember, ám mindemellett kiválóan végezné a miniszteri munkáját, nem hadoválna összevissza baromságokat, és nem traktálná az embereket orbitális hazugságokkal, akkor nem támadnák, hanem kifejezetten jó véleménnyel lennének róla. Akkor sem azért volnának jó véleménnyel erről a jelenleg miniszterként funkcionáló, a politikai pályán szánalmasan botorkáló szerencsétlenről, mert vállaltan hívő és magyar ember, hanem, mert úgy éreznék, hogy jól végzi a munkáját, elősegíti a beteg emberek gyógyulását, és a járvány okozta károk mérséklését.

Innen üzenjük a ma még miniszterként munkálkodó Kásler Miklósnak, hogy tisztességtelen dolog a hit és a magyar emberi mivolta mögé bújni. Ennél sokkal vállalhatóbb volna, ha normálisan és szakszerűen végezné a munkáját. Ha volna rá mód, törvénybe kellene iktatni, hogy senkit ne lehessen Magyarországon magyarellenesnek nevezni, csak azért, mert van olyan magyar ember, akinek a nézeteivel, munkájával, politikájával az illető nem ért egyet. Ez ugyanis kirekesztés, hiszen ez alapján, aki Káslert és a hozzá hasonlókat bírálja, innentől kezdve magyarellenes, vagyis, olyan ember, aki nem szereti a magyarokat.

Ilyen ember ma nincs Magyarországon. Minden magyart persze nem lehet és nem is kell szeretni. Azokat a magyarokat például, akik szétlopják az országot, mások nyomorán gazdagodnak, és ma mást hazudnak, mint harminc évvel ezelőtt, nincs miért kedvelni, ám aki ezen tulajdonságaik és tetteik miatt nem szereti őket, még nem magyarellenes.

És a hívőket (vagy a magukat hívőnek mondókat) sem kell szeretni csak azért, mert az illető hívő, vagy annak hirdeti magát. Magyarnak, hívőnek, vagy bármi másnak lenni ugyanis nem érdem, hanem állapot. Szégyenkezni nem kell miatta, de dicsekedni sem érdemes vele, mert ugyanúgy kiröhögik az embert, mint most Kásler Miklóst, aki, ahelyett, hogy megpróbálna miniszterként viselkedni, beéri azzal a védekezéssel, hogy ő vállaltan hívő és magyar…

…mert azt gondolja, hogy e kettő említése minden aljasságra és gazemberségre mentség lehet.