Szerelemmel kezdődött és azzal is folytatódott. És ez a szerelem ma is tart.
Egy fiatal lány először az idegenvezetésbe szeret bele, amit nosztalgiával emleget, ma is elmosolyodik, ha életének erről a korszakáról beszél. Útjain elvetődik egy isten háta mögötti kis településre, Két útközben meglát messziről egy víztornyot. Akkor még nem tudja, hogy évek múlva a családjával együtt hozatja rendbe és működteti – alul pedig berendez benne egy nyilvános vécét, amelynél szebb nincs ötcsillagos szállodákban sem…
A dudvával benőtt, elhanyagolt kertben megpillant egy romos épületet, amely egyike az oly kevés magyar szecessziós kastélynak. Beleszeret.
Mára a családjáé. Pár év alatt csodát varázsoltak köré.
Kanyarodjunk vissza a 19. századba! Graefl Károly 1869-ben megvásárolta a Tepélypusztától délre fekvő területet, ahol magas szintű bivalytartást és tehenészetet vitt. Ami akkor nagyon fontos volt: 1891-ben Debrecenbe menet már megállt itt a vonat.
Emlékeznek még Sennyei Vera páratlanul búgó hangjára az Egy szerelem három éjszakájából? „és nyaranta egy vidéki kástély”… Nos, ilyet építtetett magának a közigazgatásilag ma Poroszlóhoz tartozó Kétútközben a Graefl család. A gyönyörű, több szintes épület az akkori fogalmak szerint ultramodern technikákkal bírt. Légbefúvásos fűtés, szennyvízelvezetés, női és férfifürdőszoba, meg persze orangerie, ahol a hölgyek figyelték, illatoznak-e már a narancsok, a férfiak pedig vadásztak a környéken, ha éppen nem a szivarszobában időztek. Az egyik bérlő, a milliomos Charles Bedaux itt látta vendégül a lemondott VII. Edwardot és feleségét.
De annyit hadd pletykáljak el rögtön: talán nem ő volt az utolsó király, aki erre járt…
A kastélynak nem tett jót a világháború, és az azt követő időszak sem. A földek államosítása után a családot kitelepítették. A birtokot először a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz csatolták, majd 1972-ben kárpótlásul a Tisza-tó kialakítása miatt elvett földekért a poroszlói Magyar–Szovjet Barátság Tsz-hez került.
Rendszerváltás, privatizálás és végre, hosszú évek és küzdelmek után, Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter magáénak mondhatta a Graefl-majort. Sikeres logisztikai vállalkozással a hátuk mögött megvásárolták egy külföldi üzletembertől a kastélyt, és belevágtak egy a hatalmas munkába, amely ma is tart.
Amikor belépünk a távirányítós kapun, nem találjuk hirtelen Györgyit, aki mint mindig, ezer dolgot csinál egyszerre. Éppen vendégeket fogad az Egyesült Arab Emirátusokból, intézi a fűnyíró megjavíttatását, rápillant az aznapi étlapra meg az órájára, érkezik egy család, akik már 2021-re foglalnak időpontot esküvőre, közben integet a látogatóban lévő gyerekcsoportnak. Ha ráér, esténként sajtot készít, napi 100 liter tejet adnak a tehenek – számlákat néz át, reggel maga gurítja a teraszra a reggelit. Pedig nem is itt lakik.
Kétútközben minden van. Csak műanyag nincs.
Apartmanházak a szép múlt jegyében, a legmodernebb technikával felszerelve, kápolna, mesés biókert, luxusétterem. Környezetvédelem, ízlés, elegancia és puritanizmus, a múlt megőrzésének szándéka és a legmodernebb technika alkot páratlan egységet.
Amit nem szeretnek a tulajdonosok, az a műanyag. Nincs itt pillepalack, sem kicsi, sem nagy, bambuszszállal szívhatjuk a saját kertben termett gyógynövényekből házilag készített szörpöt, a vendégházak paplanjai, párnái pihetollal tömöttek, az ágynemű tiszta pamut, a függönyök hímzett vásznak, a fürdőszobai bekészítés papírban csomagolva vagy kis üvegben. A szemetes egy régi zománcozott zsírosbödön. A távirányítós kapuhoz közel töltőállomás az elektromos autóknak. És megtekinthetjük a 100 éves műszaki ritkaságnak számító Shell-kutat is.
Az apartmanok – természetesen mindegyik másképp berendezve – a hajdani tornácos parasztházak 21. századi változatai. Györgyi szenvedélyes lakberendező és egyben a népi tárgyak megszállott gyűjtője is. Konyhakredenc a 20. század elejéről, bájos éjjeliszekrény, kabátakasztó, lóca a kályha mellett – persze mind kifogástalanul rendbe hozva. A stílusos csillár körül festett szőlőinda tekereg. A nappali plafonján pillangók kergetik egymást, a falakon festmények.
Ami nincs: tévé és internet. Helyette könyvek a polcon – Örkény egyperceseit mindig öröm lapozgatni – és társasjáték. Olvasni tessék és beszélgetni! Bár ahogy a tornác végében lelt Ámor szobor nyila sejteti, szerelmeskedni is szabad. Meg üldögélni a tornácon, hátunkat olyan párnákhoz vetve, amelyen kecskék emlékeztetnek arra, hol is vagyunk. Minden tárgyon látszik, hogy nem véletlenül lett kiválasztva, mint például a hasított pala a tetőn, vagy a retró, kör alakú, porcelán villanykapcsoló, amely Csehországból érkezett, a padlóburkoló lap meg Spanyolországból.
Éjjel csönd van. De olyan csönd ez, amilyent a kivételes humorú Királyhegyi Pali tapasztalt meg az ötvenes évek idején a kitelepítéskor: a tehénbőgés, a kecskemekegés, a malacröfögés, a kakaskukorékolás, a méhek döngicsélése, a kutyaugatás vagy a szamár iázása hozzátartozik a falusi csendhez. A rackák is lassan lenyugodnak, miután szélsebesen beviharzottak az udvarra a saját legelőről.
Itt úgy készül a napi menü – fine dining vagy akár Michelin-csillag szintű –, hogy a séfek, Gyűjtő Ádám és Somodi Péter, kisétálnak a 100 méterre lévő hatalmas biokertbe és rápillantanak az ágyásokra. A kilencféle paradicsom közül melyik piroslik éppen? Mekkora már a fekete paprika, érdemes-e leszedni a padlizsánt vagy várjanak még vele? Nő itt uborka, répa, tök, cukkini, karalábé, mindenféle fűszernövény, még laboda is.
Amikor már döntöttek, összeállítják az étlapot. Ott jártamkor éppen lecsót főztek: a lecsóalap egy részét turmixolják, bár ropogósra is meghagynak benne néhány szép szelet paprikát, a tetejére pedig 60 percig 60 fokon szuvidolt tojás kerül. A nagy melegben jólesik a kovászosuborka krémleves, persze ez is itt érett meg az ablakban. Sült baconszelet-csónak teszi tartalmassá.
Az előírásszerűen krémes rizottó házi mangalicahússal van megbolondítva, pácolt hagyma és zöld saláta színesíti a tálat. Az őzburger szezámmagos tönköly zsemléje házilag sütött, bio tönkölylisztből, a ketchup is itt készült, jófajta paradicsomból. Saját ringló adja az alapját a ringlófagylaltnak, nincs is benne semmiféle festék vagy adalékanyag. Mindehhez elegáns üvegből kínált házi szörpök illenek, meg jóféle bor, szigorúan persze a környékről. A reggeli kínálat is eltér a hagyományos ötcsillagos szállodákétól: füstölt, rózsaszín kacsamell, mangalica májas, sült kacsamáj zsírjában, körözött, meleg kiscipó, friss kecskesajt, a szemközti ágyásról szedett zöldségekkel könnyítve.
A családban mindenki itt dolgozik, Györgyi egyik húga szolgál fel éppen, az unokaöcs, a 11 éves Brunó vezeti a golfkocsit, amivel körbe szoktak nézni a majorban a vendégek, este meg leül a fiúcska az étterem sarkában lévő zongorához és eljátssza a Für Elise-t, csak úgy, a hangulat kedvéért, saját örömére. A vendégek lábánál játszadozó fehér szőrmók kutyus kecsketejet lefetyel. A terasz sarkában kis házacska – természetesen Graefl-major felirattal – a két helyi cicának, állítólag működik a társbérlet.
Az étterem mosdói – elegáns szaniterjeikkel – külön fejezetet érdemelnek: a tágas, félszobányi, ablakos helyiségek falán festmények, kéztörlőnek pamut kis törülközők szolgálnak, amelyeket, ha már megtörültük benne a kezünket, egy rafiából font tartóba dobunk. De ha valaki a papírtörlő mellett teszi le a voksot, az is van, szigorúan nem fehérített, újrapapírból.
Kik látogatják ezt a paradicsomi helyet? Nos, nem azok, akik a szállásmegosztó és kuponos portálokra kattintanak. Olasz és orosz milliárdosok, vadászok, vagy mint a mellettünk lévő asztalnál helyet foglaló, Egyesült Arab Emirátusokból érkező üzletemberek, miniszterek.
Amikor 2013-ban megvásárolták az évtizedek óta romos állapotban lévő kastélyt a hozzá tartozó közel 10 hektárnyi területtel, azzal a céllal tették, hogy megmentsenek valamit épített örökségünkből. Az elmúlt évek alatt megnyíltak az apartmanházak, az étterem, óriási kert és farm létesült. A kastély tetőszerkezete is elkészült már, az ajtókat, ablakokat felújították és négy évvel ezelőtt megújult a száztíz éves szecessziós homlokzat is. A felújítási munkálatok során milliméter pontosan szeretnék visszaadni a régi küllemet, az akkor használatos technikát és építőanyagokat felhasználva.
– Ebben kiváló műemlékvédelmi szakemberek, neves restaurátorok, művészettörténészek és mesteremberek segítenek. Három éve kezdődött a belső restaurálás, amely ma is tart – tudjuk meg a háziasszonytól. Hangversenyeket, irodalmi esteket, és persze romantikus esküvőket tartanak majd itt.
A vendégeket, lakjanak bár az apartmanházakban vagy a Csipkerózsika-álomból fölébredt kastély majdan berendezett szobáiban, különleges programok várják. Nemcsak az, hogy kora hajnaltól gyönyörködhetnek a virágözönben és a biozöldségekben, vagy meglátogathatják az állatfarmot: Györgyi a szivarszobában rendez whiskykóstolót, reggel meg egy tágas mezőn, piknik formájában tálalja a reggelit.
Mindez a slow living jegyében. Itt senki sem siet sehova. Nyugalom van. A tulajdonosok tagjai a Slow Living Hungary Szövetségnek, a Hungarian Castle Hotels and Historic Buildings Szövetségnek és a Heritage Hotels of Europe-nak.
Kik voltak az első lakók? Nos, huszonegy őshonos, különböző magyar fajta kecske és juh. 2017. január 4-én – igen, ez így napra pontosan számon van tartva! – pedig megszületett a major első báránya, Bandika.
A mostani vendégekről keveset szól Györgyi, titoktartás kötelezi. Annyit viszont elárul, nem lepődne meg, ha akár koronás fők is nyugovóra térnének itt majdan. Azt is tervezi, hogy ha kész lesz a kastély és megnyitják az ottani szobákat, akkor majd két ember ajánlása lesz szükséges a kétútközi pihenéshez.