(Szerző: Hardy Mihály) A nemzeti erők soha nem látott mértékű támogatással győztek – mondta a parlamenti választások eredményéről Orbán Viktor. Azt, hogy győzött a Fidesz, nem kérdőjelezi meg senki. Azt, hogy a győztesek valóban az úgynevezett nemzeti erők lennének, azt már joggal vonhatjuk kétségbe.
Nem tudom elgondolkodtak-e mostanában … a „nemzeti” szó jelentésén? Igen, így fonetikusan, nem pedig „thy-nal”, ahogy mostanában dívik. Giccsesen, matyóhímzéssel, árvalányhajjal és a többi, sokszor XIX. századi vagy lovastengerészes kellékkel. És főleg, gondoltak-e arra, hogy a magát keresztény-jobboldalinak tituláló politika egyben a nemzeti jelzőt is kisajátította, mintegy érzékeltetve azt, hogy csak a „mieink azonosak a nemzettel”. A többiek viszont nem, azok kívül vannak a nemzet fogalmán. Jó esetben csak elég figyelmen kívül hagyni őket, rosszabb esetben, nos, annak a folytatását tudjuk a történelemből, ha mondjuk az 1944. esztendőnél ütjük fel a könyvet.
Az apropót amúgy a régi-új kormányfő mai beszéde adja. Egy kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott a parlamenti választásról, hogy azon, idézem: „a nemzeti erők soha nem látott mértékű támogatással” győztek. Azt, hogy győzött a Fidesz, nem kérdőjelezi meg senki. Azt, hogy a győztesek valóban az úgynevezett nemzeti erők lennének, azt már joggal vonhatjuk kétségbe. A nemzet szóba ugyanis mindenki beletartozik. Azok is, akik nem a mostani kormánykoalícióra szavaztak, vagy azok, akik például rendszeresen hallgatják a Klubrádiót.
A nemzet szó kisajátítása már lassan két évtizedes múltra tekinthet vissza. 2010 után pedig hirtelen minden nemzeti lett, még az is, ami régebben országos volt. Hiszen korábban csak a színház meg a lovarda volt nemzeti. Most hirtelen nemzeti lett az adóhivatal, a közszolgálati egyetem, az infokommunikációs szolgáltató zrt., az egészségügyi központ, az alaptanterv, a sportközpontok, de még a trafik meg az útdíjfizető szolgáltatás is. Lehet ezt persze úgy is értelmezni, hogy minden nemzeti lett, ami a miénk (értsd: ezt is megszereztük és lenyúltuk) és nem a tiétek.
A lecke mindenesetre fel van adva. Új hangon, és meglehet, új embereknek kellene megszólalniuk az ellenzék oldalán ahhoz, hogy alternatívát kínáljanak az országnak, a nemzetnek. A jobb sorsra érdemeseknek, akiket a balsors régen tép…