(Szerző: Lendvai Ildikó) Ilyenben, amit a videón látunk. Eddig nem akartam megszólalni Niedermüller Péter történetében, mert úgy éreztem: nem vagyok elfogulatlan, ismerem és kedvelem őt. De most már szólni kell. (A nyitó kép forrása: 444.hu videófelvétel.)
Éppen azért, mert ismerem őt, mondhatom: ő az utolsó, akivel kapcsolatban a rasszista szó valaha eszembe jutna. Tudományos és közéleti munkássága éppen a megkülönböztetés, megalázás elleni küzdelemről szól. Talán ez az oka, hogy – noha néztem az ominózus tv-beszélgetést – bennem közben fel sem vetődött, hogy valami rosszat hallok. Valószínűleg értettem a „képződmény” szó (így, egyes számban!) jelentését, ezért tudtam, hogy nem emberekre, hanem egy kreálmányra vonatkozik. Egy „politikai termékre”, amilyen G. Fodor vallomása szerint a Fidesz számára valaha a „polgár” volt, most meg egyre inkább annak a „fehér, keresztény, heteroszexuális férfinak” az ezzel fémjelzett értékrendnek az ideológiai fantomképe, amelynek jegyében pl. az USA-ban a „White Pride” tüntetéseit szervezik, és amelynek gyökerei a Ku-Klux-Klanig vezetnek.
Ebben a politikai termékben a „fehér” egyedül annyit jelent, hogy nem holmi színes bőrű, a „keresztény” pusztán annyit, hogy nem zsidó vagy muszlim, a heteroszexuális, hogy nem meleg (mint a videóban hallhatjuk, nem „buzi”). A férfi pedig annyit, hogy nem a mégis csak másodrendű női nemhez tartozik. A termék lényege az, hogy e tulajdonságok birtokosa önmagában ezek miatt értékesebb, mint a többiek – legalábbis ennek a szemléletnek a sugallata szerint.
Mondom: én értettem, és egyértelműnek találtam.
De ettől még lehet, hogy mások nem. Főleg, hogy feltehetőleg nem is látták az adást – nem hinném, hogy a tüntetés résztvevői közül túl sokan az ATV törzsnézői volnának. Lehet, hogy Péter helyében nekik kimondtam volna: sajnálom, ha nem értettetek meg, ha megbántódtatok. Ám a szándékos csúsztatóktól, a vért követelő embervadászoktól eszem ágában sem lett volna nekem sem bocsánatot kérni.
A demonstráción bőven lehettek mind a két csoportból. Ne hívjuk őket „felhergelt Fidesz-nyugdíjasoknak”, én sem szeretem, ha „szoci nyugdíjasakon” gúnyolódnak a mi rendezvényeink kapcsán. Inkább próbáljuk még jobban, még világosabban megértetni magunkat. De az elfajult hajsza szervezői és a verekedők iránt már nincs bennem megértés. Bayer Zsolt kapcsán elég annyi, amit a 24.hu írt: „Ezzel a lendülettel Németh Szilárdból két héten belül vega lesz”. Nem sorolnám azokat az eseteket sem, amikor a Püspöki Konferencia nem érezte szükségét a hasonló megszólalásnak.
Amit viszont illik szóba hoznom, az Kövér „köteles beszéde”. Mintha többen egy kalap alá vennék a két történetet.. Szerintem nem lehet. Noha nem gondolom (nem is mondtam soha), hogy Kövér fizikailag akasztatni készült, de szavait és szemléletét, pláne egy gyűlölködő beszédeiről elhíresült politikus szájából, ma is elfogadhatatlannak tartom. Ha nem lettek volna azok, a Fidesz nem is próbálta volna letagadni. A bíróság azonban hangfelvételek alapján megállapította, hogy Kövér tényleg több fórumon is azt mondta: ha hinnénk a kormányzásuk fényes eredményeiben kételkedőknek, jobb volna felakasztani magunkat. De még jobb, ha ezek a kritikusok tesznek így, mert „nélkülük többre megyünk”. Én viszont nem gondolom, hogy többre megyünk azok nélkül, akikkel most még elhitették: „Niedermüllerék Szent István ezeréves örökségét akarják eltörölni”, mint Hollik dörögte a tüntetésen. Dolgunk van egymással.
De ha már Kövér. Akkor én vittem a Fidesz székházába az MSZP levelét. Szó szerint nem emlékszem, de valami ilyesmi állt benne: „Miért olyan nehéz azt mondani, hogy Önök sem ilyen országban akarnak élni?” A megbízottjuk azzal akart tromfolni, hogy húsvét lévén a levélért cserébe adott egy csokitojást.
Most is azt kérdem: ugye, nem ilyen országban akarunk élni? És még csokitojást sem kérek érte.