„A világ előtt tornyosuló rendkívül súlyos nehézségekre sem valamilyen birodalom, sem a piac nem tud megfelelő választ adni. Erre csak egy világkormány lenne képes” – mondja ki a kevésbé merészek szerint kimondhatatlant. Tehát egy világkormány, amely „megalakulásának módjától vagy totalitárius vagy demokratikus lesz”. Nem mindegy – viszont sürgősen el kell döntenünk, merre tovább, mivel „rosszul mennek a dolgok, minden szétesőben van”, ide jutottunk, „világméretű fejlődés sodor magával bennünket, s közben alig néhány lépésre vagyunk a káosztól.” S ami semmiképpen sem lehet válasz (miközben pedig mintha ez lenne az Orbán-szindróma): „visszatérés a nemzetekben való gondolkodáshoz”.

Dantei apokalipszis! Attali szerint viszont „nehézség ez, és lehetőség is egyben”. S a következtetése a lehetségesre a nehézségből fakad: „Egy eszményi világban, amelyben mindenki szabadon mozoghat, egy demokratikus kormányzat elképzelhető lenne”, de „a valóságos világban egy ilyen kormányzatot lehetetlenség létrehozni. Olyat azonban feltétlenül, ami szerényebb, pragmatikusabb, és lépésről lépésre alakítaná át a meglévő szervezeteket, hogy az ideális modell irányába fejlődjenek.”

Summa summarum, s mert nem vagyunk angyalok, de ettől még nem zuhanhat ördögök karmaiba az emberiség, a megoldás szerinte: „Az összeomláshoz vezető útról már néhány olyan reform megvalósításával is le lehetne térni, mint a G20-nak meg az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az egyesítése, oly módon, hogy az összes globális hatáskörű intézményt, mint amilyen a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank az így létrejövő szervezetnek rendelnék alá, és az egészet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése felügyelné”.

Attali professzor szerint nem utópia, hogy „egy ilyen szerződést tíz sorban meg lehetne fogalmazni, és a jóváhagyásához egyetlen nap elegendő.” Vagy ha ez mégis túlzás volna, mert „biztosan akadnának olyanok, akik ezt világméretű elnyomó diktatúraként értékelnék”, egy másik fajta első lépést akkor is meg lehetne/kellene tenni. Ez pedig: a túlnyomó többség „az emberi nem egységéről és szolidaritásáról általánosságban szóló, sőt valamiféle világfórum összehívását sürgető szöveget minden bizonnyal megszavazna. Ezzel kellene tehát kezdeni”.

Nosza, hajrá?