A kereskedelem és a vásárlók átköltöztek a világjárvány elől a webre, az internetre, a világhálóra. Aki ezt nem tette meg, és várta a ragály eltűnését, már biztosan bánja. Egy év után kijelenthető, hogy a vásárlási szokások végleg átalakultak.
A változás egyértelmű nyertesei a netre költözött áruházak, boltok, a raktárak és a futárszolgálatok. A kereskedelem, a vendéglátás és a B2B (üzlet az üzletnek) -értékesítés túlélői gyorsan léptek. Aki tehette, nyomban választott, fejlesztett saját webes értékesítést, vagy egy online piactérhez kapcsolódott – tájékoztat a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara internetes eszmecserére szóló meghívójában.
A legfontosabb kérdés ma az, hogy maradjanak-e az ideiglenesen felépített olcsó, gyors elektronikus/internetes kereskedelmi megoldások? A felmérések szerint a vásárlók nagy része ugyanis aligha szokik vissza, a netes kényelem mellett marad – jövendölik a szakemberek.
Korosztálytól, jövedelemtől is függ
Rögzült a magyaroknál az online vásárlás, ám hogy ennek mekkora az aránya, arról ahány forrás, annyit említ. Van, aki szerint közelít a 10 százalékhoz, illetve az idén vélhetően át is lépi ezt az e-kereskedelem részesedése a teljes magyar kiskereskedelmi forgalomból, mások szerint sokkal csekélyebb.
Arról viszont kevesebb szó esik, hogy mindez főleg a városokra és a tehetősebb rétegre jellemző. Sőt, korosztályhoz is köthető, és ezzel sem sokat foglalkoznak a vállalkozások. (Hazánkban millióknak még mindig nincs otthoni internet hozzáférése, ráadásul ők azok, akiket halmozottan hátrányos helyzetűekként ír le a szégyenlős közbeszéd.)
A nézelődés, a kínálat átböngészése a helyszínen, egyfajta morfondírozás: melyiket vegyem a sokféle tej vagy joghurt közül? Kipróbáljam-e azt, amit eddig még nem ismertem? – valamint a zöldségek, gyümölcsök saját kezű válogatása, a csevej az ismerős hentessel sokaknak hiányzik a járvány idején, pedig ez is része volt eddig a vásárlásnak. Ugyanakkor tény, hogy az utóbbi egy évben számosan azok közül is az online rendelést és a házhoz szállítást részesítették előnyben, akik eddig nem voksoltak mellette.
Csehország után Magyarországon is
Eddig főleg a nem online áruházakat illetően ismerkedhettünk meg a külföldi cégekkel, újabban azonban az új, az elektronikus hálózat nemzetközileg is terjeszkedik.
„A magyar piac nagyon hasonló a csehországihoz” – emelte ki Tomáš Čupr (bal oldali képen), a rohlik.cz portál alapítója még októberben a Forbes-nak adott interjújában, amikor Budapesten megnyílt a hasonló kifli.hu. A cseh vállalkozó saját hazájában már több sikeres online vállalkozást tudhat magáénak. Magyarország után Ausztriában is piacra lép, az osztrák változat gurkerl.at néven ismert.
A kifli.hu-nál az átlagosnál jobb minőségű, ennélfogva drágább termékek is vásárolhatók, a kínálatot azonban a vevői jelzések alapján építik folyamatosan. A hangsúly a friss árun és a minőségen van a termékválaszték bővítésekor – ez főleg a népszerű márkákat, valamint a lehetőleg magyar beszállítóktól beszerzett zöldségeket, húst és tejtermékeket kínálja.
A kifli.hu sok tekintetben élen jár az e-kereskedelemben – fenntarthatósági követelmények, fogyasztóvédelem, innováció – ám ez az átlagos magyar, árérzékeny és kevéssé tudatos fogyasztót kevésbé érdekli. A vállalat azonban nálunk is nagyon sikeresnek mondható, egy 15–20 százaléknyi felső középosztálybeli – városi – nagyvárosi, Balaton környéki – réteg hamar megkedvelte a cég szolgáltatásait.
Az átlagosnál tehetősebb, tudatosabb vásárlói-értelmiségi kör eddig is élt a kis, kezdő vállalkozások nyújtotta üzleti lehetőségekkel, – lásd kistermelőktől származó, biotermékek, vegán-árucikkek rendelése – de ez csak egy szűk, igényes rétegre volt jellemző.
Az online rendelés és házhoz szállítás másik jellemző csoportja – és most inkább a hazai, persze külföldi tulajdonú, szupermarketekre, mint szolgáltatókra gondolok – a nagycsaládok, akiknek a nagyobb tételek miatt érdemes a kapuhoz rendelni valamelyik lánc kisbuszát. A házhoz szállítási díjtól még ódzkodnak a magyarok – olvasom másutt –, jóllehet, ugyanannyit költenének benzinre, tömegközlekedésre, mire eljutnának a szupermarketbe. Azt se feledjük el, hogy egy hipermarket hétvégi meglátogatása sokaknak ma is családi program, pláne most, amikor máshová nem is lehet nagyon menni.
Egyre nő Budapesten az idősebb megrendelők száma. Bár számukra élmény és kapcsolatteremtési-társalgási alkalom a boltba járás, viszont egyre inkább megfigyelhető, hogy az ő esetükben is a kényelem a húzóerő, hogy a csomagokat nem nekik kell felcipelni az emeletre. A fiatalok ma már gyakran online rendelnek szüleiknek, nagyszüleiknek – és persze önmaguknak is – élelmiszert; ez a szokás a járvány ideje alatt kezdett elterjedni.
Mi lesz a kisebb településekkel?
Az online piacon is megjelent közben a vetélkedés, és bizonyára eljön az az idő, amikor a legkülönfélébb ágazatokra és módozatokra gondolva, más vásárlói rétegek igényeit is kielégítik majd az új e-vállalkozások. Leginkább egyébként a kis falvakban lenne erre nagy szükség, hiszen a helyi kisboltok választéka szűk, a kínálat alig változik, a csekély számú vevő mellett az árakkal sem nagyon lehet „akciózni.”. Ráadásul éppen az ott élő, nehezen mozduló vásárlók örülnének a házhoz szállításnak.
A falvakba szállítás legnagyobb kihívása az eljutás. A fő kérdés, hogy mekkora keresletet bír el a raktár, valamint mennyi időbe telik a hűtött termékek szállítása, és milyen utakon lehet eljuttatni az árut a falvakba. Ismerjük el: ezt a feladatot ma még nem tudják megoldani az online kereskedők, mert szerintük szükség van egy viszonylag magas, fizetőképes vevőkörre ahhoz, hogy kifizetődő (egy kicsit nyereséges is) legyen az efféle kereskedés.