Nemzetközileg elismert Kína-szakértő, az amerikai Isaac B. Kardon, a Carnegie Endowment for International Peace/Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért vezető kutatója tartott előadást a budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetében. A Washingtonból érkezett professzort arról kérdeztem, hogy miként értékeli Kína stratégiáját, miután az ázsiai nagyhatalom magyarországi terjeszkedése nem csupán Európának, hanem Amerikának is szemet szúrt, mi több, most már büntető intézkedéseket is hoztak Peking ellen (és miatt) az Európai Unióban. (A nyitó képhez: a spanyol Safeguard Defenders jogvédő szervezet szerint Budapesten már évekkel ezelőtt a Józsefvárosban és Kőbányán is működött kínai „tengerentúli rendőrségi szolgáltató központ”… A You Tube felvétele időközben eltűnt…)

– Ha Kína stratégiáját átfogóan akarjuk értékelni, azt, hogy Peking miért udvarolja körbe Orbán Viktort, akkor erre az egyszerű válaszom: nem tűri az Egyesült Államok hegemóniáját a világpolitikában – mondja a Johns Hopkins Egyetemen adjunktusa.

Isaac B. Kardonról (a jobb oldali képen; forrás: www.x.com) tudható, hogy megtanulta a kínai nyelv uralkodó nyelvváltozatát, a mandarint is, mert nem csupán Oxfordban és a Princeton Egyetemen, de a Pekingi Egyetemen és még három, térségbeli egyetemen is tanult.

– Kína nemcsak Amerika, de az európai nyugati hatalmak meggyengítésére is törekszik – folytatja a professzor. – Peking el akarja érni, hogy a világ gazdasági haladása – amennyire csak lehetséges – tőle függjön. Területi követeléseinek el-, vagy legalább felismerését is ki akarja vívni a kelet-ázsiai térségben.

– És mindemellett elég egyértelműen Európa megosztására is törekszik. Mint ahogy egyébként Putyin is.

– Így van, mert Európa jórészre egyben Amerika szövetségese is, és ezért Kína arra törekszik Európában, hogy bomlassza ezt a közösséget, megbontsa az amerikai szövetségi hálót, különös tekintettel a NATO-szövetségesekre. Mert Kína is úgy látja, hogy Amerika a NATO és szövetségesei által nyerte el a hegemón pozícióját. Ezért választottak maguknak egy kevésbé nagy és meglehetősen gyenge szövetségest, amin keresztül hosszútávú stratégiai víziójukat meg tudják valósítani. Pekingben úgy tekintenek Európára, mint multipoláris rendszerre tekintenek, amivel szemben ott van Amerika, mint egyöntetű pólus – tehát Kína, mint egyöntetű pólus ellentettje. Ne feledjük, vegyük észre: Kína Indiától kezdve a Közel-Keleten át Dél-Amerikáig – mindenhová beteszi a lábát, hogy Amerika nagyhatalmát megtörje.

– Tehát Európában a gyenge láncszem – Magyarország, amire most éppen rátelepedett.

– Igen, de attól is – amit most már tényként kezelhetünk –, hogy Magyarország el- és befogadta Kína opportunista szemléletét. Mert Kína azért nem ismeri annyira a térség országait. Neki tulajdonképpen mindegy is lett volna, melyik az a bizonyos gyenge és kis hatalom. De ha már a magyar kormány felajánlkozott, akkor itt kezdte el megvalósítani az európai egység bomlasztásának stratégiáját.

– Igen ám, de ha úgy vesszük, a magyar kormány – és különösképpen Orbán Viktor – nagy barátja és szövetségese a volt amerikai elnöknek, Trumpnak. Azért ez más fényt vet Kína viszonylatában erre a bizonyos stratégiai célra. Nem beszélve Oroszország hasonló törekvéseiről…

– Az én tapasztalatom szerint Trump nem nagy stratéga. Nem volt és nem is lesz Amerikára, illetve annak külpolitikájára kidogozott, hosszú távú stratégiai terve. Ő egy olyan önző politikus, akinek csak a saját hatalma megszerzésére és megszilárdítására van hosszú távú stratégiája. Végeredményben én itt egy óriási ellentmondást látok, már ami Trump és Orbán barátságát illeti – kínai szemszögből. Mert az az elképzelés, hogy Amerika Magyarországon keresztül – úgymond – szövetségese lenne Oroszországnak, és ezzel szembekerülne Európával, nem állhat Amerika érdekében. Mert akárhogy nézzük is, ebből csak Kína jönne ki jól, mert akkor megint csak töréseket, repedéseket okozna a szövetségi rendszerben. Ha esetleg ez mégis megvalósulna egy újabb esetleges Trump-kormány által, az Európa biztonságát tenné kockára. Ráadásul konfliktusba kerülne Ukrajnával is, aminek következtében Amerika elveszítené stratégiai és katonai befolyását Európában. Hosszú távon elszigetelné és meggyengítené Amerikát ez a külpolitika. Csak remélhetem, hogy ennél bölcsebb lesz a netán hatalomra jutó Trump-kormány. Habár Trump első mandátuma idején ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk!

– Ugyanakkor Orbán szemszögéből itt a gyakorlati oldalát is látnunk kell a történéseknek. A magyar kormányfő összerúgta a port Brüsszellel, és most már semmilyen támogatást sem kapunk az EU-tól. Tehát Orbán nem tehetett mást, mint Kínához fordul segítségért. Hamarjában az meg is jött, hisz’ nemrég kaptunk 1000 millió euró óriáshitelt tőle. Hova fog ez vezetni?

– Nézze, én elsőre azt mondanám, nem minden feltétlenül rossz, amit Kína tesz. Teljesen kézenfekvő lehet, hogy Kína valóban hozzájárul fontos infrastrukturális fejlesztésekhez. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ezek a beruházások – mivel Kínából jönnek – nem jelentik azt, hogy hosszú távon fenntartható gazdasági fejlődést hoznának Magyarországnak. Hiszen még otthon sem tudott megbízható, infrastrukturális fejlesztésre épülő modellt működtetni: összeomlott az ingatlanberuházások pillére, amit a gazdaság motorjának szántak. Óriási torzulásokat okozott a saját rendszerükön belül is, elvégre a nála fegyelmezett tőkepiacokon ilyen nem fordul elő. És a vezetés hibája is, mert úgymond túltolta az ingatlanberuházásokat.

– A világ számos pontján ennek kompenzálására beindította az „Egy út – egy övezet” világméretű programját…

– Igen, de úgy tűnik föl, ennek sem lesz gazdasági értéke, mire véget ér. Szerintem éppen ezért Magyarországnak sokkal óvatosabbnak kellene lennie ezekkel a hitelekkel, és alaposan utánajárni, mi lehet/lesz a következményük.

– Nem lenne tőlem korrekt, ha elvből eleve csak negatívan ítélném meg a magyar kormánynak ezt a lépését, de az eddigi ilyen típusú beruházások súlyos adósságcsapdába kergették az érintett országok többségét szerte a világon. Persze ezzel nem azt mondom, hogy Kína adósságcsapdába akarja verni ezeket az országokat. Nem. Egyszerűen csak ötletel, nem halad olyan megfontoltan, mint Japán vagy éppen említhetném a saját hazámat is. Kína – mivel otthon gyér most a befektetési lehetőség – kifelé nyomja a pénzt, hogy fenntarthassa a maga gazdasági növekedését.  Nem beszélve arról, hogy az ilyen típusú kölcsönök egyenes következménye, hogy Peking a maga munkaerejét, munkásait küldi az adott – kiszemelt – országba. Igyekszik ott saját tulajdonra, saját vagyonra szert tenni. Túlmegy a normális, a megszokott kereskedelmi kapcsolatokon, ami következtésképpen tönkre teheti a magyar munkaerő-piacot is. A magyar vállalkozások is megsínylik hosszú távon, hogy az országba telepednek a kínai vállalkozók, akik megteremtik a maguk működési és infrastrukturális rendszerét, és a magyarok kiszorulnak a piacról. Mert a látszat az ugyan, hogy kínai–magyar kereskedelmi együttműködés jön létre, de ez a látszat hosszú távon csal, efelől nincs kétségem. Ennek a kereskedelmi viszonynak a mérlege korántsem hozza meg a remélt eredményt Magyarországnak.

A bal oldali képen: kínai rendőrök járőröznek a vajdasági Szabadka utcáin.

– A kínai rendőrökről is beszélt előadásában. Megtapasztalta, milyen változást hoztak Szerbiában. Mi lesz vajon nálunk? Nem egy kínai beruházás környékén már fel is tűntek a kínai rendőrök.

–  Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, a közös rendőri járőrözés kiváló példája annak, milyen biztonsági kockázatokkal jár Kínával együttműködni. Ha önöknél tényleg rendőrhiány van, még akkor is meg kell kérdezni: ki jár jól a kínai rendőrökkel? Elképzelhető, hogy önzetlenül akarnak segíteni a magyar rendőröknek. Vagy netán a kínai munkásokat, vagy éppen az Európába szökött disszidenseket akarják levadászni? Vagy megfigyelni mindenkit? Minderre csak azt tudom mondani: egészen biztosan megsértik Magyarország függetlenségét. És megsértik a saját törvényeiket is…Netán segítik őket megtartatni? Nyilván az elején úgy viselkednek majd, ahogy az kényelmes Magyarországnak. De ahogy múlik majd az idő, ezzel is a magyar gazdaságnak fognak kárt okozni. Nyilván a kínai információs, távközlési hálózatokon keresztül sokan megfigyelés alá kerülnek.

– Nem túlzó ez a borúlátás?

– Szerintem a mostaninál sokkal gyanakvóbbnak és kritikusabbnak kellene lenni az effajta kínai közeledéssel szemben. Peking önzetlensége – szerintem – nyugodtan kizárható. Egyébként pedig csak meg kell nézni közelebbről azt, hogy mit tesz a saját állampolgáraival! Milyen szigorú felügyelet alatt vannak…

– A Huaweijel való magyar együttműködés a lehető legszorosabb. Annakidején az EU-ból is sok kritika érkezett, akárcsak Amerikából, hogy a 4G és a 5G kiépítésében Kína is közreműködött hazánkban. És ha már említette a távközlési csatornákat: ön szerint mennyire megbízható NATO-partner Magyarország? Mit tud esetleg erről?

– Magyarország kockára tette a kommunikációs partnerséget a NATO-val és az Európai Unióval. Más országokat is sebezhetővé tesz ezáltal. A Kínával kiépített info- és távközlési kapcsolatok miatt folytatódik Magyarország további elszigetelése és elidegenítése a régióban. Éppen ezért itt is érdemes lett volna megkérdezni: volt vagy van értelme feláldozni az adatbiztonságot a gyorsabb internetsebesség oltárán? Ismét az ország szuverenitása kerül veszélybe! Ha a helyi adatvédelmi szabályok nem elég szigorúak, akkor érdemes lenne a partneri megegyezést/szerződéseket felülvizsgálni, mert a saját technológiájába való beavatkozást vagy az afölötti kontrollt aligha tűri el Kína a kereskedelmi partnereinek.

– A kialakult kereskedelmi normákat, az átláthatóságot kölcsönösen meg kellene tartaniuk a feleknek a telekommunikációs technológia területén is – mondta beszélgetésünk befejezéseként Isaac B. Kardon, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért vezető kutatója.