Aligha technikai vagy pénzügyi okok állhatnak Orbán döntése mögött, amikor kivételt követelt magának az orosz olajimport uniós tilalmának bevezetésekor, illetve Kirill pátriárkának a feketelistáról történt levételekor. Tisztán politikai ügyről van szó, mert Orbán továbbra is jó viszonyt akar ápolni azzal a Putyin elnökkel, akinek a jövőben háborús bűnt is varrhatnak a nyakába az Ukrajna ellen indított háború miatt – ártatlanok halálát okozva. Erről beszélt Kijevből Oleg Vasziljevszkij, az Európai Paramentből pedig Daniel Freund.
– Küzdünk, ahogy csak tudunk. Azt kell mondjam, itt, Kijevben normális körülmények között élünk. A mi kerületünkben már nem hallani légiriadót, de azért naponta megéljük a félelmet, amikor rakétákat lőnek ki. Éjjel és nappal. És az egész ország felett. Soha nem tudjuk, mire számíthatunk föntről… – avat be háborús hétköznapjaiba Oleg Vasziljevszkij, az ukrán Autobild című szaklap volt főszerkesztője és kiadója.
– Miután Donbaszban megerősödtek az oroszok pozíciói, az ukránok területeket fognak veszíteni. Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy ezek után még egyszer nekirugaszkodnak Kijevnek az oroszok?
– Nem, egyértelmű nem a válaszom erre. Az oroszoknak ugyanis nincs sem anyagi, sem elegendő emberi erőforrásuk, nincs elég fegyverük és muníciójuk sem. Ha megnézi a frontvonalat, akkor világossá válik, hogy most csak egy területre, Széverodonyeckre összpontosítják minden katonai erejüket és az összes emberüket is. Ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy sem délen, sem északon nincsenek erőforrásaik, amelyeket bevethetnének. A belarusz csapatok is megtagadták már az oroszokkal való együttműködést, holott még nem is olyan rég még onnan is fenyegetve éreztük magunkat. Kijevben most már sokkal jobban fel vagyunk készülve a válaszlépésre, mint gondolnák. Értve ezen a szárazföldi erőket épp úgy, mint a légierőket. A légvédelem sokkal jobb, mint bármikor ezelőtt. Egyedül a rakétatámadásoktól kell tartanunk, mert egyelőre nem kaptuk meg azokat a rakétaelhárító fegyvereket az amerikaiaktól és a britektől, amelyekkel tökéletesen ki tudnánk védeni a támadásokat. Sajnos, ez a félelem még rettegésben tart minket.
– Mit gondoltak Henry Kissinger egykori külügyminiszter véleményéről? Azt mondta, hogy meg kell kezdeni két hónapon belül a béketárgyalásokat úgy, hogy visszaállítják a területrendelkezési viszonyokat a háború előtti helyzethez igazítva.
– Egy olyan ember kifejezetten személyes véleményének tartjuk az elhangzottakat, akinek meglett kora már hatással van a szellemi állapotára.
– Van itt munkájuk az embereknek, kapnak fizetést? Hogyan, miből lehet megélni?
– Azok, akik még nem veszítették el a munkájukat, változatlanul dolgoznak. A háború kezdete óta a munkaerőpiac 30%-kal szűkült, ami nagy arány. Sokakat munkanélküli szabadságra küldtek, hosszú időre, mások nem kapják meg az addigi fizetésüket. De például vehetjük a médiapiacot is, amiben én dolgoztam. Az autósmédia gyakorlatilag halott. Reménytelen feléleszteni. Vannak, persze, olyan piaci ágazatok, amelyek továbbra is jól működnek; nem szenvedett el veszteségeket az élelmiszer-eladás, a kiskereskedelem, például a fűtőanyag-árusítás. Ezek létszükségletek. És persze közlekedni is kell. Mivel fizetünk értük, fennmaradnak ezek az üzletágak. De például a pr-menedzserek vagy marketingesek és a hozzá hasonlók teljesen eltűntek a munka világából. Ezért is hagyják el egyre többen Ukrajnát és veszik nyakukba Európát, ahol a háborútól sem kell többé félniük. Illetve azok is elmennek, akik belátják, hogy nem lehet végestelen végig humanitárius segélyből élni.
– Nem tudom, eljutott-e a híre a 6. uniós szankciós csomagnak, aminek az elfogadását többször is megtorpedózta Orbán Viktor, és akinek végül engedélyezték az orosz olaj további beszerzését is.
– Ismerem, persze, a történetet. Nagyon várjuk a 6. szankciós csomagot, mert látjuk és az elnökünk is mondja, egyelőre az eddigi intézkedésekkel nem sikerült megállítani az oroszokat. Be kell zárni az összes üzleti kiskaput, hogy ne juthassanak az oligarchák a pénzükhöz, ne lehessen miből finanszírozni a háborút. Ami pedig az olajimport-tilalmat illeti: én személy szerint meg tudom érteni, mivel magam is ezzel dolgozom, hogy nem lehet egyik napról a másikra elzárni az olajvezetéket és a finomítók sem tudnak rögtön átállni az arab vagy az amerikai olajra.
– Ám ha az Európai Unió minden országa képes fölvállalni ezt az átmeneti nehézséget, akkor Magyarország miért nem? A finomítók átállítása sem annyira időigényes, mondják a szakemberek, mint ahogy ezt a kormány állítja.
– Persze, és akkor meg kellene mondani, hogy mennyi időbe és mennyi pénzbe kerül. Mondjuk, ha 2 hónap múlva sem megy, akkor aligha technikai vagy pénzügyi problémáról, hanem politikai kérdésről van szó. Nos, Kirill pátriárka feketelistáról levétele viszont kifejezetten politikai kérdés. És ha ez lelkiismereti kérdés, akkor mindenki a világon nagyon jól tudja, hogy II. Ferenc pápa és Kirill teljesen eltérően ítélik meg a háborút. Utóbbi Putyin pártját fogja. Azelőtt ilyen nem volt, az egyháznak ugyanis nincs joga a háború mellé állni. Orbán pedig azért ragaszkodik mindehhez, már ahogy mi innen látjuk, hogy választókat az olcsó energiával meg tudja nyerni magának. Ehhez pedig jóban kell lennie Putyinnal. A németek sem így állnának a háborúhoz, ha nem Scholzra szavaztak volna. Az önök támogatása nagyon sokat jelentene nekünk.
– Ez rettenetes, nem tudtam – reagált Oleg, amikor elmondom neki, hiába szavaztunk okosan a logikusan gondolkodók, az ország többsége elhitte Orbánnak, hogy ellenzéki győzelem esetén a férfiakat a besoroznák, s Ukrajnába vinnék…
– Úgy tűnik föl, erősödik az oroszok pozíciója, legalábbis Donbassz egyre nagyobb területe fölött veszik át az ellenőrzést. Vesztésre áll Ukrajna a jelen állás szerint? – kérdem Nigel Gould-Daviest, aki brit nagykövetként Belaruszban szolgált, Moszkvában pedig a brit kereskedelmi kirendeltséget vezette. És ha már szankciók: hogyan élték meg az Orbán okozta felfordulást az Európai Parlamentben? – erről kérdeztem Daniel Freund Zöldpárti német képviselőt.
– Az egész Uniós együttműködést megakasztotta Orbán a maga vétójával. Amit felterjesztett, azzal másoknak is tálcán kínálta a lehetőséget, amivel éltek is egyes tagállamok. Mindenesetre az uniós egységet tette megint a kockára a magyar kormányfő, amikor fenyegetőzött és kardoskodott a saját érdekéért. Ráadásul, épphogy rábólintott a vezetés, engedve Orbánnak, amikor is újabb követeléssel állt elő, Kirill pátriárkát védve.
– Mindezekből számunkra az a következtetés vonható le, hogy Orbán és kormánya továbbra is Putyin legszorosabb szövetségese akar maradni. Nem Magyarország érdekeit védi ezzel, hanem Putyinét a háború folytatására. Nagyon rossz üzenete van annak, hogy ő továbbra is pénzt küld a Kremlnek, amiből az orosz vezetés finanszírozza a háborús céljait. Egyszerűen nem tűrhető tovább, hogy Orbán az egész uniós közösséget, annak minden egyes tagját zsarolja! Cselekedni kellene végre gyorsan, hisz’ háborús időket élünk! – értékelte frissiben a helyzetet Daniel Freund, német uniós képviselő.
– Az elmúlt két hétben az oroszok valóban lassan, de biztosan törtek előre Donbasszban, és ezért magas árat fizetnek. Most már Zelenszkij elnök is bejelentette, hogy Ukrajna is súlyos veszteségeket szenved el. Ezzel együtt kijelenthető, hogy nem látszik eredetileg kitűzött célját elérni a Kreml, nevezetesen: bábkormányt ültetni Zelenszkij ukrán elnök és vezetése helyére. De hosszú távon, sajnos, nem zárható ki. Vlagyimir Samanov tábornok, a Duma Védelmi Bizottságának elnöke, aki mindkét csecsen háborút végigcsinálta, egy interjúban megmondta, 5–10 év alatt akarják megsemmisíteni Ukrajna katonai erejét és kormányváltást is végrehajtani.
– Ön azt írta nemrég, sem a területek átadása Oroszországnak, sem a tárgyalások Moszkvával nem vezetnek eredményre. Akkor mi a teendő?
– Én abból indulok ki, hogy a háború kimenetelét az határozza meg, hogy Oroszország erősebb vagy gyengébb pozícióba kerül-e a háború előttihez képest. Ha több területet gyűr maga alá, akkor még ha hivatalosan nem is ő a győztes, mert nem éri el az eredetileg kitűzött célt, ráadásul a szankciók hosszú távon nagyon meggyengítik, de a győzelmét fogja kommunikálni. S ez a propaganda Ukrajna meggyengüléséhez vezet, ami csúfos vereség Európának, illetve a szövetségeseinek is. Ha gyengébb pozícióba kerül, akkor a Kreml a nukleáris fenyegetés eszközét fogja felhasználni arra, hogy hosszú távon rettegésben tartsa a világot. Ami sajnos, szintén Ukrajna meggyengüléséhez vezet. Most például a gabona-exporttilalmat használja ilyen fegyverként a Kreml. Egy gyors békekötés – amit Kissinger sürget – feltehetően Moszkvának kedvezne, sőt, hosszú távon növelné Oroszország zsarolási potenciálját, ami Ukrajna vesztével járna.
– Mi a véleménye az EU vezetéséről, miután engedett Orbánnak az olajimport-tilalom ellenére és Kirill pátriárkát is levették az orosz oligarchák listájáról?
– Eddig is nehéz volt konszenzusra jutnia bármiben a közösségnek, miután iszonyúan nagy és különböző érdekű csoportok alkotják tagságát. Sajnos, Magyarország külön elbírálást kért, és csatlakoztak hozzájuk a szlovákok és a csehek is. Ám, amit elértek, az tiszteletre méltó. Az év végével az olaj 90%-át nem Oroszországból importálják. Jó lenne, persze, a fennmaradó 10%-ot is kivenni alóla. Mert egész Európának az lenne az érdeke, hogy a háborúnak mielőbb vége legyen. Ami pedig az oroszok szavahihetőségét illeti: nem volt elég a magyaroknak ’56 példája? Ez útmutatóul szolgálhatna a jövőre nézve is. Remélem, a magyar kormány felismeri ennek a veszélyét, illetve azt is, hogy közös célt kell szolgálni az uniós közösségben, mert az Európa érdeke.
– Úgy gondolom, ön igencsak optimista.
– Vagy egyszerűen csak diplomatikusan fogalmaztam.
– Ez az orbáni politikai magatartás a huxitot sejteti, ráadásul Paks–2 megvalósítására most még az eddiginél is határozottabb ígéretet tett a kormány.
– Akkor abból biztos előnye származhat Orbánnak. Ugyanakkor úgy értékelem, hogy Magyarországnak csak hátránya lehet, ha kilép az Európai Unióból, aminek kezdettől nettó haszonélvezője.
– Nem kaptunk egy eurócentet sem a covid utáni helyreállítási alapból, és a hétéves költségvetésből sem fogunk semmit látni, ha a jogállami normasértés fennmarad. Márpedig ez a kormány nem fog változni.
– Oroszország partnerének lenni hosszú távon most sem kifizetődő, hisz’ GDP-je egy éven belül 10%-ot veszít, és romlik majd utána is. Az atomerőművi szerződések aláírásában tényleg jók az oroszok. Mindezek figyelmeztető jelek kell legyenek a magyar kormány számára is. Békeidőben sem javasolnám, most meg különösen nem, hogy bárki az orosz gazdasági együttműködés sikerességében bízzék.