Az ember a rokonait megválogathatja, de a barátait sosem. Még a múlt héten attól volt hangos a Karmelita kolostor, hogy Orbán a kirgiz és a magyar nép között „meglévő közös eredetről” beszélt, s Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnök is annak adott hangot, hogy országában nyilvántartják, hogy „kirgizek és magyarok valaha, a régi időkben egy nép voltak”. (A nyitó kép forrása: www.444.hu)
Most, hogy kiderült a választási csalás, s a kirgiz választási bizottság érvénytelenítette az elcsalt parlamenti választást, továbbá tüntetők foglalták el a kirgiz kormány székházát, valamint a biskeki városháza épületét, s már a parlamentben is bent vannak, csak azt szeretném megkérdezni, hogy továbbra is fennáll-e a kirgiz és a magyar nép közös eredete és rokonsága?
Azt viszont már értem, miért született a múlt héten megállapodás a Budapesten járt kirgiz elnök és Orbán Viktor között Budapest és Biskek közötti közvetlen légi járatról.
A dolgozó magyar nép nagy szeretettel és kitörő lelkesedéssel várja Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnököt, annál is inkább, mert ezen a héten – úgy látszik –, hogy a kirgiz nép fiai közül egyedül ő maradt méltó a magyar néppel való rokonságra. A fellázadt kirgiz népről viszont Kásler miniszter ősmagyar kutatásainak eredményeként egyértelműen kiderült, hogy ők kizárólag az SZFE hallgatóival és oktatóival állnak rokonságban.
A feltehetően újra hazánkba érkező kirgiz elnök elszállásolásáról a külügyminisztérium és a titkosszolgálat gondoskodik, közvetlenül Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök szomszédságában, a „Van még hely bőven, aztán, ha kell, majd együtt menekül tovább az egyre szélesedő rokonság” fedőnevű akció keretében.
A csatlakozási szándéknyilatkozatokat a rokonsági fokozat pontos megjelölésével, idejében kéretik visszaküldeni a Karmelita kolostor címére.