(Szerző: Adorján-blog) Ferge Zsuzsát elfogadhatjuk a téma szakértőjeként. „Nincs olyan plafon jelenleg, amely megállítaná Magyarország zuhanását a szegénység gödrébe” – mondta Ferge Zsuzsa szociológus a Magyar Szegénységellenes Hálózat konferenciáján. A kiváló szakember szerint hazánkban minden harmadik ember szegény.
Az 1977-ben alapított, magát függetlennek valló Bertelsmann Alapítvány kutatásvezetője szerint Magyarország helyzete rendkívül siralmas a társadalmi igazságosság területén is. Márpedig az a szegénységgel szorosan összefügg. Ha csak a rezsicsökkentés társadalmi igazságosságát veszem figyelembe, akkor azt mondhatom, az se a szegényebb sorban élőknek kedvez. Mert a szegények közüzemi fogyasztása mennyiségileg amúgy is elmarad a gazdagabb rétegekétől, arról nem is beszélve, hogy a szegények fával főznek és fűtenek, vezetékes vízhálózatuk sokuknak nincs és áramot is alig használnak, már ha az nincs éppen kikapcsolva. De említhetném a végtörlesztéssel élő adósok körét is, ők sem a szegények köréből kerültek ki.
Az egyes háztartás-típusokat tekintve 2018-ban a legmagasabb jövedelemmel az egyedülálló férfiak rendelkeztek, éves bruttó jövedelmük átlagosan 2 millió 524 ezer forintot tett ki. (Ennél 20%-kal kevesebb volt az egyedülálló nőké.) A gyermekes háztartások egy főre jutó éves bruttó jövedelme 13%-os növekedés mellett 1 millió 534 ezer forint volt. A gyermekes háztartások jövedelmének országos átlagtól való elmaradása a 2017. évi 17,3%-ról 15,5%-ra csökkent, a gyermekteleneké ugyanennyivel (15%) meghaladta azt. 2017-hez képest a gyermektelenek egy főre jutó éves bruttó jövedelme 8,8%-kal emelkedett. Magyarországon az egy főre jutó GDP 60–70 százaléka az uniós átlagnak.
A jelenlegi hatalom földuzzasztotta a szegénységet és a gazdagabb réteget is, egyre szélesebbé tárva közöttük az ollót. Ferge szerint a közmunka révén sem lehet kikerülni abból a szegénységből, melyben az ott foglalkoztatottak vergődnek. Az csak arra jó, hogy a jelenlegi populista hatalom alibivel rendelkezhessen a munkanélküliséggel kapcsolatos bűnei tekintetében. De ki fogja megszólítani a szegényeket, a társadalmi igazságtalanságokban szenvedő, több millió nyomorgó választópolgárt? Ki fogja majd a kampányban őket arra szólítani, hogy helyben ne szavazzanak azokra, kiknek egyre romló helyzetüket köszönhetik?
Persze azt mondani nekik, hogy amikor rosszul mennek a dolgok, akkor is gondoljatok arra, hogy most mennek a legjobban, nem éppen a legszerencsésebb kampányfogás.
Annak, akinek a még meglévő kisboltban, kockás füzetbe jegyzik fel vásárolt adósságait, aki nem juthat tisztességes orvosi ellátáshoz a várólista, pénz, vagy kapcsolati tőke hiánya miatt, annak mondhat bármit is az ember. A szegények millióit az utcára sem lehet szólítani, hogy tüntessenek áldatlan helyzetük miatt. Nekik, akik nem képesek sem útiköltséget, sem kempingszékeket megfizetni azért, hogy kistelepüléseken, kampánygyűléseken részt vehessenek, akiknek nem áll módjában interneten eszmét és véleményt cserélni, nekik ki fogja megmondani: mit és hogyan tegyenek. Vagy megvárjuk, míg a társadalmi békét is veszélyeztetik majd a spontán, egyre erőteljesebb elégedetlenségi megmozdulások?
Égető kérdés ez! Borsodban, az időközi választáson ezért helyben arra kell voksolni, aki tesz majd a szegénység ellen, többet, sokkal többet, mint a mostani hatalom hős képviselői. Soha ilyen mértékben nem nőtt a szegénység Magyarországon, mint az ő kormányzásuk alatt! Úgy figyeljetek és úgy vigyázzatok, és úgy szavazzatok!