(Ki)szárított Velence?

(Szerző: Lendvai Ildikó) Két év alatt elvesztettük a fél Velencei tavat, a vízmennyiség 44 százalékát. A tó szárad, gyakran döglött halak úsznak a felszínén, jó néhány strandot bezártak, fogynak a látogatók. Személyesen is fáj: amíg a fiam kicsi volt, sokat jártunk ide kempingezni, vagy csak egy napra kiruccanni. (A nyitó kép forrása: Agrárszektor.)

Elkészült a vízpótlás terve, 40 milliárd forintba kerülne. A gazdaság újraindításáért felelős operatív törzs (ez nem az operatív Cecília, hanem az operatív Szijjártó csapata) be is terjesztette a kormány elé. A tóért felelős kormánybiztos, Tessely Zoltán beszámolója szerint:

„A szükséges pénzeszköz olyan nagy mértékű, hogy az ország jelenlegi helyzetében a kormány ezt nem szándékozik biztosítani.”

Szóval hála istennek kormánybiztos meg törzs van, tó viszont nem lesz.

„A kormány nem szándékozik”. Gratulálok. Szándékozik viszont dupla annyiba kerülő vadászati világkiállítást rendezni, tízszer annyiba kerülő kínai elit egyetemet építeni, ami legalább a vidéki kollégisták helyét is elveszi, szóval: dupla haszon. Ezeket is „az ország jelenlegi helyzetében”.

A tó védelmezői a József Attila-versre utalva „Töltsd a tavat, ne siránkozz!” jelszóval szerveztek demonstrációt. Ez is jó, de mintha az eredeti versben valaminek a megdöntése szerepelt volna. Azért a töltögetés mellett a döntögetésen is érdemes volna gondolkodni.

Amúgy addig is volnának mentőötleteim:

Mi lenne, ha választanának egy olyan miniszterelnök-helyettest, aki nem vadászni, hanem fürödni szeret? Jó, talán nem lennének olyan kiváló képességei, mint Semjénnek, de hátha megérné.

Vagy ha ez nem megy, talán Semjénnel is meg lehetne alkudni: építsék a Velencei tóra a szarvasagancsokból tervezett mosnstre üdvözlő kaput!

Esetleg helyette a vadászkiállítás kapujánál meg egy vödör vízzel öntenék nyakon a belépőket. Ha spórolni akarunk a vízzel, akkor csak a VIP-látogatókat.