Kohl lenne a példakép? – egy megengedő kereszténydemokrata véleménye

Donald Trump az amerikai elnöki hivatal elvesztése után is aktív maradt a politikában, ami részben abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen támogatásáról biztosítja a hozzá hasonló gondolkodású amerikai republikánus politikusokat, így például legutóbb Derek Schmidt kansasi igazságügyi minisztert, aki indul az állam kormányzóválasztásán.

Ebben a kontextusban értelmezi a The Washington Post Trump minapi megnyilvánulását, az Orbán Viktor melletti kiállást, amit azonban – lévén szó külföldi ország választási kampányának ügyében történt véleménynyilvánításról – a lap „szokatlannak” tart.

„A magyar Orbán Viktor igazán szereti a hazáját, és biztonságban akarja tudni saját népét” – idézi a cikk a Fehér Ház volt lakójának a közleményét. A The Washington Post felhívja a figyelmet arra: Trump azt a jobboldali populista magyar miniszterelnököt biztosította teljes támogatásáról, akit a demokrácia aláásásával vádolnak. Orbán pártja, a Fidesz az elmúlt évtizedben – részben új alkotmány bevezetése révén – gyengítette a bírói függetlenséget és az emberi jogok védelmét, továbbá megnyirbálta az újságírók jogait, és kiterjesztette a kormányzati ellenőrzést a média fölött – emlékeztet a The Washington Post. Megírja azt is: hat ellenzéki párt összefogott Márki-Zay Péter ellenzéki vezetővel, hogy elmozdítsák Orbánt a tavaszi választáson.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung Lucia Puttrichnak, Hessen német tartomány kereszténydemokrata pártállású szövetségi és Európa-ügyi miniszterének a vendégkommentárját közli az Európai Unió gyakran hangoztatott értékeinek mibenlétéről. A szerző kiemeli: az európai integráció nem azt jelenti, hogy valamilyen elképzelt egységben összeolvasztják a különböző identitásokat.

Puttrich emlékeztet arra, hogy az EU a szerződések értelmében olyan értékközösség, amelynek alapja az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

De van-e egységes európai sztenderdje a demokráciának és a jogállamiságnak?

A szerző szerint nincs, és azok a konfliktusok, amelyek évek óta izzanak a lengyel- és magyarországi igazságügyi reformok, illetve média- és civilszervezeti törvények körül, rávilágítanak arra, hogy mennyire eltérőek lehetnek az elképzelések az úgynevezett közös értékeket illetően. Úgy véli: azok a kísérletek, hogy politikai úton egyesítsék ezeket az értékfelfogásokat, zsákutcába vezetik az EU-t az integrációs politika szempontjából.

Lengyel- és Magyarország „ütlegelése” kontraproduktív, és mérgezi az EU belső összetartozását – írja Lucia Puttrich, és úgy véli, Németországnak lehetőség szerint le kell nyugtatnia ezt a vitát.

A CDU politikusa az EU-n belül az egyenrangú felek együttműködését és a kölcsönös tiszteletet hangsúlyozza, a fontos kérdésekben érvényesülő egyhangú döntéshozatali követelményt – vagyis a vétójogot – pedig az európai integráció lényegi jellemzőjeként értelmezi. Értetlenségét hangoztatja annak kapcsán, hogy az új német kormánykoalíció föderális Európa megteremtéséről beszél, holott ez az uniós alapszerződés megváltoztatását igényelné, amihez nem csupán az európai intézmények szintjén lenne szükség egyetértésre, hanem a nemzeti parlamentekben is biztosítani kellene az alkotmányozó többséget.  

Puttrich szerint Németországnak vissza kellene találnia abba a szerepkörbe, hogy közvetítőként lép fel Kelet és Nyugat, illetve a nagy és a kisebb tagállamok között. Annak idején ezt követte Helmut Kohl kancellár – teszi hozzá. Úgy ítéli meg, hogy ezt a lépést Emmanuel Macron francia elnök már megtette, amikor meglátogatta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Az együttműködés elmélyítése az érvényben levő szerződések alapján nem fog sikerülni, ha nem veszik tudomásul azt, hogy az egység a sokféleség elfogadásán alapul – fejtegeti.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vendégszerzője szerint az európai egyesülés nem jelentheti az identitások és értékek összeolvasztását, hanem csakis szuverén államok kölcsönösen előnyös együttműködéseként képzelhető el. „Erre emlékeztetnek minket az új tagállamok, néha hangosabban, néha halkabban” – zárul a kommentár.